Használt keresztyénség

A kép forrása itt található

Igehirdetés Lk 6,36-42 alapján

Van, aki nem vesz használtat. Mindenből újat vásárol. Van, aki meg törekszik arra, hogy használt dolgokat vásároljon. Van, aki soha nem olvassa el a termékhez csomagolt használati útmutatót, és van, aki előbb mindig végigbogarássza. Napjában számtalanszor mondunk ilyeneket: „Nekem használt.” „Én még nem használtam ilyet.” „Hogyan kell használni?” „Kihasználtak.” „Felhasználtak valamire.” „Haszontalan vagyok.” És folytathatnánk tovább a sort.

Ma a használt keresztyénségről fogunk gondolkodni.

Sok mindenre felhasználták már Jézusnak ezeket a szavait, amiket az előbb hallottunk. (És persze az összes többit is.) „Ne ítéljetek, és nem ítéltettek. Ne kárhoztassatok, és nem lesz kárhoztatásotok. Bocsássatok meg, és nektek is megbocsáttatik. Adjatok, és adatik nektek.” Vannak, akik használtak vele, és valóban Jézus láthatatlan, de érezhető keze nyomát hagyták a világban. Akár Teréz anyák, akár Assissi Szent Ferencek, akár Sztéhló Gáborok, akár névtelen kisemberek voltak. És vannak, akik a maguk kénye-kedve szerint használták. Például egy a véleményét, vagy fájdalmát kimondó gyakorló keresztyénnek odadobták, hogy „Hát ne ítélj!” vagy „Nem igaz, hogy nem tudsz megbocsátani! Milyen keresztyén vagy te?” Ezzel pedig egyfelől többszörösen szíven találták a keresztyén embert, másfelől a saját céljaik szerint használták fel, illetve használták ki Jézus szavait. Magukat védték vele, és sarokba szorították a másikat.

Használt keresztyénség. Hányszor használták és használják ki ma is a keresztyénséget! Hol bűnbaknak kell, hol meg egy széles vállnak, ami utat tör a tömegben. Használják politikai, társadalmi, művészeti és megannyi célra. És hányszor önmaga használta ki pozícióját – akár az egyház, akár egyes emberei –, és Krisztus zászlajának égisze alatt az önös céljaiért harcolt. Ezt sem tagadhatjuk le, ma sem.

Használt keresztyénség. Sokan tényleg merik használni! A legjobb, legnemesebb értelemben. Nem a polcon porosodik számukra. Nem dísztárgy, nem a szekrény mélyén lapuló kacat, vagy ósdinak tűnő régiség, aminek a múzeumban van a helye. Vannak, akik folyamatosan igyekeznek félrehúzni minden zavaró tényezőt, amit a keresztyénség ki- és felhasználása okoz. A lényegre koncentrálnak, és a lényeget használják.

De mi a lényeg?

Tegnap jöttem meg egy tíznapos lelkigyakorlatról Dobogókőről. Itt teljes szilenciumban vagyunk. Nem beszélünk. Sőt, nem olvasunk, nem hallgatunk zenét, nem használunk sem telefont, sem tabletet, tévét vagy bármi mást. Kizárólag figyelünk. Befelé, a saját lényünk felé, ahol az igazi Istennel és az igazi önmagunkkal találkozunk. És kifelé, ahol a természeten keresztül tovább mélyítjük ezeket a találkozásokat.

Ott tartottunk az előbb, hogy akik merik használni a keresztyénséget – a maga nemes, tiszta értelmében –, azok a lényeget használják. És feltettük a kérdést, hogy mi a lényeg? Tegnap, amikor – immáron hangosan kimondott szavakkal – a záró kört tartottuk Dobogókőn, gyönyörűen megjelent ez. A belső megtapasztalásainkat próbáltuk szavakba önteni. Mindenki önmagáról beszélt. Mindenki azt tükrözte vissza, hogy mélységesen és elképzelhetetlen módon megtapasztalta Isten szeretetét.

Ez a lényeg. A személyes istenkapcsolat. Ezt pedig nagyon fontos hangsúlyozni. Mi, gyakorló keresztyének folyamatosan ki vagyunk téve annak, hogy másokra vonatkoztatjuk. Másoknak hogy kellene élniük, másokra mi vonatkozik ebből, miért vagyunk ilyen kevesen, stb. Ez azért veszélyes, mert amikor – természetes folyamatként – gyengül a hitünk, megmarad ez a külső forma, de tartalom nélkül. Ezt viszont többnyire nem vesszük észre. A másokról való gondolkodás révén kiválóan meg tudunk maradni a keresztyén keretek között. Aztán eljön az idő, amikor már nem is látjuk semminek sem az értelmét. Inkább odébbállunk a keresztyén közegtől. Vagy nem, hanem megmaradunk csak a külső formák gyakorlóiként. De ekkor nagyon tudnak idegesíteni bennünket a tartalmat is hordozó keresztyének. Azok, akik tényleg átélik a hitüket. Nekik van, nekünk nincs.

Használt keresztyénség. Elképzelhetetlenül sokan használták jól az elmúlt 2000 évben. És igenis, napjainkban is lehet találni ilyen embereket. Élő és egészséges hitű krisztuskövetőket. Mindegyik történelmi egyházból. A használt keresztyénség ez esetben azt jelenti, hogy nagyok sokféle jó forrást találhatunk, ha kitartóan keresünk. Ha fontos nekünk az élő, személyes kapcsolat Istennel, akkor hatalmas reménység és bíztatás lehet nekünk a használt keresztyénség. Sok történelmi lábnyomot találhatunk, ami segít ebben, és sok ma élő ember lábnyomát is felfedezhetjük a mindennapjainkban.

Éppen ezért szó sincs arról, hogy elhasználódott volna a keresztyénség! Bár akik olyan közegben élnek, ahol túlnyomó lelki többségben azok vannak, akik éppen nem látják a kiutat, megértem, ha elhasznált keresztyénségről beszélnek. De ez csak szubjektív valóság! Valójában egyáltalán nem használódott, nem kopott és nem üresedett ki a keresztyénség! Hiszen akkor Isten üresedett volna ki! Akkor Jézus kereszthalála és feltámadása semmisült volna meg! Akkor az evangélium maga tűnt volna el! Ezek közül pedig mindegyik elképzelhetetlen Isten részéről.

Kitartónak kell lennünk, ha élő hitet szeretnénk. Azt szokták ugyanis mondani, hogy mindent meg lehet magyarázni a Bibliából, és annak az ellenkezőjét is. Mindenki arra használja, amire akarja. Azt bizonyít be belőle, amit akar. Hogy miért? Egyszerű a válasz. Ha kiragadjuk a teljes összefüggésből a mondatokat, akkor önmagukban bármit megtehetünk velük. És éppen ezért, bármit elhitethetnek velünk a Szentírás nyomán.

Használt keresztyénség. Ennek a gondolatnak megannyi, egészen különböző árnyalatát gondoltuk végig. Pozitív és negatív értelemben is. Isten mindenképpen használatra szánja. Építő használatra. Hidat építeni közte és köztünk. Felüdülést és felfrissítést adni. Beleírni a szívünkbe, az elménkbe és a zsigereinkbe, hogy végtelenül szeret bennünket. Hogy Jézus átvállalja tőlünk mindazt, ami terhel bennünket. Amíg pedig erre eljutunk – minden kérdésben külön, egyen-egyenkénti folyamatban –, addig segít cipelni a terheket.

Ha élő, személyes kapcsolatra sóvárgunk Istennel, keressük azok lábnyomát, akik akár előttünk, akár közöttünk járnak, és lábuk nyomán élő víz fakad! Mert a keresztyénség egyáltalán nem használódott el. Mindig élő. És az is marad. A kérdés az, hogy bennem élő-e? Ámen.