Mi a célom?

Igehirdetés Viden, Nagyalásonyban, Dabronyban és Nemesszalókon, örök élet vasárnapján, 2015. november 22-én.

Alapige:
Mt 24,37-51

Jézus mondja: „Ahogyan Nóé napjaiban történt, úgy lesz az Emberfia eljövetele is. Mert amiképpen azokban a napokban, az özönvíz előtt, ettek, ittak, házasodtak és férjhez mentek egészen addig a napig, amelyen Nóé bement a bárkába, és semmit sem sejtettek, míg el nem jött az özönvíz, és mindnyájukat el nem sodorta, úgy lesz az Emberfiának eljövetele is. Akkor ketten lesznek a mezőn: az egyik felvétetik, a másik otthagyatik, két asszony őröl a kézimalommal: az egyik felvétetik, a másik otthagyatik. Vigyázzatok tehát, mert nem tudjátok, hogy melyik órában jön el a ti URatok!” „Azt pedig jegyezzétek meg: ha tudná a ház ura, hogy melyik őrváltáskor jön a tolvaj, virrasztana, és nem hagyná betörni a házába. Ezért legyetek ti is készen, mert abban az órában jön el az Emberfia, amelyikben nem is gondoljátok!”

„Ki tehát a hű és okos szolga, akit azért rendelt szolgái fölé az úr, hogy kiadja nekik az eledelt idejében? Boldog az a szolga, akit ilyen munkában talál ura, amikor megjön! Bizony, mondom néktek, hogy egész vagyona fölé rendeli őt. Ha pedig a gonosz szolga így szólna szívében: Késik az én uram, és szolgatársait verni kezdené, és együtt enne és inna a részegekkel: megjön annak a szolgának ura azon a napon, amelyen nem várja, és abban az órában, amelyben nem is gondolja; akkor kettévágatja, és a képmutatók sorsára juttatja: ott lesz majd sírás és fogcsikorgatás.”

A kép forrása itt

Ma izgalmas utazásra hívok mindenkit a saját életében. Legyünk akár fiatalok, akár idősek. Akár tehetősebbek, akár szegényebbek. Akár egyedülállók (már vagy még), akár házasok, családosok. Akár gyakorló keresztyének, akár csak valahogy idetévedők.

A következő kérdésre keressük a választ a saját életünkben: Mi a célom? Tegyük fel, hogy valakinek az a célja

Foglalkozása: az én szenvedéseimet gyógyító (emberek által)

Igehirdetés Nagyalásonyban és Dabronyban, 2015. november 15-én.

Alapige:
Máté 25,31-46

Jézus mondja: „Amikor pedig az Emberfia eljön az ő dicsőségében, és vele az angyalok mind, akkor odaül dicsősége trónjára. Összegyűjtenek eléje minden népet, ő pedig elválasztja őket egymástól, ahogyan a pásztor elválasztja a juhokat a kecskéktől. A juhokat jobb keze felől, a kecskéket pedig bal keze felől állítja.”

„Akkor így szól a király a jobb keze felől állókhoz: Jöjjetek, Atyám áldottai, örököljétek a világ kezdete óta számotokra elkészített országot. Mert éheztem, és ennem adtatok, szomjaztam, és innom adtatok, jövevény voltam, és befogadtatok, mezítelen voltam, és felruháztatok, beteg voltam, és meglátogattatok, börtönben voltam, és eljöttetek hozzám. Akkor így válaszolnak neki az igazak: Uram, mikor láttunk téged éhezni, hogy enned adtunk volna, vagy szomjazni, hogy innod adtunk volna? Mikor láttunk jövevénynek, hogy befogadtunk volna, vagy mezítelennek, hogy felruháztunk volna? Mikor láttunk betegen vagy börtönben, hogy elmentünk volna hozzád? A király így felel majd nekik: Bizony, mondom néktek, amikor megtettétek ezeket akárcsak eggyel is a legkisebb atyámfiai közül, velem tettétek meg.”

