Amikor megszólal szereteted a csendben

Igehirdetés 1Kor 12,31-13,13 alapján:

De törekedjetek a fontosabb kegyelmi ajándékokra! Ezen felül megmutatom nektek a legkiválóbb utat.
Ha emberek vagy angyalok nyelvén szólok is, szeretet pedig nincs bennem, olyanná lettem, mint a zengő érc vagy a pengő cimbalom. És ha prófétálni is tudok, ha minden titkot ismerek is, és minden bölcsességnek birtokában vagyok, és ha teljes hitem van is, úgyhogy hegyeket mozdíthatok el, szeretet pedig nincs bennem: semmi vagyok. És ha szétosztom az egész vagyonomat, és testem tűzhalálra szánom, szeretet pedig nincs bennem: semmi hasznom abból. A szeretet türelmes, jóságos; a szeretet nem irigykedik, a szeretet nem kérkedik, nem fuvalkodik fel. Nem viselkedik bántóan, nem keresi a maga hasznát, nem gerjed haragra, nem rója fel a rosszat. Nem örül a hamisságnak, de együtt örül az igazsággal. Mindent elfedez, mindent hisz, mindent remél, mindent eltűr. A szeretet soha el nem múlik. De legyen bár prófétálás: el fog töröltetni; legyen nyelveken szólás: meg fog szűnni; legyen ismeret: el fog töröltetni. Mert töredékes az ismeretünk, és töredékes a prófétálásunk. Amikor pedig eljön a tökéletes, eltöröltetik a töredékes. Amikor gyermek voltam, úgy szóltam, mint gyermek, úgy gondolkodtam, mint gyermek, úgy értettem, mint gyermek; amikor pedig férfivá lettem, elhagytam a gyermeki dolgokat. Mert most tükör által homályosan látunk, akkor pedig színről színre; most töredékes az ismeretem, akkor pedig úgy fogok ismerni, ahogyan engem is megismert Isten. Most azért megmarad a hit, a remény, a szeretet, e három; ezek közül pedig a legnagyobb a szeretet.

Megérkeztünk böjt kapujához. Három nap, és elkezdődik hamvazószerdával a negyven napos időszak. Böjt egyik sarokpontja a csend. Mi ezt kezdjük el ízlelgetni most. Központi gondolatunk ez lesz: Amikor megszólal szereteted a csendben.

Ma olyan igénk van, amit a legtöbben – legalább részleteiben – fejből tudunk. Pál apostol szeretethimnusza állandó vendége esküvőknek, ballagásoknak, anyák napjának, képeslapoknak és még ki tudja minek. Én is így nőttem fel. Ismertem és szerettem ezeket a sorokat, örömmel forgattam, de valahogy mindig kényelmetlenül éreztem magamat már kamaszként is, amikor ilyen helyzetben elhangzott. Felnőtt fejjel, már lelkészként értettem meg ezt a bennem lakozó kettősséget. Ez a himnusz ugyanis nem az emberek, hanem Isten szeretetéről szól. Mi pedig ballagáson ezzel indítjuk a gyereket, hogy így szeressen. De tud-e ő türelmes, jóságos és nem irigykedő lenni mindig? Vagy tudja-e az ifjú pár egy életen át tökéletesen szeretni másikat úgy, hogy például nem viselkedik bántóan, nem gerjed haragra és nem rója fel a rosszat? Akkor érzem tehát kényelmetlenül magamat, amikor az emberi szeretettől várjuk el ezeket a sorokat. És akkor érzem át a szépségét, hogyha Isten szeretete bomolhat ki belőle. A kettő persze a hitben összefűződik, és az emberi szeretet átalakul Istené nyomán. De ez már következmény. Mi pedig éppen ezt keressük most!

Az utóbbi hetek egyik új gyöngyszemét híjuk segítségül hozzá: a Leander Kills együttes Élet című számát. Akik nézték A dal euróvíziós műsorát, azok

Új nap - új kegyelem (Igei gondolatok az Evangélikus Élet folyóiratban)

A kép forrása itt található

Megjelent az Evangélikus Élet folyóirat kéthetente megjelenő Krónika c. hírlevelében
(82. évfolyam, 8. szám, 2017. február 26.)

Vasárnap (február 26.)

Benne élet volt, és az élet volt az emberek világossága. Jn 1,4

Benned élet és világosság van, Uram. Bennem kavargó egyvelege a lobogó lángnak, az izzó parázsnak és a hideg hamunak. Hol lobog bennem a világosságod, hol csöndben izzik, hol pedig csak élő hitem emléke gyűlik hideg hamu-kupacba. De te nem hagysz magamra. Önmagadat adod nekem. Életet a te életedből. Világosságot a te világosságodból. Hála érte neked!

(További igék a napra: Neh 9,6; Mk 8,31-38; 1Kor 13,1-13; Zsolt 15)

Hétfő (február 27.)

