"Én lelkem, útra készülj, kísérd el Uradat! A szent város felé tart..."

A kép forrása itt található.

(Igehirdetés a miskolci Kossuth iskola reggeli áhítatán 2022. március 28-án.)

Alapige: Mt 26,39-41

[Jézus] Egy kissé továbbment, arcra borult, és így imádkozott: Atyám, ha lehetséges, távozzék el tőlem ez a pohár; mindazáltal ne úgy legyen, ahogyan én akarom, hanem amint te. Amikor visszament a tanítványokhoz, alva találta őket, és így szólt Péterhez: Nem tudtatok egy órát sem virrasztani velem? Virrasszatok, és imádkozzatok, hogy kísértésbe ne essetek: a lélek ugyan kész, de a test erőtlen.

A miskolci belvárosi evangélikus templom oltára.

Nézd meg az oltárképet! Jézust ábrázolja nagycsütörtök éjszakáján. A Gecsemáné kertben van, körülbelül fél nappal a halála előtt. A húsvétig hátralévő áhítataink rendhagyóak lesznek, így most készülünk ilyen módon együtt nagyhétre. Az utolsó tanítási napon, nagyszerdán pedig nagyheti-húsvéti istentiszteletet fogunk tartani. Miközben azon a napon hallgatod majd a passiótörténetet, az oltárképre szegezheted tekintetedet.

A legtöbb evangélikus templom oltárképén ez a jelenet látható, amikor Jézus – bibliai kifejezéssel élve – tusakodik a halála előtt. Ez a festmény különleges közöttük. Kihagyja ugyanis a történet többi részletének ábrázolását, például a háttérben alvó tanítványokat, vagy a Júdással közeledő letartóztatókat. Helyette az éjszakai égbolton is felragyog a világosság, ami éppen Jézusra esik. Nagypénteket és húsvétot is megjeleníti így már a festő. Nagypénteket hangsúlyozza még Jézus sötétbarna és fekete ruhája. Ritkán látni ilyen módon. Általában fehér, szürke vagy világosbarna szövetben ábrázolják. Végül pedig arckifejezése is inkább nekünk szól, a mindenkor itt ülőknek, semmint az eredeti történetnek. Ezt hallottuk ugyanis az alapigében: „Egy kissé továbbment, arcra borult, és így imádkozott: Atyám, ha lehetséges, távozzék el tőlem ez a pohár; mindazáltal ne úgy legyen, ahogyan én akarom, hanem amint te. Amikor visszament a tanítványokhoz, alva találta őket, és így szólt Péterhez: Nem tudtatok egy órát sem virrasztani velem? Virrasszatok, és imádkozzatok, hogy kísértésbe ne essetek: a lélek ugyan kész, de a test erőtlen.” (Mt 26,39-41)

Jézus tusakodott. Vagyis vívódott. Szenvedett. Valóban minden bizonnyal a mi lelkünket akarja segíteni a festmény Jézus békés arcával. Akkor és ott, a Gecsemáné kerti tusakodás közben ugyanis szenvedett. Lukács evangélista egyenesen ezt írja: „Ekkor angyal jelent meg neki a mennyből, hogy erősítse őt. Halálos gyötrődésében még kitartóbban imádkozott, és verejtéke olyan volt, mint a földre hulló nagy vércseppek.” (Lk 22,43-44)

Hetekkel korábban ezt mondta tanítványainak: „Most pedig felmegyünk Jeruzsálembe, és az Emberfián beteljesedik mindaz, amit a próféták megírtak.” (Lk 18,31) Ő az Emberfia. Jézus. Egyszerre Isten, és egyszerre ember. A Szentlélektől fogantatott, de embertől született. Emlékszel az énekre, amit nemrég tanultunk? „Én lelkem útra készülj, kísérd el Uradat”. Áll énekeskönyvünk 209-es énekében.

A tanítványok vegyes érzésekkel kísérték őt. Nem értették, hogy miért beszél Jézus a szenvedéséről és haláláról. Ők királyi, dicső fogadtatást és boldog változást vártak. Amikor azonban Jézus szavai szerint történetek az események, azt hitték, minden véget ért. Reményük szertefoszlott. Nem emlékeztek ugyanis arra, hogy ő mindent előre megmondott. Nem tudták, hogy sokszor ahol látszólag zárul valami, igazából ott kezdődik csak el igazán. Nem idézték fel magukban, hogy a legnagyobb dolgok nem történnek meg szenvedés nélkül.

