Teremtő feszültség ("Mit kezdjek a háborúval?" c. sorozat - 4. rész)

A kép forrása itt található.

(Igehirdetés a miskolci Kossuth iskola reggeli áhítatán 2022. május 16-án.)

Alapige: Préd 3,3a.8b

Megvan az ideje az ölésnek, és megvan az ideje a gyógyításnak. Megvan az ideje a háborúnak, és megvan az ideje a békének.

A kevesebb néha több. Mondjuk joggal. Akkor is, amikor a kisgyerek abban az életkorban van, hogy csak kérdez és kérdez és kérdez. Ilyenkor nagy a kísértés, hogy a felnőtt úgy csináljon, mintha mindenre tudná a választ. Pedig a kevesebb ekkor is több lenne. A gyerekek ugyanis már egészen kicsi korban is tudják, mikor hazudnak nekik. Sokkal hitelesebb tehát azt mondani, hogy nem, nem tudom mindenre a választ. Sőt! Az a legjobb, ha már kicsi korban azt hallja, hogy még a felnőtteknek sincsen mindenre válaszuk. Ezzel tanítjuk meg ugyanis azt, hogy el lehet hordozni a feszültséget. Ki lehet bírni. Azáltal pedig, hogy a „nem tudom” válasz őszinte, hitelessé válik. Teremtő feszültség jön létre. Ott marad ugyanis a „nem tudom” válaszból a feszültség, de a hitelességével teremtő feszültséggé válik. Nincs válaszom, de attól az mégis tovább vihet. Tovább segít. No, nem rögtön szokott segíteni, de minél tovább tart, annál mélyebbre megy, és annál nagyobb lehet az áldása.

Ma a teremtő feszültség a központi mondanivalónk. A „nem tudom” őszinteségét hoztam én is elétek. Ahogyan a Bibliából hallottátok az előbb az alapigét, a Prédikátor könyvében ez áll: „Megvan az ideje az ölésnek, és megvan az ideje a gyógyításnak. […] Megvan az ideje a háborúnak, és megvan az ideje a békének.” (Préd 3,3a.8b) Ennek a résznek a bevezetése pedig így hangzik: „Mindennek megszabott ideje van, megvan az ideje minden dolognak az ég alatt.” (Préd 3,1) Ezek szerint még az ölésnek és a háborúnak is…

Nincsenek ma válaszaim a számotokra. Nem foglak Benneteket beetetni hamis válaszokkal. Úgyis éreznétek, hogy nem állnák meg ezek a szavaim a helyüket. Viszont így is ezt az alapigét hoztam ide Nektek a mai napon, mivel azt gondolom, hogy valóban valamilyen általunk ismeretlen módon teremtő, áldó feszültségé válhat számunkra mindez.

Nézzük akkor a kérdéseket! Hogyan lehet meg az ölés ideje, amikor a tízparancsolatban az áll, hogy „Ne ölj!”? Egy ember halála is borzalmas. De a „Ne ölj!” mellett hogyan fér meg ugyan abban a könyvben, sőt ugyan abban a fejezetben az, hogy megvan az ideje a háborúnak is, amiben pedig nagyon-nagyon-nagyon sok ember hal meg? Ráadásul a mi korunkban a modern fegyverkezés miatt már sokkal több civil halhat meg, mint katona.

Annyi információt tudok mondani Nektek, hogy Luther Mártonunk mindig hangsúlyozta, hogy a Szentírás önmagát magyarázza. Ez azt is jelenti, hogy nem szabad semmit sem csak úgy kiragadni a Bibliából, hanem a szövegkörnyezetében, sőt a teljes Biblia tükrében kell értelmezni. Tehát nem szabad önmagában csak a „Ne ölj!” parancsát nézni, hanem hozzá kell tenni azt is, hogy „megvan az ideje a háborúnak, és megvan az ideje a békének”. Bármit is jelentsen ez.

Azzal még talán tudunk valamelyest mit kezdeni, hogy meglehet az ideje az ölésnek. Például amikor egy kommandós egyetlen lövéssel vagy megöli a terroristát, vagy életben hagyja. Utóbbi esetben hogyha életben hagyja a „Ne ölj!” parancs miatt, akkor nem akadályozta meg sokak halálát. Úgy is mondhatjuk, hogy ha ebben a helyzetben nem ölné meg a kommandós a terroristát, akkor szinte engedélyt adna arra, hogy a terrorista öljön meg tömegeket. Mózes 4. könyve (35. fejezet) és 5. könyve (19. fejezet) is beszél arról, hogy gyilkosság és gyilkosság között lehet különbség. Más nyereségvágyból ölni, más védekezésből ölni és megint más véletlenül gyilkolni.

Az ószövetségben nagyon sok háború van. Sokszor a Biblia népe, a zsidók védték meg magukat a támadásokkal szemben. Más esetekben azonban azt olvassuk, hogy Isten kérte a háború indítását. Ezzel aztán már végképp nem tudunk mit kezdeni. Vagy ha még tudunk is, hogyan ültetjük át ezt a mi korunkba? Elvégre Hitler is foghatta volna erre a háborút…

Én Isten szolgája vagyok csak, és nem tudom erre a választ. Olyannyira nem, hogy bennem már az orosz-ukrán háború kezdete óta ott van ez a feszültség. Még nem jutottam vele eredményre, ám valóban érzem azt, hogy ez teremtő feszültség. Egyszer majd Isten meg fogja nyitni. Addig sem titkolom el azonban ezt az igét előletek, hogy megvan a Biblia szerint az ideje az ölésnek és a gyógyításnak is, valamint a háborúnak és a békének is.

Viszont most is a teljes Biblia összefüggésében mutatom meg ezt Nektek befejezésül. Ne felejtsétek a múlt heti igénket, amiben Jézus ezt mondja: „Fogtok hallani háborúkról, és hallotok háborús híreket. Vigyázzatok, ne rémüljetek meg.” (Mt 24,6a) Ahogyan akkor mondtuk, ne engedjük, hogy a félelem vezessen minket marionett bábúként! Helyette engedjük meg inkább a teremtő feszültséget, ami mögött a kereszt feszül. Jézus keresztje. Ő egészen nyíltan megengedte, hogy megöljék. Az ő meggyilkolása hozta el nekünk annak a lehetőségét, hogy ne roppanjunk bele a saját életünkbe. Ez is feszültség, hogy más haláltusája és halála révén lehet nekem életem.

Imádkozom azért, hogy ez teremtő feszültséggé váljon a számunkra. Ámen.