„Akkor szól a bal keze felől állókhoz is: Menjetek előlem, átkozottak, az ördögnek és angyalainak elkészített örök tűzre. Mert éheztem, és nem adtatok ennem, szomjaztam, és nem adtatok innom, jövevény voltam, és nem fogadtatok be, mezítelen voltam, és nem ruháztatok fel, beteg voltam, börtönben voltam, és nem látogattatok meg. Akkor ezek is így válaszolnak neki: Uram, mikor láttunk téged éhezni vagy szomjazni, jövevénynek vagy mezítelennek, betegen vagy börtönben, amikor nem szolgáltunk neked? Akkor így felel nekik: Bizony, mondom néktek, amikor nem tettétek meg ezeket eggyel a legkisebbek közül, velem nem tettétek meg. És ezek elmennek az örök büntetésre, az igazak pedig az örök életre.”

A kép forrása itt

Ma arról gondolkodunk együtt, hogy Jézus folyamatosan azon dolgozik, hogy gyógyítsa szenvedéseinket. Ezt pedig elsősorban emberek által teszi. Induljunk két amerikai fiú megtörtént esetével!

A középiskola alatt a legjobb barátok voltak. Így kezdődött a barátságuk: egyikük a suli kezdete előtt

Az ítélet ígéret is

Igehirdetés Nagyalásonyban, 2015. november 8-án

Alapige:
Mt 24,15-31

      Jézus mondja: „Amikor pedig meglátjátok a pusztító utálatosságot, ahogy Dániel próféta megmondta, ott állni a szent helyen - aki olvassa, értse meg! -, akkor azok, akik Júdeában vannak, meneküljenek a hegyekbe, aki a ház tetején van, ne szálljon le, hogy kihozzon valamit, és aki a mezőn van, ne térjen vissza, hogy elhozza felsőruháját. Jaj a terhes és a szoptató anyáknak azokban a napokban! Imádkozzatok, hogy ne kelljen télen, sem szombaton menekülnötök. Mert olyan nagy nyomorúság lesz akkor, amilyen nem volt a világ kezdete óta mostanáig, és nem is lesz soha. Ha nem rövidülnének meg azok a napok, nem menekülne meg egyetlen halandó sem, de a választottakért megrövidülnek azok a napok.”

         „Akkor, ha valaki ezt mondja nektek: Íme, itt a Krisztus, vagy amott: ne higgyétek! Mert hamis krisztusok és hamis próféták állnak majd elő, jeleket és csodákat tesznek, hogy megtévesszék - ha lehet - a választottakat is. Íme, előre megmondtam nektek! Ha tehát azt mondják nektek: Íme, a pusztában van, ne menjetek ki! Íme, a belső szobákban, ne higgyétek! Mert ahogyan a villámlás keletről támad, és ellátszik nyugatig, úgy lesz az Emberfiának az eljövetele is. Ahol a tetem, oda gyűlnek a saskeselyűk.”

       „Közvetlenül ama napok nyomorúsága után pedig a nap elsötétedik, a hold nem fénylik, a csillagok lehullanak az égről, és az egek tartóerői megrendülnek. És akkor feltűnik az Emberfiának jele az égen, akkor jajgat a föld minden népe, és meglátják az Emberfiát eljönni az ég felhőin nagy hatalommal és dicsőséggel. És elküldi angyalait nagy harsonaszóval, és összegyűjtik az ő választottait a négy égtáj felől, az ég egyik sarkától a másik sarkáig.”

„Minden, amit szeretnél, a félelem túloldalán vár rád.”

Jack Canfield mondása ez, akinek magyarul is elérhető számos személyiségfejlesztő könyve. Minden, amit szeretnék, a félelmeim túloldalán vár rám. (A könyveiből itt lehet például szemezgetni.)

Szeretném, ha megsimogatnának. Ehhez olyan közel kell mennem, ahol lehet, hogy eltaszítás lesz belőle. Szeretnék egy puszit a kamaszgyerekemtől. De lehet, hogy kinevet. Szeretnék elmenni nyaralni. De mi van, ha valami közbejön, és végül le kell mondani? Szeretnék munkahelyet váltani. De mi van, ha ennél is rosszabb lesz? Szeretnék jobb

Mérhető-e számokban a lelkészi szolgálat eredményessége?