Mert az Úr igéje igaz, mindent hűségesen cselekszik. Zsolt 33,4

Volt, hogy boldog csillogással csendült szívemben ez a mondat. Utólag viszont megmosolygom magamat, szelíd megértéssel. Megelőlegeztem ezt a mondatot neked, boldog hittel. Aztán örvények és mélységek gomolyogtak. Jelenem és jövőm a múlt árnyainak fogságába került. Én pedig dolgoztam. Keményen. A te tenyereden. Együtt dolgoztunk azon, hogy ne pusztán lelökjem ezeket magamról, hanem végigéljem a szabadítást. És lám, milyen másképpen csendül már szívemben ugyanez a mondat! A boldog (naiv) csillogás helyett ősi bizalom, élmény és megtapasztalás: mert átéltem, Uram, hogy igaz az igéd, és mindent hűségesen cselekszel. Ez már hitvallás. A visszatekintésből felhasadó sóhaj.

(További igék a napra: Mt 5,17; Lk 13,31-35; Lk 11,29-36)

Kedd (február 28.)

Maradjon velünk, Uram, szereteted, mert mi is benned reménykedünk! Zsolt 33,22

Te kérni (is) tanítottál, Uram. Kimondani és megfogalmazni azt, ami a szívemben van. Még akkor is, ha tudtomra adtad: már előbb ismered kéréseimet, mint én megfogalmazhatnám őket. Úgy alkottál, hogy fontos legyen mindaz, amit felismerek magamban. Itt vagyok hát, és őszinte szívvel kiáltom bele szeretetedbe emberi óhajomat, emberi szavaimat: Maradjon velem, Uram, szereteted, mert én is benned reménykedem!

(További igék a napra: Lk 10,20; Lk 5,33-39; Lk 11,37-54)

Szerda (március 1.)

Az Úr ezt mondta Mózesnek: Arcomat azonban nem láthatod…, mert nem láthat engem ember úgy, hogy életben maradjon. 2Móz 33,20

Én többet szeretnék látni. Többet szeretnék tudni. Te viszont kevesebbnél húzol határt. Sokáig nem értettem, hogy miért. Aztán megannyi élmény után – amit belső szobámban átéltem veled –, emberlétem korlátai vészcsengőt rángattak bennem. Ne akarjak tovább menni, mert nem élném túl. Nem tudnám elhordozni. Végre megértettem, ami olvasva ismerős volt már régről: áldás, hogy nem tudhatok mindent. Áldás, hogy nem láthatlak még színről színre.

(További igék a napra: Zsid 11,1-2; Mt 6,16-21; Lk 12,1-12)

Csütörtök (március 2.)

Isten után szomjazik lelkem, az élő Isten után: Mikor mehetek el, hogy megjelenjek Isten előtt? Zsolt 42,3

Szinte érzem az élő vizet, ahogy ajkamat érinti. Könnyedén halad át a torkomon, és halad egyre tovább. Telis tele van tápláló, vigasztaló és gyógyító szereteteddel. Így érinti szívemet, gondolkodásomat, hallásomat, tapintásomat, beszédemet, mozgásomat és egész létezésemet. Kérlek, adj még többet belőle! Tegyél alkalmassá arra, hogy minél inkább magamba tudjam szívni! Hiszen tudom, hogy te folyamatosan azon dolgozol, hogy újra és újra hozzád találjak. Ébressz bennem szomjúságot utánad! Szítsd fel bennem a zsoltáros sóvárgását!

(További igék a napra: Róm 8,23-24; Kol 3,[5-7]8-11; Lk 12,13-21)

Péntek (március 3.)

Salamon így imádkozott: Megtartottad, amit ígértél a te szolgádnak, Dávidnak, az én apámnak. Amit megígértél, hatalmaddal be is teljesítetted a mai napon. 1Kir 8,24

Ünnepélyes pillanat. Olyan, amit csak sok év után lehet kimondani. A beteljesedés, a visszatekintés és a felismerésből fakadó hálaadás szavai. De mennyi zegzugos út van mögötte! Mennyi kérdés, sóhaj, kétségbeesés, esdeklés, kérdezés, reménykedés, imádkozás, felismerés, bűnbánat és folytatni akarás! Én is szeretnék ilyen beteljesedést átélni! Szeretném a magam odavezető útját ugyanúgy veled járni végig, Uram, mint Salamon! Adj kitartást nekem hozzá!

(További igék a napra: 1Pt 2,3; Róm 7,14-25a; Lk 12,22-34)

Szombat (március 4.)

Gondolj rám, Uram, amikor megkegyelmezel népednek, gondoskodj rólam, amikor megszabadítod! Zsolt 106,4

Néha félek, hogy olyan kicsi vagyok, hogy még te is elfeledkezel rólam, Uram. Persze tudom, hogy ez nincs így. De eddigi tapasztalataim olyan kisgömböccé tapadtak össze bennem, hogy a félelmem a hitemen is át tud csapni. Éppen ezért, kimondom kérésemet! Kimondom, mert mondhatom, és kíváncsi vagy rá. Kérlek, ne hagyj el! Gondolj rám, amikor megkegyelmezel választott népednek! Gondoskodj rólam, amikor befejezed szabadításunkat!