Jézus pedig vállalta a szenvedést. Pedig Isten volt. Tökéletes. Nem érdemelt sem halált, sem kínokat. Ő mégis végigvitte mindezt. Hogy miért? Inkább kiért. Érted. Akkor is, ha nem érted. Akkor is, ha nem érdekel.

A születésed előtt már 2000 évvel úgy döntött, hogy mindent előre megtesz, hogy amikor majd el tudod fogadni az ő segítségét, kegyelme már készen várjon. Már a Gecsemáné kertben is szenvedett. Utána elfogták, majd egész éjjel vallatták. Reggeltől újabb kihallgatásról kihallgatásra kísérték. Közben megkorbácsolták. Ilyen legyengült állapotban kellett volna felvinnie a keresztet a Golgota hegyére. Amikor nem bírta, Cirénei Simon vitte helyette. A kivégző-helyen aztán keresztre feszítették. Ezt rendszerint úgy tették, hogy ne haljon bele az illető. Inkább végignézték a sok óra alatt tartó haláltusáját. Jézus azonban a kínzások miatt hamar meghalt. „Mindössze” három óra alatt. Így a szombati nyugalom napjára – ami pénteken az esthajnalcsillag megjelenésével kezdődött a zsidóik hagyományai szerint –, be tudták már fektetni a sírba. Lezártnak tekintették az ügyet. Istennél azonban ahol látszólag zárul valami, ott kezdődik csak igazán. Jézus ugyanis a harmadik nap reggelére feltámadt. A halálból újra élt. Ahogyan a fény feltámadt, és áttörte a sötétséget, ő is feltámadt.

Oltárképünkön ezt látod már előrevetítve, ahogyan az éjszakai sötét égboltot áttöri a fény. Jézus arcán pedig már az átharcolt békesség van ott. Szenvedett. Méghozzá nagyon. Emberi testét ugyan úgy megviselte ez, mint bárki másét tette volna. Mindezt Érted tette. Akkor is, ha nem érted még. Vagy nem érdekel.

„Én lelkem útra készülj, kísérd el Uradat!” Énekeljük majd nagyszerdán a nagyheti-húsvéti istentiszteletünkön. Miközben hallod majd a passióolvalsást, majd a húsvéti történetet, nézheted az oltárképet. Az is az evangéliumot fogja neked hirdetni. Ámen.

Te is úgy kaptad mindenedet. Mit adsz belőle a rászorulóknak? ("Mit kezdjek a háborúval?" c. sorozat - 2. rész)

 

A kép forrása itt található.

(Igehirdetés a miskolci Kossuth iskola reggeli áhítatán 2022. március 21-én.)

Alapige: Péld 19,17

Aki könyörül a nincstelenen, az Úrnak ad kölcsön, mert ő megtéríti jótéteményét.

Folytatjuk tovább a „Mit kezdjek a háborúval?” című sorozatunkat. Az előző áhítaton a bevezető rész hangzott el. Ma az adakozásról gondolkodunk. A központi címünk ez lesz: Te is úgy kaptad mindenedet. Mit adsz belőle a rászorulóknak?

Te is úgy kaptad mindenedet. Diákként a legtöbb mindenedet a szüleidtől kaptad. Ők vették a ruháidat, a cipődet, a táskádat. Ha nem ők vették a telefonodat, akkor talán a rokonságtól kaptad az árát. Akkor is kaptad. Vannak közületek, akik már diákmunkát végeztek. Ha így van, akkor is kaptad mindenedet. Úgy kaptad ugyanis Istentől a képességeket, amikkel munkát vállalhatsz. Szeretjük azt mondani, hogy „Megdolgoztam érte.”. Mi van azonban akkor, amikor bár mi érdemelnénk meg valamit, mégsem mi kapjuk? Vagy mi van akkor, ha más érdemelt volna meg valamit, mégis én kaptam meg? Bárhonnan indulunk tehát, ugyan oda érkezünk. Mindent úgy kaptunk. Nem tőlünk van.

Mai alapigénk így szól a Példabeszédek könyvéből: „Aki könyörül a nincstelenen, az Úrnak ad kölcsön, mert ő megtéríti jótéteményét.” A háborúból mi egyelőre a menekültek érkezését tapasztaljuk meg. Persze ezt sem egyenlő mértékben. Függ attól, hogy élnek, éltek-e Ukrajnában rokonaid, ismerőseid. Függ attól, hogy mi a szüleid, ismerőseid munkája. Attól is, hogy mennyire követed a híreket, vagy például attól is, hogy mennyit és mivel utazol. Az adománygyűjtéssel azonban valahogyan mindannyian találkozunk. Azok, akik menekülnek a háború elől, azok nincstelenül érkeznek. Nekünk pedig ezt mondja ma a szentírási szakasz: „Aki könyörül a nincstelenen, az Úrnak ad kölcsön, mert ő megtéríti jótéteményét.”

