Csak szeretnénk következmények nélküli világban élni ("Eltájolva" c. sorozat - 2. rész)

A kép forrása itt található.

(Igehirdetés a miskolci Kossuth iskola reggeli áhítatán 2022. január 17-én.)

Alapige: 1Móz 2,15-17

"Fogta tehát az Úristen az embert, és elhelyezte az Éden kertjében, hogy művelje és őrizze azt. Ezt parancsolta az Úristen az embernek: A kert minden fájáról szabadon ehetsz, de a jó és a rossz tudásának fájáról nem ehetsz, mert azon a napon, amelyen eszel róla, halállal lakolsz."

Múlt héten elkezdtünk egy sorozatot az iskolai áhítatokon. A sorozat címe így szól: Eltájolva. El vagyunk tájolva, mint aki rosszul értelmezi a papírtérképét, vagy mint akit per pillanat cserbenhagy a GPS-e vagy a telefonos navigációja. Hogy miért is vagyunk az igehirdetés-sorozat szerint pontosan eltájolva, az még nem derült ki. Spoilerezek: ma sem fog még ez megtörténni. Ma is még csak előkészítjük ennek a megértését.

Múlt héten az Éden kertjének szóbeli térképét hallottuk bibliai alapigeként. Ma pedig az első emberpár, Ádám és Éva Éden-beli életének néhány részletét. Ekkor még minden tökéletes volt. Ahogyan ebből a történetből eredően szoktuk mondani: minden maga volt a paradicsom. Több részletét ennek csak kikövetkeztetni tudjuk, néhány dolgot azonban konkrétan tudjuk a Szentírásból. Például azt, hogy nem létezett ekkor még halál. Olyannyira nem, hogy szabadon ehettek az élet fájáról. Istennel pedig találkozhattak, közvetlenül beszélhettek.

Izgalmas azonban azt olvasni, hogy a munka viszont már ekkor is létezett, hiszen ezt hallottuk: „Fogta tehát az Úristen az embert, és elhelyezte az Éden kertjében, hogy művelje és őrizze azt.” A munka fáradságos, hogy úgy mondjam büntetés-mivolta viszont csak a bűneset után jelent meg. Ekkor még a tökéletesség és a kiteljesedés része volt. (Zárójeles megjegyzés: a munkát Ti, iskolások lefordíthatjátok tanulásra a magatok számára.)

Szerintem a legizgalmasabb rész azonban az, hogy már ekkor is húzott határt Isten az embernek. A tökéletességben tehát igenis van határ. Sőt! A biztonságérzethez kellenek a határok. Nem tudom tudjátok-e, hogy akár a kisgyermekkori dackor, akár a Ti kamaszkori lázadásotok is éppen erről szól. Kisgyermekkorban túlságosan tág lesz egyszer csak a világ. A hisztikorszak ilyenkor éppen azért jön, mert a gyerek öntudatlanul azt követeli, hogy a felnőttek jelöljék ki az új határokat, mert túlságosan ijesztő, hogy hirtelen nagy lett a világ. Nektek, kamaszoknak pedig arról szól a lázadásotok, hogy – akár beismeritek, akár nem – így kértek segítséget ahhoz, hogy immáron önmagatok hogyan húzzátok meg az új határokat, hiszen nőttök, változtok, és hirtelen Nektek is túl nagy lett a világ. Tehát hiába nem látjuk be eleinte, mind a kisgyermekkori hiszti, mind a kamaszkor lázadása éppen arról szól, hogy igenis kellenek határok. Csak máshogyan, mint eddig. Ez a kulcsa. És ez így van rendjén. (Ismét egy zárójeles megjegyzés: csak hagyjatok életben minket, kérlek, elvégre Ti sem tudjátok, hogy mi ellen lázadtok általában, csak lázadtok. J)

Ott tartottunk, hogy a tökéletes világnak is része volt már a határok kijelölése. De mi volt ez a határ? „Ezt parancsolta az Úristen az embernek: A kert minden fájáról szabadon ehetsz, de a jó és a rossz tudásának fájáról nem ehetsz, mert azon a napon, amelyen eszel róla, halállal lakolsz.” Vagyis ott volt ez a bizonyos tiltott fa, aminek még a nevét sem szokták jól tudni az emberek. Nem igaz az ugyanis, hogy a tudás fája volt tiltott. Nem butának teremtett minket Isten. A jó és rossz tudásának fája volt tiltott.

