Három a békülés

Igehirdetés 1Móz 50,15-21 alapján

Amikor József bátyjai látták, hogy meghalt az apjuk, így tanakodtak: Hátha József bosszút forral ellenünk, és megfizet most nekünk mindazért a rosszért, amit vele szemben elkövettünk. Ezt üzenték tehát Józsefnek: Apád megparancsolta nekünk halála előtt: Mondjátok meg Józsefnek: Kérünk, bocsásd meg testvéreid hitszegését és vétkét, hogy rosszat követtek el ellened! Bocsásd meg hát azoknak a hitszegését, akik atyád Istenének a szolgái! József sírva fakadt, amikor ezt elmondták neki. Oda is mentek hozzá a testvérei, leborultak előtte, és ezt mondták: Szolgáid vagyunk! De József így szólt hozzájuk: Ne féljetek! Vajon Isten vagyok én? Ti rosszat terveztetek ellenem, de Isten terve jóra fordította azt, hogy úgy cselekedjék, ahogyan az ma van, és sok nép életét megtartsa. Most hát ne féljetek, eltartalak én benneteket és gyermekeiteket! Így vigasztalta őket, és szívhez szólóan beszélt velük.

A kép forrása itt található

A mai napon zárul az egyetemes imahét. Nálunk nem sikerült meghonosítani ezt a hagyományt, azonban a mai igehirdetéssel mégis be tudunk kapcsolódni ebbe. Az idei téma a megbékélés. Erről csepegtet az ige gondolatokat a lelkünkbe. Jól ismert történet formájában érkezik: József megbocsát testvéreinek.

Kicsit korábbról indítjuk a történetet. Onnan, amikor József börtönbe kerül Potifár feleségének hazugsága miatt. Andrew Lloyd Webberzeneszerző neve ismerős lehet a Macskák, Az Operaház Fantomja, az Evita vagy a Jézus Krisztus szupersztár musicalekből. Kevesen tudják azonban, hogy József életéből még ezek előtt készített egy művet József és a színes, szélesvásznú álomkabát címmel. (Magyarul kétszer is színrevitte a Madách Színház.)

Ebben a darabban mondja József, a börtönben ülve, hogy

Csodálatos változások

Alapige:
Jn 2,1-11

A harmadik napon menyegző volt a galileai Kánában, és ott volt Jézus anyja. Meghívták Jézust és tanítványait is a menyegzőre. Amikor elfogyott a bor, Jézus anyja így szólt hozzá: Nincs boruk. Mire Jézus azt mondta: Vajon énrám tartozik ez, vagy terád, asszony? Nem jött még el az én órám. Anyja így szólt a szolgákhoz: Bármit mond nektek, tegyétek meg! Volt ott hat kőveder a zsidók tisztálkodási rendje szerint, amelyekbe egyenként két vagy három metréta fért. Jézus így szólt hozzájuk: Töltsétek meg a vedreket vízzel! És megtöltötték színültig. Majd ezt mondta nekik: Most merítsetek, és vigyetek a násznagynak! Ők pedig vittek. Amikor a násznagy megízlelte a vizet, amely borrá lett, mivel nem tudta, honnan van, csak a szolgák tudták, akik a vizet merítették, odahívta a vőlegényt, és így szólt hozzá: Minden ember a jó bort kínálja először, és amikor megittasodtak, akkor a silányabbat: te pedig mostanáig tartogattad a jó bort.

Ezt tette Jézus első jelként a galileai Kánában, így jelentette ki dicsőségét, és tanítványai hittek benne.

A kép forrása itt található

A vízkereszt ünnepe utáni vasárnapok sorát éljük. A magyar „vízkereszt” szó csak az ünnep egyik szeletét mutatja be, nem az egészet. Ez a szelet Jézus megkeresztelése. Az eredeti epifánia szó viszont azt jelenti: megjelenés. Jézus megjelenik a világban. Láthatóvá válik isteni dicsősége.

Az ünnep egy másik szelete a mai alapigénk, a kánai menyegző története. A víz borrá változtatása. Mielőtt elmélyülünk benne, fontos tudni, hogy nem pusztán csodáról van szó. János evangélista jelekről is beszél. A jelek olyan cselekedetei Jézusnak, amelyek istenségét és messiási mivoltát tárják fel. A kánai menyegző csoda is volt – hiszen a vízből bort csinált –, és jel is volt. Megmutatta isteni dicsőségét. Ide, ehhez a szálhoz fogunk visszaérkezni az igehirdetés végén. Addig bejárunk egy nagyon mély gyökerekkel rendelkező utat, ami a saját megtapasztalásainkat szeretné felszínre hozni. A csodálatos változásokról gondolkodunk ma.

Számunkra már a története eleje is furcsa.

Állíts helyemre! Állíts helyre!

Igehirdetés Nagyalásonyban, Dabronyban és Nemesszalókon, az újév első napján, 2017. január 1-én.

Alapige:
1Móz 17,1-8

Amikor Abrám kilencvenkilenc éves volt, megjelent Abrámnak az ÚR, és ezt mondta neki: Én vagyok a Mindenható Isten. Járj színem előtt, és légy feddhetetlen! Megajándékozlak szövetségemmel, és nagyon-nagyon megszaporítom utódaidat.
Ekkor Abrám arcra borult, Isten pedig így szólt hozzá: Ez lesz az én szövetségem veled: Sok nép atyja leszel! Nem neveznek többé Abrámnak, hanem Ábrahám lesz a neved, mert sok nép atyjává teszlek. Nagyon-nagyon megszaporítom utódaidat, népeket támasztok belőled, királyok származnak tőled. Szövetségre lépek veled, sőt utódaiddal is, örök szövetségre minden nemzedékükkel. Mert Istened leszek, és utódaidnak is. Neked és utódaidnak adom a földet, ahol jövevény vagy, Kánaán egész földjét birtokul örökre, és Istenük leszek.

A kép forrása itt található

Ez is eljött. Ismét átléptük egy év küszöbét. Bár még biztosan jó párszor el fogjuk rontani, de 2017-et írunk már. Számunkra, evangélikusként, nem is akármilyen év ez: 500 éves évfordulója annak, ami Lutheren keresztül elkezdődött. A re-formálódás, a vissza-formálódás az eredetire, ami jó volt, de elromlott és deformálódott. Erre reflektál újévi igénk is. Ez lesz a központi gondolatunk: Állíts helyemre! Állíts helyre!

Igénkben Ábrahám az, aki nem volt a helyén. Nem ott és nem úgy járt,