Isten mindenható. Adhatna nélkülünk is. Valljuk be őszintén, sokkal könnyebb is lenne neki, ha nem várna ránk. Mindent megadhatna, amit és akinek akarna. Ő mégis embereken keresztül működik. Mondok Nektek két példát.

1908. április 19-én John G. Lake prédikátor családjával Afrikába indult. Elhívása volt, pénze nem. Az útiköltséget még ki tudták fizetni. A partraszálláshoz azonban 125 dollárt kellett kifizetni. Leszállás előtt egy férfi odalépett hozzájuk, és átnyújtott nekik 200 dollárt. Leszállás után pedig egy hölgy lépett oda hozzájuk, hogy Isten küldte őt ki eléjük, hogy adjon nekik szállást.

Egy volt amerikai professzorom pedig a következőt mesélte. Diákként úgy tudott a teológiára járni, hogy mellette dolgozott. Az amerikai viszonyok között azonban ehhez autóra volt szüksége. Ám az autója egyszer csak elromlott. 46 dollárba került akkoriban ennek a javítása. Nem volt rá pénze. Így nem tudott volna menni dolgozni, sem pénzt keresni. Kétségbeesetten ment vissza a teológiára, és nem tudta, hogyan oldja meg a helyzetet. Isten segítségét kérte. Visszaérve a bátyja levele várta, aki nem volt gyakorló keresztyén. Napokkal korábban adta postára a levelét, benne egy csekkel. Mint írta, azt élte meg, hogy Isten arra kéri, hogy adjon 46 dollárt az öccsének. Ő pedig megrendülve ment vissza a szerelőhöz a csekkel, hogy elkészüljön az autója.

John G. Lake és a professzorom történetében is közös pont, hogy Isten segített nekik. Azonban mindkét esetben embereket használt. Nem valami jedi elme-trükkel nyúlt bele mások fejébe, hogy csináljanak úgy, mintha ki lenne fizetve a szükséges összeg. Ezt hallottuk ugyanis ma a Példabeszédek könyvéből: „Aki könyörül a nincstelenen, az Úrnak ad kölcsön, mert ő megtéríti jótéteményét.”

Isten adhatna nélküled a háború elől menekülőknek. Ő azonban nagy megtiszteltetésben részesít Téged. A munkatársa lehetsz. Amikor majd elkezdjük az adománygyűjtést az iskolában, nem csak a szüleid, de a magad lehetőségeihez mérten is adakozhatsz. Isten munkatársa lehetsz. Például egyik nap lemondhatsz a büfében elkölthető összegedről, és azt adhatod be a közös gyűjtésünkbe. Gondolva közben egy ismeretlen ukrán diáktársadra, aki ugyan ehhez volt szokva, mára azonban csak mások jóindulatára van bízva a napi betevője is. Dönthetsz a heti zsebpénzedről is. Vagy halaszthatod egy hónappal későbbre a gyűjtögetésből az új telefonod megvásárlását.

Ha segítesz a nincsteleneknek, Istennek adsz kölcsön. Isten pedig kettő irányba is tesz rá egy szorzót. A bibliai özvegyasszony két filléréről szóló történetből tudjuk, hogy aki nem a feleslegéből ad, hanem nagyobb áldozatot hoz, annak jobban megáldja az adományát Isten, két irányba is. Annak is, akinek adományozzák. És annak is, aki azt adta. Lefordítom. Ha a feleslegedből adsz, akkor valamennyit érni fog. De Isten csak kisebb szorzót tesz rá. Neked is, és annak is, akinek adod. Viszont ha komolyabb áldozatot hozol, amit már megérzel, akkor annak is megsokszorozza bőségesen, akinek adtad, és Neked is. Ne feledd! Tényleg azt mondja a Szentírás, hogy ha adakozunk a nincsteleneknek, a rászorulóknak, akkor Istennek adunk kölcsön. Ő a legjobb befektetés. Lehet, hogy nem azonnal adja vissza megszorzva, hanem majd amikor a legnagyobb szükségünk lesz rá.

Nem muszáj persze Istent befektetésnek nézned. Elegendő, ha arra figyelsz egyelőre, hogy segíts annak, akinek nincsen. Elvégre így vagy úgy, de Te is úgy kaptad mindenedet. A kapottból adsz Te is tovább. Ne feledd! Hatalmas megtiszteltetés, hogy Isten munkatársa lehetsz. Ő bőségesen meg is áld majd érte, ha nem csukod be a füledet és a javaidat, hanem hallgatsz rá. Hamarosan elindítjuk majd adománygyűjtésünket. Addig is, amíg ennek a hírét meghallod, forgasd magadban ezeket a gondolatokat! Adj hálát érte, ha ma még nem Te vagy a rászoruló! Ha pedig a magad lehetőségeihez mérten könyörülsz a nincstelenen, az Úrnak adsz kölcsön. Ő téríti majd meg a megfelelő időben adományodat. Ámen.

Amiben én segíthetek ("Mit kezdjek a háborúval?" c. sorozat - 1. rész)

 

A kép forrása itt található.

(Igehirdetés a miskolci Kossuth iskola reggeli áhítatán 2022. március 7-én.)

Alapige: Mt 7,12

Jézus mondja: "Amit csak szeretnétek, hogy az emberek tegyenek veletek, mindenben ugyanúgy tegyetek ti is velük, mert ezt tanítja a törvény és a próféták."

Most olyan következik, mint amikor vagy párhuzamosan több sorozatot nézel, vagy miközben várod egy sorozat új évadát, közben más sorozatot is nézel. Az a helyzet ugyanis, hogy „Eltájolva” című sorozatunk nem ért még véget. Azonban az élet írja a forgatókönyvet. A bő másfél hete kitört háború miatt úgy gondoljuk, hogy fontos, hogy az áhítatok keretében, Isten és a Szentírás felől is végiggondoljuk mindazt, ami ebből a mostani helyzetből kérdésként fakadhat bennünk. Az élet azonban abban is írja a forgatókönyvet, hogy a main kívül négy hétfő reggeli áhítat van hátra a húsvéti istentiszteletig. Mindez azt jelenti, hogy az „Eltájolva” sorozatunkat pihenni küldjük egyelőre. Majd meglátjuk, hogy előkerül-e még a fiókból. Ma elkezdjük a „Mihez kezdjek a háborúval?” című sorozatot, azonban húsvét felé közeledve ezt a sorozatunkat is megszakítjuk majd az ünnepre való felkészüléssel. Nem is baj, hogy a háborús sorozatot nem egyben „nézzük meg”.

Mit kezdjek a háborúval? Szörnyű, hogy egyáltalán fel kell tennünk ezt a kérdést. A Trónok harca című könyv és filmsorozat Nektek, diákoknak még életkorilag több okból sem való. Egy dolgot azonban idehozok Nektek belőle. Ott szó szerint összekötődik a háború a téllel, a béke pedig a nyárral. Amikor a történet indul, a gyerekeknek és a fiataloknak azt mondják, hogy ők a hosszú nyár gyermekei. Vagyis mivel mindig nyár volt, így béke volt. Mi is a hosszú nyár gyermekei vagyunk. Nemcsak Ti, diákok, de mi, felnőttek is. Már csak a legidősebb generáció tagjai éltek, amikor országunkban és a környező országokban háború volt. Most pedig, amikor a járványhelyzetben két évnyi rendkívüli állapot után kezd kiszámíthatóvá válni az életünk, hirtelen jött egy újabb történés, ami nagyobb hatással van és lehet ránk, mint akarnánk.

Ma azonban máshonnan kezdjük a sorozatot. Nem magával a háborúval, hanem azzal a következményével, ami már minket is érint. A segítéssel. Így szól a mai központi gondolatunk: Amiben én segíthetek.

Alapigénkben ezt hallottuk: „Amit csak szeretnétek, hogy az emberek tegyenek veletek, mindenben ugyanúgy tegyetek ti is velük, mert ezt tanítja a törvény és a próféták.” (Mt 7,12) Ez a mondat persze nem azt jelenti, hogy ha Te holnaptól emós cuccokban szeretnél járni, akkor ilyet vegyél a szüleidnek a nagyszüleidnek. Sokkal inkább azt, hogy ha nem szeretnéd, hogy megszégyenítsenek mások, Te se szégyeníts meg másokat. Vagy azt, hogy ha szeretnéd, hogy Neked segítsen valaki, amikor rászorulsz, Te is segíts annak, aki most szorul rá a segítségre.

Mi most a háború kapcsán gondoljuk végig mindezt. Ránk itt Magyarországon, és főleg az ország Ukrajna felőli oldalán mindez úgy vonatkozik, hogy a menekülőknek segítünk. Úgy, ahogyan tudunk. Sajnos mindez nem egy-két hét lesz. Még ha ma meg is állna a háború, a már most meglévő következményei miatt sem érne véget még a kivándorlás. Azok azonban, akik most érkeznek, azok vagy napokat vártak, hogy autóval átjussanak a határon, vagy az őrületes kocsisor miatt gyalog érnek ide. Tudok olyan családot, aki ötven órát gyalogolt Magyarországra. Többnyire egy bőröndjük van. Nem részletezem Nektek, diákoknak tovább.

Miben segíthetsz Te? Mi is többféle lehetőséget meghirdetünk majd Nektek. Nem akartuk azonnal a nyakatokba zúdítani, mivel ahogyan az előbb szó volt róla, sajnos nem lesz még ennek most vége. Többnyire a felnőttek között kezdtük el a múlt héten ezt. Láttam közületek diákokat, akik ezeket a csomagokat vitték át egyik épületből a másikba. Ez is segítség, higgyétek el! Van tehát, amikor az erőddel segíthesz. Lesz olyan, amikor az időddel segíthetsz. Lesz olyan is, amikor pénzzel tudsz hozzájárulni. Mindegyikre igaz, hogy sok kicsi sokra megy. Erről később gondolkodunk is majd.

Isten soha nem egyformán adott nekünk a világ javaiból. Sokkal inkább az elosztást bízta ránk. Az időre ugyan ez igaz. Van akinek a pénze kevés, az ideje azonban sok. Így az egyik pénzt ad, a másik időt. És ezzel egymásnak is segítenek.

Most egyelőre csak ízlelgesd magadban Jézus mondatát: „Amit csak szeretnétek, hogy az emberek tegyenek veletek, mindenben ugyanúgy tegyetek ti is velük, mert ezt tanítja a törvény és a próféták.” (Mt 7,12) Mondd, szeretnéd, hogy Neked segítsenek, amikor kicsit is rászorulsz majd? Akár csak azzal, hogy a szendvicsét megosztja Veled valaki. És szeretnéd-e azt, hogy ha legalább az életben egyszer nagyon rászorulsz majd mások segítségére, akkor segítsenek Neked? Jézus egyértelműen fogalmaz. Ha ezekre a kérdésekre igen a válaszod, akkor Te is segíts most, amikor folyamatosan érkeznek hazánkba azok, akik nagyon is rászorulnak. Mi pedig az iskola részéről segítünk majd benne, hogy hogyan tudsz segíteni. Lépésről lépésre. Nem kell hegyeket megmozgatnod érte. Isten a sok kicsit fogja megsokszorozni. De erről majd később bészélünk. Addig is kezdheted a gyakorlást például a szendvicsed felével, ha úgy érzed, hogy másnak szüksége van rá. Ámen.

Az Isten nélküli életnek következményei vannak ("Eltájolva" c. sorozat - 7. rész)

A kép forrása itt található.

(Igehirdetés a miskolci Kossuth iskola reggeli áhítatán 2022. február 28-án.)

Alapige: 5Móz 30,15-18a

"Lásd, én ma eléd adtam az életet és a jót, de a halált és a rosszat is. Ezért parancsolom ma neked, hogy szeresd az Urat, a te Istenedet, járj az ő útjain, tartsd meg parancsolatait, rendelkezéseit és törvényeit, és akkor élni és sokasodni fogsz, mert megáld téged az ÚR, a te Istened azon a földön, amelyre most bemégy, hogy birtokba vedd. De ha elfordul a szíved, és nem engedelmeskedsz, hanem eltántorodsz, más isteneket imádsz és azokat tiszteled, kijelentem nektek már most, hogy menthetetlenül elvesztek."

A mai napon folytatjuk tovább „Eltájolva” című sorozatunkat. Emlékeztek még? Úgy csinálunk például, mintha még az Éden kertjében élnénk. Mintha tökéletesnek kellene lennie a világnak. És valóban, bár tudom, nekem is újra és újra emlékeztetnem kell magamat erre. A napokban is így jártam. Zokon vettem, hogy valami nem működött jól, holott előtte mindig minden flottul ment. Pedig ez a világ egyáltalán nem tökéletes. Viszont mivel ezt várjuk el, még sokkal többet sérülünk, mint kellene.

