Az ünnep van értem, és nem én vagyok az ünnepért!

A kép forrása itt található

Reggeli áhítat a Kossuth iskolában a 2018. december 17-i alkalmon, Zsid 13,5b alapján.

Egy hét múlva ilyenkor már szenteste napja lesz. Vannak közöttünk olyanok, akik már nagyon várják. Vannak, akik kétségbe esnek, hogy mennyi mindennel nem készültek még el. És vannak olyanok is, akik egyáltalán nincsenek ünnepi hangulatban. Az évek folyamán szinte elvárássá lett ugyanis az, hogy átvegyük az ünnepi készülődés és forgatag lüktetését, és abban a hangulatban lubickoljunk, amit a karácsonyi dalok, fényfüzérek, fűszeres illatok és téli dekorációk árasztanak. Amikor viszont mi nem ezt érezzük, szinte kudarc születik meg bennünk, hogy „Lám, nem vagyok képes még erre sem! Nem tudok felkészülni az ünnepre lelkileg!”

Mielőtt oldanánk ezt a feszültséget, nézzük meg, hogy honnan ered a mindjárt érkező vigasztalás! A zsidókhoz írt levélből azt hallottuk az előbb hogy Isten ezt mondja: „Nem maradok el tőled, sem el nem hagylak téged.” Ugyan ezt a témát láttuk a Tüzed Uram, Jézus ének szövegéből is, mint éves vezérfonalunkból. A Biblia nagyon sok helyen, hangsúlyosan hozza ezt az üzenetet. Az, ami konkrétan itt áll, lenyűgöző az eredeti, ógörög nyelvben. Éppen ezért lefordíthatatlan is, így csak magyarázni tudom: ötszörös tagadás van benne. Ebben a néhány szóban, ami magyarul csak háromszoros tagadást hoz, hogy „Nem maradok el tőled, sem el nem hagylak téged.”, majdnem még ennyiszer tudja tagadni az ógörög ezt a lehetőséget.

Vagyis ki van zárva, hogy Isten elhagyjon minket. Attól, hogy nem vagyunk ádventi hangulatban, ő nem fog kizárni minket sem az ünnepből, sem Jézuson keresztüli szeretetéből, sem semmi más jóból.

Mit jelent ez pontosabban? Azt, hogy nem mi vagyunk az ünnepért, hanem az ünnep van értünk. Nem nekünk kell hangulatba jönnünk, hanem a mi aktuális helyzetünkben érkezik hozzánk Jézus.

Ő maga sem tökéletes ünnepe választott belépésként a világba. Egyszerű és szegény földi szülőket választott inkább. Amikor minden órás terhes volt már vele Mária, napokat kellett kényelmetlenül utazniuk egy rendelet miatt. Amikor odaértek, még csak szállást sem kaptak. Az állatok közé született meg aztán Jézus, fekhelye pedig az etetőjük lett. Bár folyamatosan történtek csodás dolgok, mégis folyamatos volt az akadályok sora is. Például nyomban Egyiptomba kellett menekülniük évekre, mert Heródes király halálra kerestette őket.

Jézus tehát nem tökéletes ünneppel lépett a világba, csak a mi világunk tette romantikussá az amúgy kényelmetlen és kellemetlen részleteket. A mi életünkben sem elvárás tehát, hogy tökéletesen teljesítsük az ádventi és karácsonyi hangulat átélését. Sokkal inkább azt üzeni Jézus, hogy ő éppen abba jönne szívesen, ami most a lelkivilágunkat jelenti. Ha gyász, akkor a gyászba. Ha veszekedéstől terhes levegő, akkor veszekedéstől terhes levegőbe. Ha aggodalom, akkor aggodalomba. Ha szegénység, akkor szegénységbe. És folytathatnák tovább a sort.

„Nem maradok el tőled, sem el nem hagylak téged.” – mondja most Neked Isten. Ötszörös tagadással zárja ki azt, hogy soha nem hagyna Téged magadra. Szemfényvesztés tehát az, hogy Neked kellene alkalmasnak lenni az ünnepre! Sokkal inkább azért van ünnep, mert mindenkinek mindig lehetősége van arra, hogy felismerje és ráébredjen arra, hogy még az ő számára is van lehetőség! Még a Te számodra is lehet jobb, és lehet könnyebb!

Próbáld hát megengedni magadnak azt, ha nem vagy ünnepi hangulatban! Ha ugyanis küzdesz ellene, annyira leköti ez a figyelmedet, hogy nem veszed észre a felnőtt Jézust, aki Tőled is megkérdezi, hogy adsz-e neki szállást a szívedben, lelkedben. Nem Te vagy az ünnepért, hanem az ünnep van érted. Ámen.