Nem törvények, hanem következmények

Igehirdetés Nagyalásonyban és Dabronyban, böjt 2. vasárnapján, 2016. február 21-én.

Alapige:
1Thessz 4,1-8

         Egyébként pedig, testvéreim, kérünk titeket, és intünk az Úr Jézus nevében, hogy amint tőlünk tanultátok, hogyan kell Istennek tetsző módon élnetek - s amint éltek is -, ebben jussatok még előbbre. Hiszen tudjátok: milyen rendelkezéseket adtunk nektek az Úr Jézus nevében. Az az Isten akarata, hogy megszentelődjetek: hogy tartózkodjatok a paráznaságtól, hogy mindenki szentségben és tisztaságban tudjon élni feleségével, nem a kívánság szenvedélyével, mint a pogányok, akik nem ismerik az Istent; és hogy senki túlkapásra ne vetemedjék, és ne csalja meg testvérét semmiféle ügyben. Mert bosszút áll az Úr mindezekért, ahogyan már előbb megmondtuk nektek, és bizonyságot is tettünk róla. Mert nem tisztátalanságra hívott el minket az Isten, hanem megszentelődésre. Aki tehát ezt megveti, az nem embert vet meg, hanem az Istent, aki Szentlelkét is reátok árasztja.

A kép forrása itt található

Böjti időben járunk. Böjti szelekkel, az évszakhoz képest meglepően sok esővel és az igazi tavasz várásával. Mindeközben Isten meghívott bennünket arra a böjti útra is, hogy több elcsendesedéssel és tudatossággal készüljünk húsvét ünnepére.

Mára egy meglepő igét jelölt ki egyházunk ehhez. Meglepő a témája miatt, és meglepő amiatt, hogy ez mennyire sok mindent tud megmutatni nekünk. A központi gondolat ez lesz számunkra: „Nem törvények, hanem következmények.” Nézzük hát!

Az ige Pál apostolnak a thesszalonikai gyülekezethez írt első levelében található. A város az Égei-tenger partján fekszik, a maga korában jelentős központként. Nevét Nagy Sándor testvéréről, Thesszalonikéről kapta, aki egyben a városépítő felesége volt. Mint az akkori kikötővárosokban, itt is megtalálható volt mindenféle vallás. A görög és római istenek mellett a zsidóság, és megszámlálhatatlan keleti vallás. Ide érkezett meg Pál apostol is, és kezdett Jézusról beszélni. Akik megtértek, mind ebből a vallási sokszínűségből és megengedésből jöttek. Pál ezért beszél nekik arról a számunkra meglepő témáról, ami ma elénk kerül: a szexualitásról.

Mivel a mi ősi gyülekezeti életünk és az istentiszteleti átlagéletkor számára meglepő, hogy ilyen igehirdetési alapigeként előkerülhet, nem fogok elkezdeni a konkrét témáról beszélni. (Egy ifjúsági óra vagy fiatal felnőttek köre azonban tud foglalkozni vele.) Annyit azonban szükséges értenünk, hogy Pál apostol miért ír róla a thesszalonikai gyülekezetnek. A városban jelen lévő mindenféle vallás nagyon szabadelvű volt a szexualitásban. Még a mai kor számára is hajmeresztő dolgok voltak ott. Attól viszont, hogy megtértek, még ugyan ebben a környezetben éltek. Pál tanítása nyomán gondolhatták így végig azt, hogy a krisztushitükből mi minden következik erre nézve.

Ezzel meg is érkeztünk a mai fókuszunkhoz: nem törvények, hanem következmények. Pál ugyanis nem egyetemleges törvényeket mondott nekik a nemiségről, amik bejegyzett szabályokként működnek. Sokkal inkább következményeket és következtetéseket, amiket levont.

Ezen a levelén, és a többi munkásságán is az érződik, hogy odaállítja a középpontba Jézust, és az ő áldozatából, kegyelméből és szeretetéből von le következtetéseket. A thesszalonikai gyülekezetnek fontos témával ez így néz ki: Jézus azt mondja, hogy szeresd felebarátodat, mint magadat. Ezek szerint nem használhatjuk ki önzően a másikat a saját vágyaink miatt. Nem csinálhatunk eszközt a másik emberből a magunk örömére, mint egy tárgyból, hanem tisztelnünk kell az ő testét és lelkét is.

Pál apostol tehát nem törvényeket mond. Nem olyan kötelező szabályokat, amiket Jézus mondott, lejegyezték őket, hitelesítették és paragrafusokkal ellátva publikáltak. Sokkal inkább következményekről beszél: az, hogy Jézus meghalt értünk, majd feltámadt és mennybe ment, ez a kiindulópont. Az, hogy hogyan éljünk – mi, személy szerint, a saját életünkben –, ebből következik.

Nézzük egy példával! Eldönti a család, hogy változtat a lakásban cipővel közlekedés gyakorlatán. Eddig mindenki ki-be járkálhatott a kinti cipőjében, csak a hálószobákba kellett levenni. Így a változás kiindulópontja és indoka az, hogy minél kevesebb kosz kerüljön be kívülről a lakásba. Ebből az értékrendből következmények lesznek: például kerti papucsokat tesznek a teraszra, hogy csak bele kelljen lépni, ha kimennek az udvarra; kicserélik a bejáratnál a szőnyeget ún. „koszfogóra”; bent tilos cipővel közlekedni; mindenkinek lesz végre rendes papucsa, stb.

Az értékrend – jelen esetben a minél tisztább lakás, kevesebb munkával – hozza a következményeket. Ugyan így beszél Pál apostol a thesszalonikaiakhoz. Az értékrend origója az, hogy érzik, mennyire szereti őket Jézus. Személyes kapcsolatuk van már vele. Ebből kiindulva nem marad érintetlen a korábbi életük. A vele való kapcsolatnak következményei vannak – jelen esetben – a testiségre nézve is.

Hogy jobban értsük ezeket a következményeket, megnézzük a szakasz egyik kulcskifejezését. A megszentelődést. Napjainkban ismeretlenül csengő szó már, így először értelmezzük! Többnyire a katolikus szentek nyomán a tökéletes szó jut eszünkbe arról, hogy „szent”. Ez azonban csak sarkítás. A Szentírás tanúsága szerint szent az, aki és ami Istennek van félretéve. Jól szemlélteti, amikor azt mondjuk például, hogy templomszentelés. Annak szenteljük, hogy Isten háza legyen. Másképp mondva: félretesszük erre a célra. Nem lesz belőle például orvosi rendelő. De hétköznapi értelemben is mondjuk, hogy „most több időt szeretnék a családomra szentelni”.

A megszentelődés ennek a folyamatáról beszél. Magyar nyelvünk nem ismeri a folyamatos igeidőt, mint számos más nyelv. Ezek ki tudják ugyanis fejezni önálló igeidővel azt, hogy egy cselekvés elkezdődött, de még nem fejeződött be. Mi más nyelvtani megoldással így mondjuk például, hogy „elkezdtem készülni a veteményezésre”. Ezzel elmondom, hogy nekiálltam, de ez egy folyamat, és még jó ideig fog tartani.

Ilyen a megszentelődés is. Folyamat. Elkezdtük – Isten meg én –, de azóta is folyamatosan tart. Rengeteg szál van ugyanis az életünkben. Házasság, gyerekekkel való kapcsolat, a saját gyerekkorunk megtapasztalásai, szerelmek, barátságok, munkahely, háztartási feladatok, betegségek, halálesetek, feszültségek és így tovább. Ezernyi rétege az életünknek. A megszentelődés az, hogy az élő hitben ezeket folyamatosan átbogarásszuk, Isten meg én. Van, amikor a házasság kerül előtérbe, máskor a saját gyerekkori megtapasztalásunk, vagy egy szerettünk halála. Ezt a szálat elkezdjük megvizsgálni. Hogyha kapcsolatban vagyunk Jézussal, akkor az ő szeretetéből adódóan kezdjük vizsgálni. Milyen például a gyerekkori tapasztalataimat így vizsgálni? És milyen következménye van ennek a saját gyerekeimmel való kapcsolatomra? Megvizsgáljuk a szálat. Van ahol nehéz végiggöngyölíteni, van ahol összegabalyodott, van ahol ki kell javítani, van ahol meg kell erősíteni. De a kiindulópont, a viszonyítás és a nézőpont Jézus szeretete lesz.

Ez a megszentelődés. Folyamatosan azon vagyok, neki tudjak odaszentelni mindenféle szálat az életemben. Nem azért, mert nem vállalom a felelősséget, hanem azért, mert ha neki odaszentelem, akkor megszentelve kapom vissza. Kijavítva, felgöngyölítve, kicsomózva, megújítva.

Szeretett testvéreim! Ma Isten a megszentelődés útjára hívott bennünket. Tudom, hogy egyszerűbb lenne szigorú szabályok szerint élni, ahol nem kell gondolkodni, csak beleférni a képzeletbeli kockába. Ezért mennek sokan a szekták felé. Viszont Jézus nem gigantikus törvénykönyvet adott nekünk, ami aprólékos szabályozással rendelkezik minden történelmi kor különböző kérdéseire. Helyette a vele való személyes kapcsolat lehetőségét adta. Végigbeszélhetünk vele mindenféle kérdést, ami foglalkoztat bennünket. A saját élettörténetünk alapján visszagombolyíthatjuk vele a szálat, hogy mi és miért foglalkoztat bennünket.

Lehet, hogy mások törvényeket állítottak elénk. Most megtehetjük, hogy ezeket szálanként megvizsgáljuk Jézussal. Következmények vonatkoznak ránk ugyanis, gúzsba kötöttség helyett, amik Jézus személyesen megtapasztalható szeretetéből erednek. Feloldozást élhetünk meg ebben. Ámen.