Alapige:
1Kor 12,1-11
A lelki ajándékokra
nézve pedig, testvéreim, nem szeretném, ha tudatlanok lennétek. Tudjátok, hogy
amikor pogányok voltatok, ellenállhatatlanul vitt és sodort valami benneteket a
néma bálványokhoz. Ezért tudtotokra adom, hogy senki sem mondja: „Jézus átkozott”,
aki Isten Lelke által szól; és senki sem mondhatja: „Jézus Úr”, csakis a
Szentlélek által.
A kegyelmi ajándékok
között ugyan különbségek vannak, de a Lélek ugyanaz. Különbségek vannak a
szolgálatokban is, de az Úr ugyanaz. És különbségek vannak az isteni erő
megnyilvánulásaiban is, de Isten, aki mindezt véghezviszi mindenkiben, ugyanaz.
A Lélek megnyilvánulása pedig mindenkinek azért adatik, hogy használjon vele. Mert
némelyik a Lélek által a bölcsesség igéjét kapta, a másik az ismeret igéjét,
ugyanazon Lélek által. Egyik ugyanattól a Lélektől a hitet, a másik ugyanazon Lélek
által a gyógyítások kegyelmi ajándékait. Van, aki az isteni erők munkáit vagy a
prófétálást kapta; van, aki lelkek megkülönböztetését, a nyelveken való szólást,
vagy pedig a nyelveken való szólás magyarázását kapta. De mindezt egy és
ugyanaz a Lélek munkálja, aki úgy osztja szét kinek-kinek ajándékát, amint
akarja.
 |
| A kép (cikk) forrása itt található |
Néhány hete az origo internetes hírportál elkezdtekeresni a legszebb nevű magyar települést. Ennek előzménye egy facebookos
bejegyzés volt, ahol a következő tíz név maradt bent a szavazás nyomán: Szamosangyalos,
Fűzvölgy, Almáskamarás, Öregcsertő, Lánycsók, Medgyesbodzás, Lulla, Hencida,
Istenmezeje és Szentkozmadombja. Néhány napja aztán eldőlt, hogy
a heves megyeiIstenmezeje a legszebb településnév az origo olvasói számára. A szavazatok
35%-át szerezte meg. Ahogyan pedig írják, csak „egy csókhosszal maradt le”Lánycsók, szintén 35 körüli százalékkal, de némi eltéréssel.
Érdemes elgondolkodni azon, hogy ebben az országban,
ahol a többség számára múzeumi tárgy a hit gyakorlása, mégis Istenmezeje a
legvonzóbb. Vagyis mégiscsak van egy tudat alatti, spirituális sóvárgás. Mégis
vágyott Isten mezején élni, még akkor is, ha nincsenek már tanult keretek, amik
hozzá tudnak segíteni ehhez. (Zárójelben pedig megjegyzem, hogy Lánycsók második
helyezése pedig azt jelenti, hogy a tiszta szerelemre is nagyobb a sóvárgás,
mint ahogy gondolnánk a mostani társadalmi hatások közepette…)
Ma a következő központi gondolatot járjuk körbe, az
alapigével összegyúrva: vágyódás „Istenmezeje” után. Nézzük hát az igét!
Pál apostol a Korinthusban élő keresztyéneknek írja
ezt a levelét. Fontos tudnunk, hogy csupa „kezdő” hitű emberről van itt szó.
Megtértek, és ha ők nem is akarják észrevenni, Pál rádöbbenti őket arra, hogy
ettől még nem látják át egy csapásra a hívő életet. Szükségük van
„gyakorlottabb hitű” segítségre kívülről, máskülönben téves útra térnek. Ezért
segít nekik a leveleivel, az őket érdeklő kérdések megválaszolásában.
Alapigénkben azt fejti ki nekik, hogy az úgynevezett kegyelmi
ajándékok között nincsen rangsor. Kegyelmi ajándékokon érti például a
bölcsességet, hit általi gyógyítást, prófétálást, nyelveken való szólást és
hasonlóakat. Vagyis olyan képességeket, amiket ők nem tanulhattak sehol, sőt,
nem is volt a birtokukban, hanem Isten a kegyelméből nekik ajándékozta. Ezért
kegyelmi ajándék. Ez viszont nem csupán annak szól, aki a birtokában van, hanem
a éppen az a lényege, hogy másoknak szolgáljon vele. Átadja bölcsességét, hit
által gyógyítson, prófétáljon, nyelveken szóljon (ami nem egyenlő az idegen
nyelvek tudásával, tanulásával).