Előadás a Veszprém megyei lelkészi munkaközösség (LMK) ülésére - Malomsok, 2015. november 4.

Nem csak lelkészek vagy gyülekezeti tagok számára lehet hasznos.
Mindenkinek ajánlom, aki szeretne hűségesen kitartani a saját teendőiben.

Amíg az elmúlt két évben lelkigondozást tanultam, Pál Feri atya volt az egyik tanárom. Sok bölcsessége között egyszer azt mondta ne­künk, hogy minden családnak megvan a maga ars poeticája. Az egyiknek például az – hívjuk "Kovácsénak" most őket –, hogy a munkában elértek határoznak meg. A másinak pedig az – hívjuk őket "Vargáéknak" –, hogy minél több minőségi időt töltsön el együtt a család. "Vargáék" tehát karrieristának nézik "Kovácsékat", "Kovácsék" pedig munkakerülőnek és lustának "Vargáékat". Gondoljátok el mi lesz, ha a két család között később házasság lesz… A fiatal párnak ugyanis mindig egyeztetnie kell(ene) az otthonról hozott ars poeticát…

De ne aggódjatok, nem felejtettem el, mi is a témám! :) Éppen ezzel érkeztünk meg ide: Mérhető-e számokban a lelkészi szolgálat eredményessége? Mindegyikünknek más ugyanis az ars poeticája, lelkészként is. Van amelyikünknek az az elsődleges mérőszám, hogy mennyit látogat. Másnak az, hogy idén is sikerült-e nyerni valamilyen pályázatot. Megint másnak az, hogy van-e működő ifi-kör a gyülekezetben, vagy hányan ülnek vasárnaponként a padban. Van aki az számolja, hogy

A hiány betöltése - hosszú távra

Igehirdetés Dabronyban - 2015. október 25-én

Alapige:
Mt 5,1-12
1Amikor (Jézus) meglátta a sokaságot, felment a hegyre, és miután leült, odamentek hozzá tanítványai. 2Ő pedig megszólalt, és így tanította őket: 3„Boldogok a lelki szegények, mert övék a mennyek országa. 4Boldogok, akik sírnak, mert ők megvigasztaltatnak. 5Boldogok a szelídek, mert ők öröklik a földet. 6Boldogok, akik éheznek és szomjaznak az igazságra, mert ők megelégíttetnek. 7Boldogok az irgalmasok, mert ők irgalmasságot nyernek. 8Boldogok a tiszta szívűek, mert ők meglátják az Istent. 9Boldogok, akik békét teremtenek, mert ők Isten fiainak neveztetnek. 10Boldogok, akiket az igazságért üldöznek, mert övék a mennyek országa. 11Boldogok vagytok, ha énmiattam gyaláznak és üldöznek titeket, és mindenféle rosszat hazudnak rólatok. 12Örüljetek és ujjongjatok, mert jutalmatok bőséges a mennyekben, hiszen így üldözték a prófétákat is, akik előttetek éltek.” 

A hiány betöltéséről gondolkodunk ma. Arról, hogy lehet rövid távra kezelni – pillanatnyilag –, és lehet hosszú távra orvosolni. Bármily furcsa így első hallásra, a reformáció lényegéhez fogunk eljutni ezzel.