Beszéltünk már ennek kapcsán a következményekről is. Emlékeztek? Csak szeretnénk következmények nélküli világban élni. Ma ezeket a gondolatokat fűzzük össze és lépünk belőlük tovább. Így szól hozzá a központi gondolat: Az Isten nélküli életnek következményei vannak.

Alapigénk Mózes 5. könyvéből való. A 40 éves pusztai vándorlás végén van már a nép. A honfoglalás küszöbén állnak. Ekkor Mózesen keresztül elmondja nekik Isten, hogy az ígéret földjén is meglesz mindennek a következménye. Különösen annak, hogy Istenhez tartoznak-e, vagy elfordulnak tőle. Ha továbbra is Istennel maradnak, akkor az életet és a jót választják. Ha azonban elfordulnak tőle, akkor a halált és a rosszat.

Ilyenkor sokan olyasmit mondanak, hogy igazságtalan emiatt az Isten. Talán meglepődsz, hogy nem próbállak ennek az ellenkezőjéről meggyőzni. Az a Te meggyőződésed. Szabadságod van rá. Pusztán gondolkodni hívlak. Pál apostol azt mondja egy helyen, hogy „Minden szabad nekem, de nem minden használ.” Szabad Neked is így gondolkodnod. Viszont jó, ha minél teljesebben végiggondolod akkor ezt. A választásodnak ugyanis következménye van. Ha Isten nélkül akarsz élni, akkor megteheted. De ne csodálkozz majd mindazon, ami utána jön. Az a Te választásod következménye lesz. Nem ér rá hárítani a felelősséget amiatt, ami a Te döntésed miatt alakul úgy, ahogyan.

John Lenonnak, a Beatles együttes egyik tagjának nyilvánítják azt a gondolatot, hogy „Megpróbáltalak levegőnek nézni, de rájöttem, hogy levegő nélkül nem lehet élni.” Ő a szerelemre mondja ezt. De mint oly sokszor, ami a szerelemre igaz, az a hitre is igaz. Istent is megpróbálhatod levegőnek nézni. De ő ott van mindenhol, mint a levegő. Ha pedig nem akarsz levegőt venni, akkor annak ugyebár következményei vannak. Nem a fuldoklással kezdődik. Nem vagyok biológus, de azért tudok néhány tünetet. Fejfájás lép fel, fáradtság, a végtagok kékülése. Sem a szervek nem kapják meg a megfelelő mennyiségű oxigént, sem bármi más része a testnek. Megpróbálhatsz tehát levegő nélkül élni, ám annak következményei lesznek.

Ti, diákok, nem tudom, hogy utaztatok-e már Trabantban. Eredetileg hátul nem volt bennük biztonsági öv. Ha nincs biztonsági öv az autóban, és baleset van, elvárhatod Istentől, hogy védjen meg lehetőleg minél több következménytől. Hogyha azonban van működő biztonsági öv az autóban, és Te nem kötöd be magadat, akkor semmi jogod sincsen arra, hogy Istent hibáztasd, hogy miért nem vigyázott Rád jobban.

Mind a két példa ugyan azt jelenti. Az Isten nélküli életnek következményei vannak. Ezért tart ott a világunk, ahol tart. Különösen Európában. Kontinensünkön, ami egykor a keresztyénség bölcsője volt, ma már csak emléke van meg ennek. Fájdalom, de már nem beszélhetünk keresztyén Európáról. Ennek a következményeit éljük. Nem büntetés ez, hanem valóban következmény. A fenti példák alapján úgy is mondhatjuk, hogy nem jut elegendő oxigén sem személyenként, sem társadalmakként a szervezetünkbe. Kapkodjuk a levegőt, egyre hibásabban működnek a szerveink és kékülünk a kíntól. De Istent tesszük felelőssé érte. Vagy a másik példával fogalmazva, nem kötjük be magunkat a kezünk ügyében lévő biztonsági övvel. Balesetek viszont mindig vannak. Mi viszont meg vagyunk sértődve, hogy miért nem vigyázott ránk jobban az Isten, holott egyénenként és társadalmilag sem használtuk az ott lévő biztonsági övet.

Ahogyan Mózesen keresztül mondta Isten a népnek, elénk adja az életet, a jót és az áldást az egyik oldalon. A másik oldalon pedig a halált és a rosszat. Mi döntünk a két oldal közül. Te döntesz. Melyiket választod? Istennel élsz, vagy Isten nélkül? Mindegyiknek következményei vannak. Ámen.