Test-kép-zavar

A kép forrása itt található

Igehirdetés 1Móz 2,4b-15 alapján

Ismét olyan gyönyörű igénk van, hogy olvadozhat tőle a lélek. Ismét legalább egy tucat igehirdetést tudnék írni róla, és ismét igaz, hogy most is tartom magam azért a keretekhez... De könnyen mondhatják/gondolhatják azt, hogy „Mi ebben a szép? Néhány sor múlva csúnya vége lett…” Jogos a kérdésbe bújtatott kétely! Mint mindig, el is visz minket egy fontos momentumhoz: állandóan a bűnesettel összefonódva nézzük. Az ezzel a baj, hogy Isten szándékát nem vesszük észre. Éppen ezért mi most azzal az alapállással fogunk dolgozni, hogy csak az eddigieket nézzük a teremtésből, és nem nézünk el a tiltott gyümölcsös történetig. Arra fogunk figyelni, hogy Istennek mi volt a szándéka. A központi gondolatunk egy hármas szóösszetétel lesz: test-kép-zavar.

Igénkben azt hallottuk a teremtéstörténet nagy egészéből, hogy a puszta földre először az embert teremtette meg Isten. Ezután ültette az Éden kertjét, benne mindenféle növénnyel és állattal, valamint egy folyóval, ami aztán négy ágra szakadt. Két különleges fát is elhelyezett a kertben: a jó és a rossz tudásának fáját, illetve az élet fáját. Utóbbiról szabadon lehetett enni!

Eszerint a leírás szerint tehát először a föld létezett, majd a föld porából az ember. Az ószövetségi héber nevek ugyebár ún. beszélő nevek. Ez most is így van. Ádám – „ádámá” – eredetileg nem tulajdonnév. Kettős jelentése van: föld és ember. Vagyis az „ádámát” megformálta az „ádámából”. A földből földet formált. Gyönyörű a magyar és a héber nyelv tehát együtt. A Föld nevű bolygón, a földből, megformálja Isten a földet, ami emberré lesz. Éppen ezért aztán földnek és embernek is hívják, vagyis Ádámának, Ádámnak.

Izgalmas észrevennünk azt, hogy Isten ebben a néhány versben folyamatosan öntöz.

A lemez két oldala

A kép forrása itt található

Igehirdetés 1Móz 28,10-22 alapján

Gyönyörű szép igénk van mára. Lelket üdítő, tüdőt friss levegővel feltöltő, szívet melengető történet. Nem csak szép, de mélységesen mély tartalommal is rendelkezik. Több napig lehetne beszélni róla, vagy több, egészen különböző témájú igehirdetést lehetne egymás után írni róla. De ne aggódjanak! Ma is haza fogunk menni…! Ma is van nem csak eleje, de vége is az igehirdetésnek. Most nem önmagában vizsgáljuk meg a történetet, hanem ún. holisztikus képet alkotunk vele, vagyis a nagy egész összefüggésébe állítjuk. Isten tervét fogjuk megvizsgálni. A központi gondolatunk ez lesz: a lemez két oldala.

Ó, azok a bakelitlemezek! Hogy szerettem őket gyerekként! Emlékszem, a könyvespolc legtetején álltak a lemezek, mellettük pedig a titokzatos doboz. Kellően magasra volt téve előlünk, gyermekek elől, és csak a kanapé tetejéről csodálhattuk. Aztán egyszer csak a tű olvasni kezdett, és szólt az Edda, az Omega, az Illés, Máté Péter vagy épp a Hungária. Én pedig elkértem a bakelit papírtokját, és figyeltem a számok sorrendjét. Nagy pillanat volt számomra mindig, amikor a szüleim megfordították a lemezt, és jött a B oldal. Soha nem értettem gyerekként, hogy ez a másik oldalról miért nem hallható…

A lemez két oldala. Az egyiken is belevésve a tartalom, a mondanivaló, a megérlelt és kidolgozott üzenet. Aztán a másikon is folytatódik. És a tű csak olvas és játszik…

Jákób történetében is két oldala van a képzeletbeli lemeznek.

Következmény - átok - kegyelem

A kép forrása itt található

Igehirdetés 1Móz 4,1-16 alapján

A mai napra ismét komoly feszültséget hordozó igét kaptunk. Mégis azt mondom, hogy csodálatos ez a szakasz. Nem minden részletében persze, hanem a benne elrejtett isteni üzenet miatt. Ebből három szót állítunk ma a középpontba: következmény – átok – kegyelem. Nem külön-külön vizsgáljuk meg őket, hanem azt fogjuk látni, hogy teljesen összefonódnak.

A Biblia negyedik fejezetében járunk. Az első kettőben Isten megteremtette a világot, és az embert elhelyezte az Éden kertjében. A harmadik fejezetben megtörtént a bűneset, amikor Ádám és Éva szakítottak a tiltott gyümölcsből. Velük pedig meg is érkeztünk az első, középpontba állított szavunkhoz, a következményhez. Isten figyelmeztette az első emberpárt, hogy ha esznek a jó és a rossz tudásának a fájáról, annak következménye lesz. Ők azonban a kígyónak hittek, aki tagadta Isten szavait. A következmények azonban azonnal zúdulni kezdtek. Szégyellni kezdték magukat, egymásra mutogattak, elvesztették lelki békéjüket, és el kellett hagyniuk az Éden kertjét.

Káin és Ábel, ebbe a megváltozott helyzetbe született meg. A következmények, amiket Isten előrevetített, megtörténtek. Látszólag minden megy tovább, mint eddig. Aztán Káin természete egyre jobban elkezdi kirajzolni a bűneset következményeit. Nézzük meg részletesen a közte és Isten között zajló párbeszédet, mert ebben mutatkozik meg a következmény, az átok és a kegyelem hármasa!

Káin, a földművelő, és Ábel, a juhpásztor, áldozatot visznek Istennek. A kezük munkájából viszik a felajánlást: Káin terményeket, Ábel juhot. Ábel áldozatát elfogadja Isten, Káinét viszont nem. Ekkor Káin hatalmas lehetőséget kap: