Miért szeretjük "az ember" megfogalmazást?

A kép forrása itt található

Igehirdetés 2Sám 12,1-15a alapján

Ma arra a kérdésre keressük a választ, hogy miért szeretjük annyira „az ember” megfogalmazást. Az olyan szófordulatokra gondolok, mint amikor azt mondjuk, hogy „hát ugyebár az ember már csak olyan”, vagy „nem tudja az ember, mit csináljon”, no meg „fontos az embernek, hogy ez meg ez így legyen”. Közben pedig arról van szó, hogy nem az ember olyan, hanem én vagyok olyan. Nem az ember nem tudja, hanem én nem tudom, hogy mit csináljak. Nem az embernek fontos, hanem nekem fontos, hogy valami így és így legyen.

A lélektan következetesen odafigyel arra, hogy ne használjuk ezt az „emberes” általánosítást. Akik pedig az önismeret tudatos útjára lépnek, tudatosan kijavítják magukat. Ez eleinte viccesen dühítő helyzeteket szül, amikor elmondjuk „emberes” megfogalmazással, majd megállítjuk magunkat, és elmondjuk egyes számú „én” megfogalmazással ugyan azt. Aztán idővel már ritkán kell csak javítani.

De miért fontos ez? Miért ne lehetne csak úgy simán „emberezni”? És egyáltalán miért szeretjük annyira ezt a megfogalmazási formát? Erre keressük ma a választ Dávid király, Nátán és Betsabé története nyomán.

Először némi ismétlés, a régvolt hittanórák okán.

"A káosz egy létra" - De hová vezet?

A kép forrása itt található

Igehirdetés Lk 19,41-48 alapján

Van az úgy, hogy önálló életre kel a filmek egy-egy mondata vagy kifejezése, és éveken, évtizedeken keresztül velünk marad. Némelyik csak a családi, baráti körben válik szállóigévé, mások pedig olyan mélyen beleépülnek a szókincsünkbe, hogy azt sem feltétlenül tudjuk, honnan származnak. Tudjuk például, hogy „Az oroszok már a spájzban vannak.”, vagy azt, hogy „Ez egy gyönyörű barátság kezdete.” Köszönünk egymásnak, hogy „Jó reggelt, Vietnám!”, vagy „Az erő legyen veled!” Utóbbihoz pedig hamar megérkezik bíztatásként, hogy „Fuss Forest, Fuss!” Az esküvőkön Frodó óta gyűrűhordozók jönnek be a gyűrűpárnával, a bemutatkozás pedig úgy stílszerű, hogy „A nevem Bond. James Bond.”

Néhány hete kezdték még csak el vetíteni a Trónok harca sorozat legújabb évadát, de úgy tűnik, egy újabb, nagyon mély értelmű mondatot kaptunk tőle. Máris sok cikkben idézik, beszélgetésekben jelenik meg, idézetes képeket csinálnak hozzá és látszik, hogy önálló életre kelt. És valóban, nem kell ismerni hozzá a történetet, mert anélkül is van értelme. Így szól: „A káosz egy létra.” Ez lesz a központi gondolatunk ma, némi kiegészítéssel: „A káosz egy létra.” – De hová vezet?

Igénkben Jézus éppen megérkezik Jeruzsálembe.