Siker = nagyon sok kudarc (Jézus és Péter a vízen - 3. rész)

A kép forrása itt található

Igehirdetés Mt,14,22-33 alapján

(Az első rész itt, a második pedig itt olvasható.)

Kudarc. Beégés. Elutasítás. Pofára esés. Felsülés. Bukás. Krach. Sikertelenség. Balsiker. Blama. Bukás. Csőd. Nevetségessé válás. Megszégyenülés. Vereség. A sort pedig folytathatnánk a végtelenségig. Hogyha azonban érzelmileg akarjuk leírni, akkor pedig legjobban a megsemmisülés szó illik rá. Két okból is. Egyfelől inkább válnánk láthatatlanná, és nyílna meg alattunk a föld, csak ne kelljen valami nagy blamában benne maradnunk. Másfelől az emberek többségére olyan elementáris erővel hat a kudarc, hogy úgy érzik, hogy tényleg megsemmisíti egész valójukat az, amiben elbuktak.

A mai központi gondolatunk így hangzik: siker = nagyon sok kudarc. Igen, jól hallották (olvasták)! A siker nagyon sok kudarccal egyenlő. Sikeren pedig itt nem a befutott nagymenőket érjük, hanem a maguk területén valamiben sikeres embereket. És mindannyian számos területen lehetünk és vagyunk sikeresek.

Biztonságérzet ≠ függőség vagy felelőtlenség, hanem... (Jézus és Péter a vízen - 2. rész)

A kép forrása itt található

Igehirdetés Mt 14,22-33 alapján

(A sorozat első része itt található.)

Ezekben a hetekben, amikor búcsúzunk a gyülekezetekkel egymástól, ugyan arról az igehelyről szólnak az igehirdetések, de vasárnapról vasárnapra annak más részéről, és a blogon érnek össze. Jézus és Péter vízen járásáról van szó. Múlt héten, a történet első harmadában, addig jutottunk, hogy az 5000 ember megvendégelése után Jézus egyedül akart maradni egy fél napot, és a tanítványokat is magukra akarta hagyni gondolkodni, amolyan csoportos lelkigondozásként. Amikor éjjel utánuk indult, „egyszerűben” elsétált hozzájuk 4-5 kilométert a víz tetején… Az előző nap eseményeitől, és a kísértetnek hitt jelenségtől halálra rémült tanítványok Jézus hangjától azonban megnyugodtak. Péter szívében pedig már készülődött valami…

Központi gondolatunk ma az ő vízen járásához kötődik, és így szól: a biztonságérzet ≠ a függőséggel vagy a felelőtlenséggel hanem… Hanem valami mással egyenlő a biztonságérzet. Hogy mivel, az később derül csak ki.

Nem minden helyzetből lesz csoda (Jézus és Péter a vízen - 1. rész)

A kép forrása itt található

Igehirdetés Mt 14,22-33 alapján

Egy három részes igehirdetés-sorozat első része következik most. Mindhárom igehirdetés Jézus és Péter vízen járásának történetéről fog szólni. Az elsőben Jézus áll egyedül a víztükör tetején. A másodikban Jézus és Péter is a vízen jár. A harmadikban pedig Jézus továbbra is a víz felszínén van, Péter pedig süllyed a habokban. Ez a hármas sorozat egyben a gyülekezetektől való búcsú-igehirdetéseimet is jelenti.

A mai, első részben a történet elejéről van szó, amikor még csak Jézus jár a vízen, Péter pedig a többi tanítvánnyal együtt a csónakban van. A központi gondolatunk így szól: nem minden helyzetből lesz csoda.

Játszunk először a képzeletünkkel! Képzeljük el, milyen lehet vízen járni! Sőt! A történetből kiderül, hogy nagy szélben történik mindez. Tehát úgy képzeljük el azt, hogy a vízen járunk, hogy közben hatalmas hullámok csapkodnak! (A szörfösök élveznék…) Úgy haladunk a víz tetején, hogy közben időnként be-beterít minket egy taréj. Mit érzünk a lábunk alatt? A víz puhaságát, vagy inkább mintha szilárd lenne? Belesüllyed-e a lábunk pár centire a vízbe – mondjuk amikor lépünk –, vagy teljesen a felszínen járunk? És vizes lesz-e a lábunk, vagy lepereg rólunk minden csepp? Fantasztikus lenne kipróbálni. De nem minden helyzetből lesz csoda, így este ki tudjuk majd a vízzel vakarni magunkat a koszból… Nem fog csak úgy leperegni rólunk a víz!

Jézus tudott a vízen járni. Csak nem szokott. Mindössze ez az egyetlen eset – a feljegyzettek között persze –, amikor ezt megtette. Amikor János megkeresztelte, akkor ugyan úgy merült el a vízben, ahogy mi szoktunk. Amikor a víz hangosító-képességét kihasználva korábban egy csónakból beszélt, a csónakkal bent be a vízbe. Vagy amikor kérte Pétert, hogy vigye el halászni, a szokott módon ment vele. Nem minden helyzetből készített csodát. Nem mindig a víztükör tetején jött-ment, amikor élhetett volna ezzel a közlekedési móddal.

Vajon miért? Tudni nem tudhatom a választ, csak a saját következtetésemet tudom megosztani Önökkel.

IGEN = NEM (Avagy ha igent mondasz valamire, az számos dologra egyúttal nemet jelent.)

A kép forrása itt található

Igehirdetés 1Sám 7,3-6 alapján

Az igen egyenlő a nemmel. Nem, nem őrültem meg, hogy ilyeneket mondok, pusztán egy speciális helyzetről fogunk ma beszélni. Vannak persze népek, akik az igenre tagadólag rázzák a fejüket, és a nemre bólogatnak, de mi nem róluk beszélünk, hanem arról, hogy ha igent mondunk valamire, akkor számos dologra nemet mondunk. Azzal például, hogy most itt vagyunk a templompadokban, és igent mondtunk a mai istentiszteletre, egyidejűleg nem az ebédet főzzük otthon, nem a szőlőt kapáljuk, vagy nem a foci vb eddigi legjobb pillanatait nézegetjük vissza. Ezt jelenti az „igen = nem”. Ehhez a központi gondolathoz fogunk majd visszatérni, de előbb megnézzük azt, hogy miből is formálódott ez ki.

Sámuel próféta könyvéből hallottuk a mai alapigénket. A kis Sámuel, aki annak idején a templomban aludt, mára komoly felnőtt és próféta lett. Bár még csak két könyvének az elején járunk ebben a történetben, van egy nagy ugrás az időben. Az előző, hatodik fejezet, és a mostani között 20 év telt el. Ennek az ugrásnak az oka egy tárgy, méghozzá Izráel akkori népének legszentebb tárgya, a szövetség ládája.

Ezt a ládát még az Egyiptomból való szabadulás után, a 40 éves sivatagi vándorlás alatt kérte Isten, hogy készítsék el, méghozzá pontosan úgy, ahogyan ő elmondta Mózesnek. Innentől végig magukkal vitték, és kiemelt szerepet kapott mindennapjaikban. Ezt azonban ne egy ládikónak képzeljék el, hanem egy olyan hatalmas és nehéz tárgynak, amit a két pár tartórúddal négy ember volt csak képes felemelni!

Igénk elején ezt hallottuk Sámuel szájából, a néphez szólva: