A lelkem jövője

Igehirdetés Nagyalásonyban és Dabronyban, a Szentháromság ünnepe utáni 7. vasárnapon, 2016. július 10-én.

Alapige:

Róm 6,19-23

Emberi módon beszélek, mivel erőtlenek vagytok. Ahogyan tehát átadtátok tagjaitokat a tisztátalanságnak és a törvénytelenségnek a törvénytelenség szolgálatára, úgy most adjátok át tagjaitokat az igazság szolgálatára, hogy szentek legyetek. Mert amikor szolgái voltatok a bűnnek, szabadok voltatok az igazságtól. De milyen gyümölcsöt termett ez akkor nektek? Bizony, most szégyenkeztek miatta, mert ennek vége a halál! Most azonban, miután a bűntől megszabadultatok, és az Isten szolgái lettetek, már ez meghozta nektek gyümölcsét, a szent életet, amelynek vége az örök élet. Mert a bűn zsoldja a halál, az Isten kegyelmi ajándéka pedig az örök élet Krisztus Jézusban, a mi Urunkban.

A kép forrása itt található

A mai napon a saját lelkünk jövőjéről fogunk együtt gondolkodni. Természetesen nem csak úgy általánosságban tesszük ezt, hanem a hallott alapige nyomán, a római levélből. Mielőtt ebbe belekezdenénk, egy interjúval ismerkedünk meg.

Dr. Freund Tamás Széchenyi-díjas magyar neurobiológus, egyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja, az agykéreg működésének nemzetközi hírű tudósa. A vele készült beszélgetés az „Istenadta” című 2011-es interjúkötetben olvasható, azonban egyes részletei önálló életre keltek, és a mai napig terjednek a világhálón. Nem véletlenül. A tudós, a racionalitás és a törvényszerűségek embere a hitéről beszél. Akinek van kedve hozzá, érdemes az egészet elolvasni. Mi azonban csak annyit fogunk át most belőle gondolatilag, amennyi az igehirdetést előremozdítja.

Ő, az agy kutatója, azt mondja, hogy

Amnesztia

Igehirdetés Nemesszalókon és Nyárádon, a Szentháromság ünnepe utáni 6. vasárnapon, 2016. július 3-án.

Alapige:
Róm 6,3-11

Vagy nem tudjátok, hogy mi, akik Krisztus Jézusba kereszteltettünk, az ő halálába kereszteltettünk? A keresztség által ugyanis eltemettettünk vele a halálba, hogy amiképpen Krisztus feltámadt a halálból az Atya dicsősége által, úgy mi is új életben járjunk. Ha ugyanis eggyé lettünk vele halálának hasonlóságában, még inkább eggyé leszünk vele feltámadásának hasonlóságában is. Hiszen tudjuk, hogy a mi óemberünk megfeszíttetett vele, hogy megerőtlenüljön a bűn hatalmában álló test, hogy többé ne szolgáljunk a bűnnek. Mert aki meghalt, az megszabadult a bűntől. Ha pedig meghaltunk Krisztussal, hisszük, hogy vele együtt élni is fogunk. Hiszen tudjuk, hogy Krisztus, aki feltámadt a halottak közül, többé nem hal meg, a halál többé nem uralkodik rajta. Mert meghalt a bűnnek egyszer s mindenkorra, amely életet pedig él, azt az Istennek éli. Így azt tartsátok ti is magatokról, hogy meghaltatok a bűnnek, de éltek Istennek Krisztus Jézusban!

A kép forrása itt található

A mai vasárnapon az amnesztiáról fogunk gondolkodni. Az isteni amnesztiáról. Igénkből kiindulva a keresztség gondolatától fogunk elérkezni ehhez.

A keresztség sokat változott az elmúlt 2000 évben. Most néhány csepp vízzel leöntjük a keresztelendőt, miután a templom épületében ott áll mindenki szépen, felöltözve. Annak idején egészen máshogy történt, a keresztyénség terjedésének elején. Amikor valaki – felnőtt korában – megvallotta hitét, és megbánta bűneit, akkor élő vizet kerestek. Élőt, vagyis patakot, folyót, tengert. Belement a vízbe a keresztelő tanítvány, később pap, és az, aki keresztelkedni kívánt. A rítushoz tartozó szavak után a pap lenyomta a keresztelendőt a víz alá. Ő teljesen alámerült. Vizes lett az utolsó porcikájáig. Ami nekünk furcsa lehet, az az, hogy ez nem csak egy-két pillanatig tartott, hanem tovább. Aki alámerült, átélte ugyanis ez alatt az idő alatt azt, hogy egyre fogy és fogy az oxigénje. Annak a szimbóluma ez, hogy az élet egy szakasza lezárul, és új kezdődik. Másképp fogalmazva: a régi ember meghal a vízben, és egy új születik a keresztségben.

Erről hallottunk Pálnak a római gyülekezethez írt levelében. A keresztséggel véget ért