Induljunk az autóutak hiányától, vagyis a kátyúktól! Tönkremegy az úttestből egy rész. Egyre nagyobb és nagyobb helyen hiányzik belőle. Aztán – jobbesetben – egyszer csak megjelennek kátyúzni. Nem értek hozzá, viszont kétféle technikát figyeltem meg: az egyik az, hogy körbevágják a lyukat és úgy

Jézus értem gondolkodik másként

Igehirdetés Nagyalásonyban, Dabronyban és Magyargencsen - 2015. szeptember 27-én


Alapige:

Lk 14,1-11
1Amikor egyszer (Jézus) szombaton bement a farizeusok egyik vezetőjének a házába ebédelni, azok figyelték őt. 2Íme, ott egy vízkóros ember került elébe. 3Ekkor Jézus megkérdezte a törvénytudóktól és a farizeusoktól: Szabad-e szombaton gyógyítani vagy nem?” 4De ők hallgattak. Erre kézenfogta a beteget, meggyógyította és elbocsátotta. 5Hozzájuk pedig így szólt: „Vajon, ha közületek valakinek a fia, vagy ökre szombaton esik a kútba, nem húzza-e ki azonnal?” 6Nem tudtak erre mit felelni. 7Azután egy példázatot mondott a meghívottaknak, amikor észrevette, hogyan válogatják a főhelyeket: 8„Ha valaki meghív lakodalomba, ne ülj a főhelyre, mert lehet, hogy nálad érdemesebb embert is meghívott. 9És ha odamegy hozzád, aki meghívott téged is meg őt is, és így szól: Engedd át neki a helyet! - akkor szégyenszemre az utolsó helyre fogsz kerülni. 10Hanem ha meghívnak, menj el, ülj le az utolsó helyre, hogy amikor jön az, aki meghívott, így szóljon hozzád: Barátom, ülj feljebb! - s akkor becsületed lesz minden asztaltársad előtt. 11Mert aki felmagasztalja magát, megaláztatik, aki pedig megalázza magát, felmagasztaltatik.”

Többször tapasztaljuk életünkben, hogy Isten máshogy gondolja a dolgokat, mint mi. Például nem szóról szóra hajtja végre minden egyes kérésünket, hanem egészen egyéni módon, sokszor csak évek, évtizedek múltával. Ma arról gondolkodunk, hogy ezt a másként gondolkodást kimondottan értünk teszi.

Látnak maguk előtt egy képet. Ebbe a minap botlottam bele a facebookon, és rögtön posztoltam is gyülekezetünk oldalára. Nagy érdeklődést váltott ki. Én is elmeditáltam rajta, hogy mit is jelent, és többen új nézőpontot adtak hozzá. Nézzünk néhányat Istennek erről a másként gondolkodásáról!

Mi egy egyenes utat képzelünk el. Isten pedig egy meredek, akadályokkal teli utat, ami még ráadásul hol irtó meredek, hol meg lefelé(!) visz. Mi kitűzünk egy célzászlót. (Látják a kép végén „a te terved”

Miben akarok kitartani? Miben nem kell már? – avagy ideje a mérlegelésnek

Igehirdetés Nagyalásonyban és Dabronyban, 2015. szeptember 13-án

Alapige:

Gal 5,25-6,10

Pál apostol írja a galatáknak:

Ha a Lélek által élünk, akkor éljünk is a Lélek szerint. 26Ne legyünk becsvágyók, egymást ingerlők, egymásra irigykedők. 1Testvéreim, ha valakit tetten is érnek valamilyen bűnben, ti, akik lelki emberek vagytok, igazítsátok helyre az ilyet szelíd lélekkel. De azért vigyázz magadra, hogy kísértésbe ne essél. 2Egymás terhét hordozzátok: és így töltsétek be a Krisztus törvényét. 3Mert ha valaki azt gondolja, hogy ő valami, jóllehet semmi, megcsalja önmagát. 4Mindenki a saját tetteit vizsgálja meg, és akkor csakis a maga tetteivel dicsekedhet, és nem a máséval. 5Mert mindenki a maga terhét hordozza. 6Akit pedig az igére tanítanak, az minden javából részesítse tanítóját. 7Ne tévelyegjetek: Istent nem lehet megcsúfolni. Hiszen amit vet az ember, azt fogja aratni is: 8mert aki a testének vet, az a testből arat majd pusztulást; aki pedig a Léleknek vet, a Lélekből fog aratni örök életet. 9A jó cselekvésében pedig ne fáradjunk el, mert a maga idejében aratunk majd, ha meg nem lankadunk. 10Ezért tehát, míg időnk van, tegyünk jót mindenkivel, leginkább pedig azokkal, akik testvéreink a hitben.

