Szolga-király

A kép forrása itt található

Igehirdetés 1Móz 14,18-20 alapján

Egy héttel ezelőtt, szombaton tartottuk Nyárádon az ökumenikus világimanapot. Erre minden évben más-más ország asszonyai készülnek, a világ valamelyik pontjáról. Idén a dél-amerikai Suriname országa alkotta meg a programot és a szöveget. Ahogyan életre keltek a szavak, megrendítő volt az ő nézőpontjukból is szembesülni azzal, hogy világszerte mennyire kizsigereljük a földet. Át- meg átszőtte a liturgikus szöveget az aggódás. Közben pedig elhangzott a teremtéstörténet, ahol azt mondja Isten az első emberpárnak, és általa mindannyiunknak, hogy uralkodjuk a földön és az élőlényeken.

És itt van a félreértés, ami minket most rá fog állítani a központi gondolatmenetünkre. Rosszul értelmezzük az uralkodás szót. Az nem kizsigerlést jelent, amikor bármit megtehetünk az uralmunk alatt állókkal, hanem éppen az ellenkezőjét. Az uralkodó szolga. Felelős azokért, akik felett uralmat kapott.

Mi most ennek a gondolatát visszük magunkkal az igehirdetésben, ezzel a központi gondolattal: Szolga-király.

Igénk Ábrahám történetének elejéről való.

Erős kézzel és kinyújtott karral

A kép forrása itt található

Igehirdetés Ez 20,32-37.42-44 alapján

A kéz a fára feszül. Talán érzi a test a belőle áradó fájdalmat, talán nem, mert a sokk megkíméli ettől. Szegek tartják, mégis mozdulnia kell, mivel máshogy nem kap levegőt. Mellkasát úgy tudja oxigénnel megtölteni, ha kezeivel és lábaival megemeli magát a kereszten. Aztán megpihen. Majd újra kezdi. Amikor látszólag mindennek vége, akkor is áldást oszt a Messiás. Erős kézzel, kinyújtott karral öleli magához a világot. Három nap múlva majd, amikor feltámadott testén is ott lesznek a sebhelyek, kihirdeti majd, hogy nincs még semminek sem vége. Most kezdődik még csak az élet!

Két héttel ezelőtt úgy gondolkodtunk a bűnesetről, hogy „A történetnek itt még nincsen vége!”. Ma is ezt hordozzuk szívünkben a következő központi gondolattal együtt: erős kézzel, kinyújtott karral.