Hiteles keresztyénség

A kép forrása itt található

Igehirdetés Lk 5,1-11 alapján

Ha Péter apostol a mi világunkban élne, vajon hiteles keresztyén lenne-e? Nem. Bátran merem állítani, hogy az általános hitelesség-felfogás szerint nem számítana hitelesnek. Sőt! Ha Jézus a mi világunkban élne, és napjainkban vinné végbe földi küldetését, ő sem számítana hitelesnek. Hogy miért? Kiderül majd az együttgondolkodás folyamán. Ma a hiteles keresztyénség áll a középpontban.

Nézzük először a történetet! Jézust nagy tömeg követi a Genezáreti-tó partjára. Először a partról tanítja őket, majd amikor befut két hajó, az egyik tulajdonosát, Simont, megkéri arra, hogy az övéből beszélhessen tovább. Nekünk furcsa lehet, hogy a sokaság a parton áll, Jézus pedig a hajóból beszél hozzájuk. Az ok azonban az, hogy amíg nem volt mikrofon a világon, addig a természeti törvények adta lehetőségeket használták hangosítás céljára. A víz volt ugyanis a hangosító közeg Jézus és a sokaság között. (Ezért olyan nagy egyébként a mi számunkra is a strandokon a zsivaly, és ezért szokták azt mondani, hogy ne a vízben beszéljük meg a titkainkat…)

A történetből kiderül, hogy Jézus nem pusztán hangtechnikusként gondol Simonra, hanem gyakorlatilag hozzá és érte jött. Ezzel el is kezdődik a hitelesség fejezete. Az ugyebár még rendben van, hogy az éjszakai halászatról megérkezők visszafelé indulnak, mert kell a hangosítás. De amikor Jézus azt mondja Simon Péternek a tanítás után, hogy evezzen még beljebb, és halásszanak újra, ott látszólag hiteltelenné teszi. Ő, a halászatban laikus, azt mondja a szakembernek, hogy halásszon csak újra! Pedig egész éjjel kint voltak, és nem fogtak semmit. Most pedig mindenki azt látja, hogy egy laikus szavára újra megpróbálja. Nem veszíti-e el a szakmai hitelességét?

Megtörténik a csoda:

szakadoznak a hálók a halaktól. Amikor elsüllyedés nélkül sikerül visszaérniük a partra, Péter leborul Jézus lába elé, és ezt mondja: „Menj el tőlem, mert bűnös ember vagyok, Uram!” Hát hol van itt a hitelesség? A leborulás Jézus lába elé, az még hiteles lehet a mi szemünkben is. De miért kezd el Péter a bűneiről beszélni? Sőt! Miért küldené el magától Jézust, amikor épp hogy csak rátalált a krisztuskövető életre? Vajon nem lett ezzel hiteltelen keresztyén?

No és Péter további élete? Megkísértette Jézust! Odáig fajult a helyzet, hogy ezt mondta neki a Mester: „Távozz tőlem, sátán!” Aztán amikor hatalmas hitélményként a vízen járt, egyszer csak süllyedni kezdett. Kiderült, hogy azért, mert nem Jézusra figyelt, hanem az ellenszélre. Eléggé hiteltelenné teheti ez is a hitét… Amikor a Jézustól kapott hatalommal gyógyítani küldi őket, akkor Péter sem tud gyógyítani. Micsoda hiteltelenség… Az utolsó éjszakán meghazudtolja Jézust, amikor azt mondja, hogy ő bizony hűséges lesz. Néhány órával később kétszer is elalszik, amikor Jézus virrasztásra szólítja fel őket. Szintén néhány óra múlva pedig – miközben az elfogott Jézust kihallgatják – háromszor tagadja meg őt. És akkor még nem is beszéltünk arról, hogy a Mester minden korábbi szavának dacára ő is elfelejtkezik arról, hogy Jézus előre megmondta a halálát és a feltámadását. Keserves gyászba esik, és nem jön rá arra, hogy minden úgy lett, ahogyan előre hallotta.

Ha Péter ma élne, akkor az általános felfogás szerint hiteltelen keresztyén lenne. Sőt! Maga Jézus is az lenne! (Bármilyen abszurd is ez…) Ő, az isteni szeretet és a megbocsátás hírnöke, ostorral és üvöltözve űzte ki az árusokat a jeruzsálemi templomból. Kutyának nevezte és elküldte a hozzá forduló külföldi asszonyt. Azt mondta egy férfinak, hogy ne temesse el az apját. Gyógyított és tanítványaival kalászt tépett szombaton, amikor mindegyiket tilos volt ilyeneket tenni. Elküldte anyját, amikor az hozzá ment. És sorolhatnánk tovább.