Egy ismerősöm mesélte régebben, hogy a testvérével megviccelték az anyukájukat, akinek mindig nagyon nehéz volt a táskája. Tudják, az a bizonyos női ridikül… A két testvér megfigyelte, hogy csak cipeli magával, de nem nagyon nézi meg, mi van benne. Fogtak hát – ha jól emlékszem – két kis ólomgolyót. Ezek kicsiségük dacára is elég jó súlyt nyomtak. Puff, beledobták a táskába. Telt-múlt az idő. Anyuka érezte ám, hogy nehéz a táska. De hát eddig is nehéz volt… Úgyhogy vitte hősiesen magával. Mire hónapokkal később számon kérte, hogy ki tud valamit az ólomgolyókról, addigra a két testvér már el is felejtette a dolgot…

Kedves Testvérek! Ebbe az irányba megyünk gondolataink szárnyán most mi is. Így szól a központi gondolat: Miben akarok kitartani? Miben nem kell már? – vagyis ideje van a mérlegelésnek.

Ahogyan nem árt néha megnézni, mit cipelünk magunkkal a táskánkban nap mint nap, azt sem árt megnézni és mérlegelni, mi mindenben kell kitartanunk minden egyes nap, illetve hosszú időn

Engedem-e elvenni tőlem azt, ami a káromra van?

Igehirdetés Nemesszalókon és Nyárádon 2015. szeptember 6-án

Alapige:

Gal 5,16-24

Pál apostol ezt írja a galatáknak:

Intelek titeket: a Lélek szerint éljetek, és a test kívánságát ne teljesítsétek. 17Mert a test kívánsága a Lélek ellen tör, a Léleké pedig a test ellen, ezek viaskodnak egymással, hogy ne azt tegyétek, amit szeretnétek. 18Ha pedig a Lélek vezet titeket, nem vagytok a törvény uralma alatt. 19A test cselekedetei azonban nyilvánvalók, mégpedig ezek: házasságtörés, paráznaság, tisztátalanság, bujálkodás, 20bálványimádás, varázslás, ellenségeskedés, viszálykodás, féltékenység, harag, önzés, széthúzás, pártoskodás;21irigység, gyilkosság, részegeskedés, tobzódás és ezekhez hasonlók. Ezekről előre megmondom nektek, amint már korábban is mondtam, akik ilyeneket cselekszenek, nem öröklik Isten országát. 22A Lélek gyümölcse pedig: szeretet, öröm, békesség, türelem, szívesség, jóság, hűség, 23szelídség, önmegtartóztatás. Az ilyenek ellen nincs törvény. 24Akik pedig Krisztus Jézuséi, a testet megfeszítették szenvedélyeivel és kívánságaival együtt.

Ma a következőkérdést tesszük fel: Engedem-e elvinni tőlem azt, ami a káromra van? Ezt a gondolatot járjuk körbe az ige nyomán, de máshol kezdjük…

Lázár Ervinnél. Bevallom, én csak a meséiről ismertem eddig őt. Ezekről viszont nagyon. „Berzsián és Dideki”, „Szegény Dzsoni és Árnika”, no meg persze „A négyszögletű kerek erdő”, amiben ott él Mikkamakka, Vacskamati, Szörnyeteg Lajos, Ló Szerafin, Aromo, Dömdödöm, Bruckner Szigfrid és Nagy Zoárd. Nemrég viszont találkoztam egy novellájával is. Az a címe, hogy „A tolvaj”. Ennek a révén közelítünk az ige felé.

Az elbeszélő kisfiút azzal gyanúsítja édesanyja, hogy ő lopkod el bizonyos dolgokat a házból. Hol egy mozsártörőt, hol egy derelyevágót, hol meg „efféle konyhai vicik-vacakot”. Amikor kiderül, hogy ő nem lehetett, többen ott töltik az éjszakát, elbújva a sötét konyha zugaiban. A tettenérést így írja le Lázár