Sokan Istent hibáztatják, hogy azért romlott el minden, mert ő ezt az egy fát eltiltotta az embertől. Tudom, hogy a legkönnyebb Istent hibáztatni mindenért, bezzeg az ember tökéletesnek hazudja önmagát. Isten vigye el a balhét, és ha valami jól alakul, akkor meg pusztán szerencsések voltunk. Ugye? Nyugodtan gondolkodhatsz így, csak ne csodálkozz majd, ha emiatt hosszú távon pont ellenkezőleg alakulnak majd a dolgaid, mint ahogyan szeretnéd.

Megmutatom ennek a kérdésnek – a jó és a rossz tudásának – a másik olvasatát. Egyetlen dologról kellett csak tudnia Ádámnak és Évának, hogy jó-e, vagy rossz. Ez pedig az, hogy eszik-e a jó és rossz tudásának fájáról. Semmi másról nem kellett állandóan agyalnia, hogy most akkor ez jó-e, vagy rossz. Vagy hosszú távon melyik a jobb, melyik a rosszabb verzió. Mi ugyanis azóta ezt tesszük. Akkor elegendő volt csak annyit tudniuk, hogy az egyetlen rossz, amit tehetnek az az, ha esznek arról a fáról.

Ezzel a határvonallal Isten megmutatta már a tökéletes világban is, hogy létezik a következmény. Ez az a szó, ami az „Eltájolva” sorozatunk egyik kulcs-szava lesz. Következmény. És ezen a ponton árulom el, hogy innen ered a mai igehirdetésünk címe is, ami így hangzik: Csak szeretnénk következmények nélküli világban élni.

Az „eltájolva” elnevezés fő mondanivalója nem ez lesz, de része annak. Ma azzal jutunk tovább a fő gondolatunkhoz, hogy el vagyunk tájolva, ha azt gondoljuk, hogy nincsenek következményei a tetteinknek. Egyszer láttam egy középiskolásokról szóló amerikai filmet, aminek sem a címére, sem a történetére nem emlékszem már. Van ez így… Egy jelenet azonban nagyon belém égett. A főszereplő lány mindig úgy élte meg, hogy őt észre sem veszik a suliban. Amikor aztán egyszer csak felpörögtek körülötte az események, rövid idő alatt több olyan helyzetbe is került ahol kiderült, hogy milyen sokak életében volt hatása annak, amit megtett, vagy nem tett meg. Valami olyasmit mondott ki őszinte döbbenetében, hogy „Nem is gondoltam, hogy ilyen sokak életére voltam mindig is hatással.”

Nos, igen. Attól, hogy nem tudjuk, még hatással vagyunk másokra és önmagunkra. Attól még, hogy olyan világban akarunk élni, ahol kényünk-kedvünk szerint bármit megtehetünk büntetlenül, igenis vannak következmények. Csak szeretnénk következmények nélküli világban élni. Így a félév utolsó hetében így is mondhatnám: csak szeretnénk, hogy a nem tanulásra is ötöst kapjunk, vagy legalábbis átengedjenek. Következmények azonban igenis vannak. Hogy ez rossz így? Az attól függ, honnan nézed. És hogy mi a célod.

Egy valami biztos. Ha azzal álltatod magadat, hogy élhetsz következmények nélküli világban, akkor ezer százalékig biztos, hogy hosszú távon nem oda fogsz jutni, ahová szeretnél. Ekkor ugyanis el vagy tájolva. Rosszul olvasod az élet térképét, így rossz helyre fogsz megérkezni. Hibáztathatod érte Istent, de a Te tetteid következménye lesz, nem az övé.

Már nagyon közelítünk ahhoz, hogy egészen pontosan miért vagyunk eltájolva. Most azonban megállunk itt. Jövő héten fog kiderülni ez. Addig is vidd magaddal a mai üzeneteket akkor is, ha fájdalmasak! Munka már a tökéletes világban is volt. Ti pedig még a tanulással dolgoztok most legfőképpen. És csak szeretnél egy következmények nélküli világban élni. Ha feladod ezt az alaptalan elképzelésedet, akkor a valóság sokkal élhetőbb életet jelent majd Neked. Isten ugyanis akkor is a legjobbat készítette el a számodra, ha Te ezt még nem látod. Ámen.