Alapige:
Ef 5,1-9
Legyetek
tehát Isten követői, mint szeretett gyermekei, és
éljetek szeretetben, ahogyan a Krisztus is szeretett minket, és önmagát adta
értünk „áldozati ajándékul, az Istennek kedves illatként.”
Ellenben paráznaság, bármiféle tisztátalanság vagy nyerészkedés még szóba se kerüljön közöttetek, ahogyan ez szentekhez méltó; se szemérmetlenség, se ostoba beszéd vagy kétértelműség: ami nem illik, hanem inkább a hálaadás. Hiszen jól tudjátok, hogy egyetlen paráznának, tisztátalannak vagy nyerészkedőnek, azaz bálványimádónak sincs öröksége a Krisztus és az Isten országában. Senki meg ne tévesszen titeket üres beszédével, hiszen éppen ezekért sújtja Isten haragja az engedetlenség fiait. Ne vegyetek tehát részt ezekben. Mert egykor sötétség voltatok, most azonban világosság vagytok az Úrban: éljetek úgy, mint a világosság gyermekei. A világosság gyümölcse ugyanis csupa jóság, igazság és egyenesség.
Ellenben paráznaság, bármiféle tisztátalanság vagy nyerészkedés még szóba se kerüljön közöttetek, ahogyan ez szentekhez méltó; se szemérmetlenség, se ostoba beszéd vagy kétértelműség: ami nem illik, hanem inkább a hálaadás. Hiszen jól tudjátok, hogy egyetlen paráznának, tisztátalannak vagy nyerészkedőnek, azaz bálványimádónak sincs öröksége a Krisztus és az Isten országában. Senki meg ne tévesszen titeket üres beszédével, hiszen éppen ezekért sújtja Isten haragja az engedetlenség fiait. Ne vegyetek tehát részt ezekben. Mert egykor sötétség voltatok, most azonban világosság vagytok az Úrban: éljetek úgy, mint a világosság gyermekei. A világosság gyümölcse ugyanis csupa jóság, igazság és egyenesség.
Oculi vasárnapja van. A szó a 25. zsoltárból van latinul:
„Szemem állandóan az Úrra néz.” És hogy hova néz a szemem? Az Isten Bárányára,
aki hordozza a világ bűnét. A mi fókuszunkba a következő címen keresztül
vonulnak be ezek a gondolatok: kis dolgok nagy nézőpontja.
A héten két napot Pannonhalmán tölthettem a bencés
monostorban. Ökumenikus lelkigyakorlatot hirdettek – első alkalommal –, és reformátusok,
katolikusok, evangélikusok voltunk együtt. Bár mi a helyben működő bencés
gimnázium épületében laktunk (egy másik épületszárnyban), mégis valamelyest
megtapasztalhattuk az ott élő szerzetesek életét. Mehettünk velük például
reggel hat órára napkezdő imaórára a bazilikába, és az ősi falak között
felcsendült a gregorián ének a szerzetesek ajkáról.
A mai igehirdetés címe – kis dolgok nagy nézőpontja –
előbb született meg, mint ott lettem volna. Közben azonban végig ezeket a szavakat
forgattam magamban. Igen, ők is álmosak még reggel hatkor. Egy-egy ásítás is
látszik köztük. Igen, van az úgy, hogy nem akaródzik