Te is úgy kaptad mindenedet. Mit adsz belőle a rászorulóknak? ("Mit kezdjek a háborúval?" c. sorozat - 2. rész)

 

A kép forrása itt található.

(Igehirdetés a miskolci Kossuth iskola reggeli áhítatán 2022. március 21-én.)

Alapige: Péld 19,17

Aki könyörül a nincstelenen, az Úrnak ad kölcsön, mert ő megtéríti jótéteményét.

Folytatjuk tovább a „Mit kezdjek a háborúval?” című sorozatunkat. Az előző áhítaton a bevezető rész hangzott el. Ma az adakozásról gondolkodunk. A központi címünk ez lesz: Te is úgy kaptad mindenedet. Mit adsz belőle a rászorulóknak?

Te is úgy kaptad mindenedet. Diákként a legtöbb mindenedet a szüleidtől kaptad. Ők vették a ruháidat, a cipődet, a táskádat. Ha nem ők vették a telefonodat, akkor talán a rokonságtól kaptad az árát. Akkor is kaptad. Vannak közületek, akik már diákmunkát végeztek. Ha így van, akkor is kaptad mindenedet. Úgy kaptad ugyanis Istentől a képességeket, amikkel munkát vállalhatsz. Szeretjük azt mondani, hogy „Megdolgoztam érte.”. Mi van azonban akkor, amikor bár mi érdemelnénk meg valamit, mégsem mi kapjuk? Vagy mi van akkor, ha más érdemelt volna meg valamit, mégis én kaptam meg? Bárhonnan indulunk tehát, ugyan oda érkezünk. Mindent úgy kaptunk. Nem tőlünk van.

Mai alapigénk így szól a Példabeszédek könyvéből: „Aki könyörül a nincstelenen, az Úrnak ad kölcsön, mert ő megtéríti jótéteményét.” A háborúból mi egyelőre a menekültek érkezését tapasztaljuk meg. Persze ezt sem egyenlő mértékben. Függ attól, hogy élnek, éltek-e Ukrajnában rokonaid, ismerőseid. Függ attól, hogy mi a szüleid, ismerőseid munkája. Attól is, hogy mennyire követed a híreket, vagy például attól is, hogy mennyit és mivel utazol. Az adománygyűjtéssel azonban valahogyan mindannyian találkozunk. Azok, akik menekülnek a háború elől, azok nincstelenül érkeznek. Nekünk pedig ezt mondja ma a szentírási szakasz: „Aki könyörül a nincstelenen, az Úrnak ad kölcsön, mert ő megtéríti jótéteményét.”

Isten mindenható. Adhatna nélkülünk is. Valljuk be őszintén, sokkal könnyebb is lenne neki, ha nem várna ránk. Mindent megadhatna, amit és akinek akarna. Ő mégis embereken keresztül működik. Mondok Nektek két példát.

1908. április 19-én John G. Lake prédikátor családjával Afrikába indult. Elhívása volt, pénze nem. Az útiköltséget még ki tudták fizetni. A partraszálláshoz azonban 125 dollárt kellett kifizetni. Leszállás előtt egy férfi odalépett hozzájuk, és átnyújtott nekik 200 dollárt. Leszállás után pedig egy hölgy lépett oda hozzájuk, hogy Isten küldte őt ki eléjük, hogy adjon nekik szállást.

Egy volt amerikai professzorom pedig a következőt mesélte. Diákként úgy tudott a teológiára járni, hogy mellette dolgozott. Az amerikai viszonyok között azonban ehhez autóra volt szüksége. Ám az autója egyszer csak elromlott. 46 dollárba került akkoriban ennek a javítása. Nem volt rá pénze. Így nem tudott volna menni dolgozni, sem pénzt keresni. Kétségbeesetten ment vissza a teológiára, és nem tudta, hogyan oldja meg a helyzetet. Isten segítségét kérte. Visszaérve a bátyja levele várta, aki nem volt gyakorló keresztyén. Napokkal korábban adta postára a levelét, benne egy csekkel. Mint írta, azt élte meg, hogy Isten arra kéri, hogy adjon 46 dollárt az öccsének. Ő pedig megrendülve ment vissza a szerelőhöz a csekkel, hogy elkészüljön az autója.

John G. Lake és a professzorom történetében is közös pont, hogy Isten segített nekik. Azonban mindkét esetben embereket használt. Nem valami jedi elme-trükkel nyúlt bele mások fejébe, hogy csináljanak úgy, mintha ki lenne fizetve a szükséges összeg. Ezt hallottuk ugyanis ma a Példabeszédek könyvéből: „Aki könyörül a nincstelenen, az Úrnak ad kölcsön, mert ő megtéríti jótéteményét.”

Isten adhatna nélküled a háború elől menekülőknek. Ő azonban nagy megtiszteltetésben részesít Téged. A munkatársa lehetsz. Amikor majd elkezdjük az adománygyűjtést az iskolában, nem csak a szüleid, de a magad lehetőségeihez mérten is adakozhatsz. Isten munkatársa lehetsz. Például egyik nap lemondhatsz a büfében elkölthető összegedről, és azt adhatod be a közös gyűjtésünkbe. Gondolva közben egy ismeretlen ukrán diáktársadra, aki ugyan ehhez volt szokva, mára azonban csak mások jóindulatára van bízva a napi betevője is. Dönthetsz a heti zsebpénzedről is. Vagy halaszthatod egy hónappal későbbre a gyűjtögetésből az új telefonod megvásárlását.

Ha segítesz a nincsteleneknek, Istennek adsz kölcsön. Isten pedig kettő irányba is tesz rá egy szorzót. A bibliai özvegyasszony két filléréről szóló történetből tudjuk, hogy aki nem a feleslegéből ad, hanem nagyobb áldozatot hoz, annak jobban megáldja az adományát Isten, két irányba is. Annak is, akinek adományozzák. És annak is, aki azt adta. Lefordítom. Ha a feleslegedből adsz, akkor valamennyit érni fog. De Isten csak kisebb szorzót tesz rá. Neked is, és annak is, akinek adod. Viszont ha komolyabb áldozatot hozol, amit már megérzel, akkor annak is megsokszorozza bőségesen, akinek adtad, és Neked is. Ne feledd! Tényleg azt mondja a Szentírás, hogy ha adakozunk a nincsteleneknek, a rászorulóknak, akkor Istennek adunk kölcsön. Ő a legjobb befektetés. Lehet, hogy nem azonnal adja vissza megszorzva, hanem majd amikor a legnagyobb szükségünk lesz rá.

Nem muszáj persze Istent befektetésnek nézned. Elegendő, ha arra figyelsz egyelőre, hogy segíts annak, akinek nincsen. Elvégre így vagy úgy, de Te is úgy kaptad mindenedet. A kapottból adsz Te is tovább. Ne feledd! Hatalmas megtiszteltetés, hogy Isten munkatársa lehetsz. Ő bőségesen meg is áld majd érte, ha nem csukod be a füledet és a javaidat, hanem hallgatsz rá. Hamarosan elindítjuk majd adománygyűjtésünket. Addig is, amíg ennek a hírét meghallod, forgasd magadban ezeket a gondolatokat! Adj hálát érte, ha ma még nem Te vagy a rászoruló! Ha pedig a magad lehetőségeihez mérten könyörülsz a nincstelenen, az Úrnak adsz kölcsön. Ő téríti majd meg a megfelelő időben adományodat. Ámen.