Távol, de közel

A kép forrása itt található.

 

(Igehirdetés a miskolci Kossuth iskola reggeli áhítatán 2022. május 23-án.)

Alapige: Lk 24,50-51

Ezután kivitte őket Betániáig, felemelte a kezét, és megáldotta őket. És miközben áldotta őket, eltávolodott tőlük, és felvitetett a mennybe.

Van olyan valaki az életedben, aki hiába van távol Tőled, mégis nagyon közeli Hozzád? Lelkileg közelebbi, mint azok, akik fizikailag a közeledben vannak. Lehet egy barát, egy rokon, egy ismerős vagy bármilyen más helyzetben megszeretett személy. Persze nem csak fizikai lehet a távolság, hanem a halál fájdalmas valósága is. Attól, hogy valaki meghalt, belül, a belső valóságodban közelebb állhat Hozzád, mint bárki más.

Távol, de közel. Ilyenek ezek a szeretetkapcsolataink. Távol, de közel. Ez a mai igehirdetés központi gondolata is. Távol, de közel. Többek között erről szól Jézus mennybemenetele is.

Távol, de közel. Máshogyan is megérthetjük ezt. Jártál már Tarcalon az Áldó Krisztus szobornál? Az autóútról már messziről látszódik. Egészen közelinek tűnik. Aztán le kell tenni az autót, és indulni felfelé a hegyre. Gyönyörű ösvényt építettek hozzá. Közben látod a szoborban Jézus hatalmas alakját. Nagyon közelinek tűnik. Mégis menned kell tovább, hiszen távol van még a cél. A végén egy lépcsősorhoz érkezel. Fantasztikusan kitalálták, ugyanis a sok, meredek lépcső tetejére felnézve látod a szobrot. Jézus áldó alakját. Ha nem csak a lépcsőkre meredsz, akkor végig őt látod, miközben mész felfelé.

A szobor közel van, de mégis távol. És fordítva. Távol, de mégis közel.

Jézus ezért ment a mennybe. Ha itt maradt volna testben a földön, akkor egyszerre csak egy helyen lehetne. Így azonban, hogy felment a mennybe, tíz nappal később, pünkösdkor elküldték Atyjával a Szentlelket. Rajta keresztül már kivétel nélkül mindegyikünkkel itt lehet Jézus. Tehát azért ment testben messzebb, hogy a belső valóságban sokkal közelebb lehessen hozzánk.

Igénkben azt hallottuk, hogy Jézus aközben emeltetett fel a mennybe, miközben megáldotta a tanítványokat. Fantasztikus látvány lehetett. De még fantasztikusabb az, hogy Jézus még utoljára áldást adott a tizenegy tanítványnak, mielőtt elkezdték azt a szolgálatot, amire elhívta őket. Ők, a legszűkebb tanítványi köre is egyszerre élhették át azt, hogy bár Jézus távolabb ment tőlük, a Szentlelken keresztül mégis közelebb jött hozzájuk, mióta eltávolodott a földről.

Szeretnél-e Jézussal személyesen, testben találkozni? Leülni például vele egy nagy négyszemközti beszélgetésre. Vagy hogy akkor legyen ott testben, amikor nagyon nagy szükséged van a segítségére. Igen, így sokkal közelebb lehetne, mint azon a módon, amit ő választott: a szemünknek láthatatlan. De ahogyan az Exuperi idézet mondja, „Ami lényeges, az a szemnek láthatatlan.”

Nézzük máshogyan! Ott ülnek körülötted most sokan a templompadokban. Attól, hogy valaki fizikailag közel ül Hozzád, még nem lesz valóban közelálló a lelkedhez. Jézus sem lenne csak attól közelálló Hozzád, hogy fizikailag ott lenne melletted.

Képzeld, amikor a Szentlélek igazán kitölti magát a személyünkben, akkor az annyira erőteljes, hogy nem lehet figyelmen kívül hagyni. Persze ez egy hatalmas téma. Nem tudunk elmélyedni benne. De egy kicsit belekóstolhatunk. Például abba, hogy kérheted Istent, hogy töltsön be Szentlelkével. No nem úgy működik ez, mint egy szolgáltatás, hogy elmondod, mit akarsz, és rögtön meg is történik. Hosszan és kitartóan kell kérni. Amikor aztán Isten megadja, van, aki már elsőre is nagyon erős érzést kap. Nagyon erősen tölti be a Szentlélek. Van viszont, amikor Isten úgy dönt, hogy finomabban kezd, és fokozatosan teszi mindig csak egy kicsivel erőteljesebbé a megtapasztalását. Ez mindig a teljes embert érinti. Vagyis egyszerre tapasztalható meg a belső világunkban, és egyszerre fizikálisan a testünkben. Nem azért vagyok lelkész, mert vallok egy értékrendet, és egy gondolatvilágra pusztán rábólintottam. Hanem azért vagyok lelkész, mert a Szentlélek ezekkel az – esetemben apránként erősödő – megtapasztalásaival megajándékoz.