Napjainkban gyakran megesik, hogy amikor valaki igazán hiteles, akkor válik hiteltelenné mások szemében. A kétféle hitelesség összeütközése kelti a feszültséget. A régi, klasszikus értelemben vett hitelesség van az egyik oldalon, amikor helyesen értelmezzük valakinek a hiteles viselkedését. És a mai értelemben vett, torzult hitelesség van a másik oldalon.

Olyan világban élünk, amikor az az elvárás, hogy tökéletes legyen minden. Az utóbbi hónapokban lehetett hallani, hogy egy család olyan iskolai fényképet kapott az elsős kisgyerekéről, ahol tökéletesek voltak a fogai. Pedig ugyebár az elsős kor pont az, amikor potyognak a tejfogak. Amikor a szülők megkeresték a fotóst, azt a választ kapták, hogy hát nem volt szép így a gyerek mosolya, és ne erre emlékezzenek.

Tökéletesítik a fényképeket – a kisgyerektől a modellekig –, mert a valódi nem elég szép. Tökéletesíteni kell a testeket a plasztikával, a csodaszerekkel és a sanyargatással, mert a valódi nem elég szép. Sőt, kiábrándító. Tökéletesnek kell lennie a párkapcsolatnak, a családi idillnek, az anyagi helyzetnek, a facebook posztoknak, és a kirakatoknak. Utóbbiak alatt most főleg az átvitt értelmet értjük. Olyan világot élünk ugyanis, ahol az a fontos, hogy mi látszik. Mi van a kirakatban. A látszatra pedig gyakorlatilag bármennyi pénzt, időt és energiát áldozunk. Utólag pedig ráébredünk arra, hogy a legnagyobb értékeinket is odaadtuk észrevétlenül: családunkat, szeretteinket, nyugalmunkat, egészségünket.

Napjainkban az számít hitelesnek hát, ha valaki tökéletes. Tökéletesen reagál. Tökéletesen viselkedik. Tökéletesen illeszkedik a helyzethez. Ezt valószínűleg nem nagyon találjuk meg majd sehol sem leírva, és nem nagyon fogja elismerni senki sem. Nem véletlenül. Mert olyan álca lett ez, amit nem szeretnénk elvenni a szemünk és arcunk elől.

De evezzünk vissza Péterhez és a központi gondolatunkhoz, a hiteles keresztyénséghez, és fésüljük össze az eddigiekkel! Napjainkban az számít hiteles keresztyénnek, aki tökéletes. Tökéletesen reagál minden pillanatban, tökéletes válaszokat ad, tökéletesen el tud fogadni mindenkit, tökéletesen tud viselkedni a krízisekben és így tovább. Ha pedig valaki nem tökéletes keresztyénként viselkedik, azt mondjuk rá, hogy hiteltelen keresztyénné vált a szemünkben. Enyhébb esetben csak tőle fordulunk el, súlyosabb esetben a gyülekezettől és a keresztyénségtől is. De nézzük meg, hogy az igazi, klasszikus értelemben, honnan fakad Péter hitelessége! Mert hogy tökéletes nem volt, az biztos…

Őszinte volt Jézushoz. Őszintén elmondta neki a benne feltörő érzéseket, gondolatokat, reményeket és félelmeket is. Így őszinte lett saját magához is. Ahogyan egyre jobban és jobban megismerte Jézust, a Krisztust, egyre jobban megismerte önmagát is. Mi pedig éppen attól a gondolattól indultunk, hogy a világ szemében akkor válik valaki hiteltelenné, amikor valójában nagyon is hitelesen viselkedik. Így van ez Péternél is. Amikor a Jézushoz fűződő hite és szeretete révén végre hiteles keresztyén lett, a világ – különösen mai szemében – pont hogy hiteltelenné vált. Mert nem tökéletesen reagált.

A hiteles keresztyénség tehát a Jézushoz való őszinteségből, illetve a hozzá fűződő hitből és szeretetből fakad. Nem az a kérdés, hogy a világ szemében hiteles keresztyének vagyunk-e! Mindig lesznek olyanok, akik szemében nem leszünk azok. Az a kérdés, hogy Jézushoz hűségesek vagyunk-e. Itt pedig ugyebár nem a tökéletességre, hanem az őszinteségre és a vele való szeretetkapcsolatra gondolunk. Ez pedig kiemelten fontos különbség!

Múlt héten ott hagytuk abba, hogy keressünk olyan keresztyén embereket – a múltból és a ma élők közül is –, akiknek a lába nyomán Jézus élő vize fakad. Úgy is mondhatnánk, hogy hiteles keresztyéneket. Ha tökéleteseket keresnénk, nem is találnánk. Csak csalódásokat. Jézus viszont éppen „Pétereket” hívott el. Egyszerű és a világ szemében hiteltelennek tűnő embereket. Az igazi hitelesség tőle fakad, nem emberektől. Ámen.