Amiben én segíthetek ("Mit kezdjek a háborúval?" c. sorozat - 1. rész)

 

A kép forrása itt található.

(Igehirdetés a miskolci Kossuth iskola reggeli áhítatán 2022. március 7-én.)

Alapige: Mt 7,12

Jézus mondja: "Amit csak szeretnétek, hogy az emberek tegyenek veletek, mindenben ugyanúgy tegyetek ti is velük, mert ezt tanítja a törvény és a próféták."

Most olyan következik, mint amikor vagy párhuzamosan több sorozatot nézel, vagy miközben várod egy sorozat új évadát, közben más sorozatot is nézel. Az a helyzet ugyanis, hogy „Eltájolva” című sorozatunk nem ért még véget. Azonban az élet írja a forgatókönyvet. A bő másfél hete kitört háború miatt úgy gondoljuk, hogy fontos, hogy az áhítatok keretében, Isten és a Szentírás felől is végiggondoljuk mindazt, ami ebből a mostani helyzetből kérdésként fakadhat bennünk. Az élet azonban abban is írja a forgatókönyvet, hogy a main kívül négy hétfő reggeli áhítat van hátra a húsvéti istentiszteletig. Mindez azt jelenti, hogy az „Eltájolva” sorozatunkat pihenni küldjük egyelőre. Majd meglátjuk, hogy előkerül-e még a fiókból. Ma elkezdjük a „Mihez kezdjek a háborúval?” című sorozatot, azonban húsvét felé közeledve ezt a sorozatunkat is megszakítjuk majd az ünnepre való felkészüléssel. Nem is baj, hogy a háborús sorozatot nem egyben „nézzük meg”.

Mit kezdjek a háborúval? Szörnyű, hogy egyáltalán fel kell tennünk ezt a kérdést. A Trónok harca című könyv és filmsorozat Nektek, diákoknak még életkorilag több okból sem való. Egy dolgot azonban idehozok Nektek belőle. Ott szó szerint összekötődik a háború a téllel, a béke pedig a nyárral. Amikor a történet indul, a gyerekeknek és a fiataloknak azt mondják, hogy ők a hosszú nyár gyermekei. Vagyis mivel mindig nyár volt, így béke volt. Mi is a hosszú nyár gyermekei vagyunk. Nemcsak Ti, diákok, de mi, felnőttek is. Már csak a legidősebb generáció tagjai éltek, amikor országunkban és a környező országokban háború volt. Most pedig, amikor a járványhelyzetben két évnyi rendkívüli állapot után kezd kiszámíthatóvá válni az életünk, hirtelen jött egy újabb történés, ami nagyobb hatással van és lehet ránk, mint akarnánk.

Ma azonban máshonnan kezdjük a sorozatot. Nem magával a háborúval, hanem azzal a következményével, ami már minket is érint. A segítéssel. Így szól a mai központi gondolatunk: Amiben én segíthetek.

Alapigénkben ezt hallottuk: „Amit csak szeretnétek, hogy az emberek tegyenek veletek, mindenben ugyanúgy tegyetek ti is velük, mert ezt tanítja a törvény és a próféták.” (Mt 7,12) Ez a mondat persze nem azt jelenti, hogy ha Te holnaptól emós cuccokban szeretnél járni, akkor ilyet vegyél a szüleidnek a nagyszüleidnek. Sokkal inkább azt, hogy ha nem szeretnéd, hogy megszégyenítsenek mások, Te se szégyeníts meg másokat. Vagy azt, hogy ha szeretnéd, hogy Neked segítsen valaki, amikor rászorulsz, Te is segíts annak, aki most szorul rá a segítségre.

Mi most a háború kapcsán gondoljuk végig mindezt. Ránk itt Magyarországon, és főleg az ország Ukrajna felőli oldalán mindez úgy vonatkozik, hogy a menekülőknek segítünk. Úgy, ahogyan tudunk. Sajnos mindez nem egy-két hét lesz. Még ha ma meg is állna a háború, a már most meglévő következményei miatt sem érne véget még a kivándorlás. Azok azonban, akik most érkeznek, azok vagy napokat vártak, hogy autóval átjussanak a határon, vagy az őrületes kocsisor miatt gyalog érnek ide. Tudok olyan családot, aki ötven órát gyalogolt Magyarországra. Többnyire egy bőröndjük van. Nem részletezem Nektek, diákoknak tovább.

Miben segíthetsz Te? Mi is többféle lehetőséget meghirdetünk majd Nektek. Nem akartuk azonnal a nyakatokba zúdítani, mivel ahogyan az előbb szó volt róla, sajnos nem lesz még ennek most vége. Többnyire a felnőttek között kezdtük el a múlt héten ezt. Láttam közületek diákokat, akik ezeket a csomagokat vitték át egyik épületből a másikba. Ez is segítség, higgyétek el! Van tehát, amikor az erőddel segíthesz. Lesz olyan, amikor az időddel segíthetsz. Lesz olyan is, amikor pénzzel tudsz hozzájárulni. Mindegyikre igaz, hogy sok kicsi sokra megy. Erről később gondolkodunk is majd.

Isten soha nem egyformán adott nekünk a világ javaiból. Sokkal inkább az elosztást bízta ránk. Az időre ugyan ez igaz. Van akinek a pénze kevés, az ideje azonban sok. Így az egyik pénzt ad, a másik időt. És ezzel egymásnak is segítenek.

Most egyelőre csak ízlelgesd magadban Jézus mondatát: „Amit csak szeretnétek, hogy az emberek tegyenek veletek, mindenben ugyanúgy tegyetek ti is velük, mert ezt tanítja a törvény és a próféták.” (Mt 7,12) Mondd, szeretnéd, hogy Neked segítsenek, amikor kicsit is rászorulsz majd? Akár csak azzal, hogy a szendvicsét megosztja Veled valaki. És szeretnéd-e azt, hogy ha legalább az életben egyszer nagyon rászorulsz majd mások segítségére, akkor segítsenek Neked? Jézus egyértelműen fogalmaz. Ha ezekre a kérdésekre igen a válaszod, akkor Te is segíts most, amikor folyamatosan érkeznek hazánkba azok, akik nagyon is rászorulnak. Mi pedig az iskola részéről segítünk majd benne, hogy hogyan tudsz segíteni. Lépésről lépésre. Nem kell hegyeket megmozgatnod érte. Isten a sok kicsit fogja megsokszorozni. De erről majd később bészélünk. Addig is kezdheted a gyakorlást például a szendvicsed felével, ha úgy érzed, hogy másnak szüksége van rá. Ámen.