Távol, de közel. Mennybemenetel közeledtével erről gondolkodtunk a mai áhítaton. Jézus, miközben távolodott a földről a menny felé, áldást mondott tanítványaira. Bár innentől nem látták, mégis a Szentlelken keresztül közelebb jött hozzájuk pünkösdkor.

Te szeretnéd-e megtapasztalni ezt a távolság dacára is közeliségét is Jézusnak? Szeretnéd-e kérni a Szentlélek ajándékát? Én remélem, hogy sóvárság ébredt most benned. Áldott, teremtő sóvárgás. Ámen.

Teremtő feszültség ("Mit kezdjek a háborúval?" c. sorozat - 4. rész)

A kép forrása itt található.

(Igehirdetés a miskolci Kossuth iskola reggeli áhítatán 2022. május 16-án.)

Alapige: Préd 3,3a.8b

Megvan az ideje az ölésnek, és megvan az ideje a gyógyításnak. Megvan az ideje a háborúnak, és megvan az ideje a békének.

A kevesebb néha több. Mondjuk joggal. Akkor is, amikor a kisgyerek abban az életkorban van, hogy csak kérdez és kérdez és kérdez. Ilyenkor nagy a kísértés, hogy a felnőtt úgy csináljon, mintha mindenre tudná a választ. Pedig a kevesebb ekkor is több lenne. A gyerekek ugyanis már egészen kicsi korban is tudják, mikor hazudnak nekik. Sokkal hitelesebb tehát azt mondani, hogy nem, nem tudom mindenre a választ. Sőt! Az a legjobb, ha már kicsi korban azt hallja, hogy még a felnőtteknek sincsen mindenre válaszuk. Ezzel tanítjuk meg ugyanis azt, hogy el lehet hordozni a feszültséget. Ki lehet bírni. Azáltal pedig, hogy a „nem tudom” válasz őszinte, hitelessé válik. Teremtő feszültség jön létre. Ott marad ugyanis a „nem tudom” válaszból a feszültség, de a hitelességével teremtő feszültséggé válik. Nincs válaszom, de attól az mégis tovább vihet. Tovább segít. No, nem rögtön szokott segíteni, de minél tovább tart, annál mélyebbre megy, és annál nagyobb lehet az áldása.

Ma a teremtő feszültség a központi mondanivalónk. A „nem tudom” őszinteségét hoztam én is elétek. Ahogyan a Bibliából hallottátok az előbb az alapigét, a Prédikátor könyvében ez áll: „Megvan az ideje az ölésnek, és megvan az ideje a gyógyításnak. […] Megvan az ideje a háborúnak, és megvan az ideje a békének.” (Préd 3,3a.8b) Ennek a résznek a bevezetése pedig így hangzik: „Mindennek megszabott ideje van, megvan az ideje minden dolognak az ég alatt.” (Préd 3,1) Ezek szerint még az ölésnek és a háborúnak is…

Nincsenek ma válaszaim a számotokra. Nem foglak Benneteket beetetni hamis válaszokkal. Úgyis éreznétek, hogy nem állnák meg ezek a szavaim a helyüket. Viszont így is ezt az alapigét hoztam ide Nektek a mai napon, mivel azt gondolom, hogy valóban valamilyen általunk ismeretlen módon teremtő, áldó feszültségé válhat számunkra mindez.

Nézzük akkor a kérdéseket! Hogyan lehet meg az ölés ideje, amikor a tízparancsolatban az áll, hogy „Ne ölj!”? Egy ember halála is borzalmas. De a „Ne ölj!” mellett hogyan fér meg ugyan abban a könyvben, sőt ugyan abban a fejezetben az, hogy megvan az ideje a háborúnak is, amiben pedig nagyon-nagyon-nagyon sok ember hal meg? Ráadásul a mi korunkban a modern fegyverkezés miatt már sokkal több civil halhat meg, mint katona.

Annyi információt tudok mondani Nektek, hogy Luther Mártonunk mindig hangsúlyozta, hogy a Szentírás önmagát magyarázza. Ez azt is jelenti, hogy nem szabad semmit sem csak úgy kiragadni a Bibliából, hanem a szövegkörnyezetében, sőt a teljes Biblia tükrében kell értelmezni. Tehát nem szabad önmagában csak a „Ne ölj!” parancsát nézni, hanem hozzá kell tenni azt is, hogy „megvan az ideje a háborúnak, és megvan az ideje a békének”. Bármit is jelentsen ez.

Azzal még talán tudunk valamelyest mit kezdeni, hogy meglehet az ideje az ölésnek. Például amikor egy kommandós egyetlen lövéssel vagy megöli a terroristát, vagy életben hagyja. Utóbbi esetben hogyha életben hagyja a „Ne ölj!” parancs miatt, akkor nem akadályozta meg sokak halálát. Úgy is mondhatjuk, hogy ha ebben a helyzetben nem ölné meg a kommandós a terroristát, akkor szinte engedélyt adna arra, hogy a terrorista öljön meg tömegeket. Mózes 4. könyve (35. fejezet) és 5. könyve (19. fejezet) is beszél arról, hogy gyilkosság és gyilkosság között lehet különbség. Más nyereségvágyból ölni, más védekezésből ölni és megint más véletlenül gyilkolni.

Az ószövetségben nagyon sok háború van. Sokszor a Biblia népe, a zsidók védték meg magukat a támadásokkal szemben. Más esetekben azonban azt olvassuk, hogy Isten kérte a háború indítását. Ezzel aztán már végképp nem tudunk mit kezdeni. Vagy ha még tudunk is, hogyan ültetjük át ezt a mi korunkba? Elvégre Hitler is foghatta volna erre a háborút…

Én Isten szolgája vagyok csak, és nem tudom erre a választ. Olyannyira nem, hogy bennem már az orosz-ukrán háború kezdete óta ott van ez a feszültség. Még nem jutottam vele eredményre, ám valóban érzem azt, hogy ez teremtő feszültség. Egyszer majd Isten meg fogja nyitni. Addig sem titkolom el azonban ezt az igét előletek, hogy megvan a Biblia szerint az ideje az ölésnek és a gyógyításnak is, valamint a háborúnak és a békének is.

Viszont most is a teljes Biblia összefüggésében mutatom meg ezt Nektek befejezésül. Ne felejtsétek a múlt heti igénket, amiben Jézus ezt mondja: „Fogtok hallani háborúkról, és hallotok háborús híreket. Vigyázzatok, ne rémüljetek meg.” (Mt 24,6a) Ahogyan akkor mondtuk, ne engedjük, hogy a félelem vezessen minket marionett bábúként! Helyette engedjük meg inkább a teremtő feszültséget, ami mögött a kereszt feszül. Jézus keresztje. Ő egészen nyíltan megengedte, hogy megöljék. Az ő meggyilkolása hozta el nekünk annak a lehetőségét, hogy ne roppanjunk bele a saját életünkbe. Ez is feszültség, hogy más haláltusája és halála révén lehet nekem életem.

Imádkozom azért, hogy ez teremtő feszültséggé váljon a számunkra. Ámen.

Aki fél, az irányítható a legkönnyebben ("Mit kezdjek a háborúval?" c. sorozat - 3. rész)

A kép forrása itt található.

(Igehirdetés a miskolci Kossuth iskola reggeli áhítatán 2022. május 9-én.)

Alapige: Mt 24,6-8

Jézus mondja: Fogtok hallani háborúkról, és hallotok háborús híreket. Vigyázzatok, ne rémüljetek meg, mert ennek meg kell lennie, de ez még nem a vég. Mert nemzet nemzet ellen és ország ország ellen támad, éhínségek és földrengések lesznek mindenfelé. De mindez a vajúdás kínjainak kezdete.

Az elmúlt hetek rendhagyó áhítatai után ma újra felvesszük a fonalat. Annál a megterhelő kérdéskörnél járunk, amiről nem szeretünk hallani. Ennél nagyobb szükségünk van azonban arra, hogy Isten szerint lássuk mindezt. A „Mit kezdjek a háborúval?” című sorozatunkat folytatjuk.

Mutatok Nektek egy képet. Egy marionett bábut láttok. A bábozó úgy mozgatja, ahogyan csak szeretné. Ameddig ez egy élettelen tárgy, addig nincs is ezzel baj. A gond ott kezdődik, amikor nem vesszük észre, hogy fölöttünk is ugyan ilyen hatalmat tudnak gyakorolni. Akkor is, ha nem így gondoljuk. Sokkal nehezebb ugyanis rájönnünk erre, két okból. Egyfelől mi, akik élők vagyunk, láthatatlan zsinórokon vagyunk rángatva. Mivel pedig láthatatlanok, nehezen ismerjük fel, és ismerjük el őket. A másik ok pedig, amiért nehéz erre rájönnünk az az, hogy egy túlontúl jó ismerősünket használják ilyenkor ellenünk. Ez annyira megszokott a számunkra, hogy Jézus figyelmeztetése nélkül észre sem vesszük. Ezt mondja Jézus alapigénkben: „Fogtok hallani háborúkról, és hallotok háborús híreket. Vigyázzatok, ne rémüljetek meg” (Mt 24,6a). Vagyis a félelem a másik ok. Valóban túlságosan jó ismerősünk a félelem ahhoz, hogy egyáltalán észrevegyük. Saját, bérelt helye van az életünkben. Mai központi gondolatunk ezért hangzik így: Aki fél, az irányítható a legjobban.

Zsinóron rángatható bábu akarsz lenni, akinek bárki kénye-kedve szerint kikapcsolható az akarata, és rettegésben tartható? Ha erre a válaszod a nem, akkor gyere velem tovább ezen a belső úton!

A Timóteushoz írt második levélben ezt mondja Pál apostol: „Mert nem a félelem lelkét adta nekünk Isten, hanem az erő, a szeretet és a józanság lelkét.” (2Tim 1,7) Most jól figyelj! Isten nem a félelem lelkét akarja adni Neked! Ha azonban nem őt keresed igazán és mélyen, akkor félni fogsz, és félelmedben mégis Istent hibáztatod. Pedig ő a félelem helyett az erő, a szeretet és a józanság lelkét kínálja Neked.

„Fogtok hallani háborúkról, és hallotok háborús híreket. Vigyázzatok, ne rémüljetek meg” (Mt 24,6). Mondja tehát Jézus. Sokkal könnyebb volt nem megijedni ezektől a hírektől, amíg tőlünk sokkal távolabb zajlottak a háborúk. Bár akik a félelemkeltésből élnek – akár szó szerint, anyagilag –, azok eddig is közel tudták hozni a borzalmakat hozzánk. Amikor legközelebb végigpörgetsz majd egy hírportált, számold meg, hogy akár csak néhány pillanat alatt hány ember haláláról adnak hírt Neked. Egyfelől immunisak vagyunk már rá, hiszen mindenfelől áradnak ránk az ilyen hírek. Másfelől azonban olyan ez, mint amikor a telefonodon vagy a tableteden nem zárod be az alkalmazást, csak kilépsz belőle. A háttérben ottmarad megnyitva. Észrevétlenül lassítja az eszközt és sokkal hamarabb leszívja az aksit. Mi is így működünk. Azt hisszük, hogy ugrott az agyunk, és tova is lendült rajta, de mégsem. Most lehet, hogy azt gondolod, hogy „Oké, Jucus néni ezek szerint így működik, én viszont nem. Engem keményebb fából faragtak.” Nos, ez esetben sokkal könnyebben vagy irányítható, mert észrevétlenek maradhatnak a Téged irányító szálak…

Tudod, különös dolog a félelem. Nagyon sokszor nem ott okoz tünetet, ami kiváltotta. A tüneted talán az lesz, hogy mániásan takarítasz. Vagy pánikrohamot kapsz. Vagy nem tudsz aludni. Hetek, hónapok, évek óta. Valami tehát gúzsba köt. A tüneteket próbálod kezelni. Ha azonban az okkal nem törődsz, akkor ha meg is tudsz küzdeni egy-egy tünettel, mégis csak tünetváltásod lesz. Egy új tünet üti majd fel a fejét. Akkor is, ha nem jössz rá, hogy ez történt. Mert nem a kiváltó okot kezelted.

Áltathatjuk magunkat azzal, hogy nem rémít meg minket az immáron a szomszéd országban zajló háború. Ám Jézus nélkül ez nem lehetséges. Háttéralkalmazásban akkor is ott fut bennünk a félelem, hogyha nem ismerjük fel azt. A mai igemagyarázat után viszont reménység szerint legalább a tüneteitekről felismered majd. Ne feledd! Aki fél, az irányítható a legjobban. Mit olvass, ha félsz. Hol lehet hirdetni Neked. Mit vegyél meg, ha félsz. Miért fogsz fizetni, ha félsz. Mit fogsz megnézni, ha félsz. Aki fél, az irányítható a legjobban.

Innen folytatjuk majd tovább a nehéz témát, a háborúval kapcsolatos gondolkodást Isten szavain keresztül. Addig is maga az ige kísérjen minket mindennapjainkban! „Fogtok hallani háborúkról, és hallotok háborús híreket. Vigyázzatok, ne rémüljetek meg.” (Mt 24,6) Mondja Jézus. Ezért vele lehetséges nem félelemben élni a háborútól. Helyette Pál apostolon keresztül mutatja meg nekünk azt, amit ő tud adni nekünk, ha elfogadjuk őt: „Mert nem a félelem lelkét adta nekünk Isten, hanem az erő, a szeretet és a józanság lelkét.” (2Tim 1,7)

Te melyiket választod?

Minél előbb döntesz Isten mellett, annál előbb töltheti be végre a sóvárgásodat. Ámen.