(További igék a napra: 1Tim 1,16; Zak 7,2-13; Lk 12,35-48)

Kötelező pihenés - a teljesítmény elengedhetetlen része

Igehirdetés 1Kor 9,24-27 alapján

Nem tudjátok-e, hogy akik versenypályán futnak, mindnyájan futnak ugyan, de csak egy nyeri el a versenydíjat? Úgy fussatok, hogy elnyerjétek. Aki pedig versenyben vesz részt, mindenben önmegtartóztató: azok azért, hogy elhervadó koszorút nyerjenek, mi pedig azért, hogy hervadhatatlant. Én tehát úgy futok, mint aki előtt nem bizonytalan a cél, úgy öklözök, mint aki nem a levegőbe vág, hanem megsanyargatom és engedelmessé teszem a testemet, hogy amíg másoknak prédikálok, magam ne legyek alkalmatlanná a küzdelemre.

A kép forrása itt található

Ez is eljött! Hetvened vasárnapjával ma ráfordultunk a Jeruzsálembe vezető húsvéti útra. Éppen hetven napnyira vagyunk húsvéttól. Hetvened, hatvanad és ötvened vasárnapját böjt elő-időszakának mondjuk. Két és fél hét múlva pedig – idén éppen március 1-én – hamvazószerdával elkezdjük a böjti időt. Ezek a felkészülés napjai.

Igénk Pál apostol első korinthusi leveléből szólalt meg, éppen a felkészülésről. Mi a következő központi gondolatot járjuk körbe rajta keresztül: kötelező pihenés – a teljesítmény elengedhetetlen része.

A mai illusztrációt maga Pál apostol hozza közénk azzal, hogy mondanivalóját a sportolók világán keresztül mutatja be. Ezzel ő maga alkalmazkodott a levél címzettjeihez, mint Jézus a példázataival. Korinthus görög város volt. Kétévenként itt rendezték meg az Iszthmoszi Játékokat, ami az antik világban híres sportesemény volt. A sportolók az akkori lehetőségek miatt többnyire az emberek szeme láttára készültek fel a versenyekre. A korinthusi gyülekezetnek tehát hozzátartozott a hétköznapokhoz, hogy látják sportolóik fejlődését, kitartását és edzését.

Pál apostol azonban más „sportról” ír.

Péter felhőélménye a hegyen

Igehirdetés Mt 17,1-9 alapján

Hat nappal ezután Jézus maga mellé vette Pétert, Jakabot és testvérét, Jánost, és felvitte őket külön egy magas hegyre. És szemük láttára elváltozott: arca fénylett, mint a nap, ruhája pedig fehéren ragyogott, mint a világosság. És íme, megjelent előttük Mózes és Illés, és beszélgettek Jézussal. Péter ekkor megszólalt, és ezt mondta Jézusnak: Uram, jó nekünk itt lenni! Ha akarod, készítek itt három sátrat: neked egyet, Mózesnek egyet és Illésnek egyet. Miközben ezt mondta, íme, fényes felhő borította be őket, és hang hallatszott a felhőből: Ez az én szeretett Fiam, akiben gyönyörködöm, őt hallgassátok! Amikor a tanítványok ezt meghallották, arcra borultak, és nagy félelem fogta el őket. Ekkor Jézus odament, megérintette őket, és így szólt hozzájuk: Keljetek fel, és ne féljetek! Amikor pedig föltekintettek, senkit sem láttak, csak Jézust egyedül.

Miközben jöttek le a hegyről, megparancsolta nekik Jézus: Senkinek se mondjátok el ezt a látomást, amíg fel nem támad az Emberfia a halottak közül.

A kép forrása itt található

A vízkereszt ünnepe utáni utolsó vasárnap van. A mai nappal lezárul a karácsonyi ünnepkör, ami ádvent első vasárnapjától idáig tart. Jövő vasárnap, hetvened vasárnapjával, ráfordulunk a Jeruzsálembe vezető útra. Kezdetét veszi majd a húsvéti ünnepkör. Most azonban még lezárjuk a vízkereszti időszakot. Igénk ugyanis minden pórusából vízkereszt lényegét hirdeti: láthatóvá vált Jézus isteni dicsősége. A központi gondolatunk ez lesz: Péter felhőélménye a hegyen.

Igénk Jézus megdicsőülését mondja el. Furcsa cím ez a történetnek. Csak az érti jól, aki jól érti a történetet. Nem akkor történt meg ugyanis az, hogy dicső, isteni lényege lett. Neki mindig is az volt. Jézus, a Fiúisten, mindig is volt. Nem teremtetett, hanem örökké létező. A megdicsőülése azt jelenti itt, hogy