Tehát azt írja Pál, hogy ezek között nincsen rangsor.
A korinthusiak ugyanis úgy vélték, hogy egyesek különb ajándékokat kaptak, mint
mások. Ezzel együtt nagyobb megtiszteltetés jár bizonyos általuk
meghatározottakkal, és csak „aprópénz” a többi. A görög szöveg azonban most is
kristálytisztán megmutatja a lényeget. A diairesis
szó, amit különbségnek fordítunk, azt is jelenti, hogy tervszerű elosztás.
Vagyis Isten tervszerűen elosztotta a kegyelmi ajándékait, hogy a világban
mindenből legyen a mi számunkra. Mi pedig e helyett versengünk…
Ismerős? Én feljebb vagyok a ranglétrán, mint Te? Akár
a munkahelyen, anyagilag, egy ügyintézéskor, vagy úgy általában a
társadalomban. Igen, ismerős. Innen pedig nagyon könnyű azt gondolni, hogy
„mennyien vannak felettem...”. De félreértés ne essék! Kivétel nélkül
mindannyian vagyunk mások „felett” is! Ha észre sem vesszük, van az úgy, hogy
mi helyezzük magunkat mások fölé. Ezzel pedig meg is érkeztünk a központi
gondolatunkhoz: vágyódás „Istenmezeje” után.
Vágyódom oda, ahol nem szorítanak hátrébb mások. És
vágyódom oda, ahol öntudatlanul nem szorítok hátrébb másokat. Vágyódom oda,
ahol békesség van. Ahol van helyem anélkül, hogy könyökölnöm kellene érte. Sőt!
Ahol kimondottan számomra elkészített helyem van. Vágyódom oda, ahol nem
skatulyáznak be, és nem hagynak ott akkor is, ha én szabadulnék onnan. És
vágyódom oda, ahol nem sodródnom kell, kitéve mindenféle szenvedésnek.
Erre az utóbbira is Pál apostol világít rá. Így
fogalmaz: „Tudjátok, hogy amikor pogányok voltatok,
ellenállhatatlanul vitt és sodort valami benneteket a néma bálványokhoz.” A pogányok szót fogalmazzuk át így: amikor még nem
az élő Istenhez tartoztatok. Vagyis nem Isten mezején éltetek. Nem az ő
védelmében, békéjében és szeretetében voltatok, élő hittel.
Ahogyan Pál fogalmaz, az azt jelenti, hogy ha nem az
élő Úrhoz tartozom, akkor az élettelen pótlékaihoz sodródok, szüntelenül. És
tehetetlenül. Sodródik az életem, egyik szerencsétlenségből a másikba. Ez is
ismerős, ugye? És ebből is elvágyódunk, Isten mezejére.
Szeretett Testvéreim! Jeruzsálem pusztulásának emlékvasárnapja
van ma. Ennek a jövendölését hallottuk az alapigében Jézustól, amikor elsiratja
a várost. És hogy hogy jön ez a mi evangélikusságunkhoz? Úgy, hogy Isten az új
Jeruzsálem megmaradását ígéri a Szentírásban, nem a régiét. Vagyis azét, amit ő
épít fel, amit ő ad kegyelméből, és amit ő tervezett el, hogy nekünk ad. A régi
viszont, ahol sodródás, beskatulyázás, rangsorolás és egymáson taposás van, el
fog pusztulni, mert káros ránk nézve.
Ez a vasárnap emlékeztető arra, hogy nagy a tét. Vagy a pusztulás helyén
élünk – Isten nélkül, a néma bálványokkal –, vagy az élet helyén, Isten
mezején. Ahogyan az internetes szavazás is mutatta, egy nem keresztyén honlapon,
a vágyódás bennünk él. Bármit sulykolnak is belénk, mégsem irthatták még ki a
sóvárgást sem a tiszta szerelemre, sem az Isten mezején élésre. Áldott
sóvárgást, és áldott beteljesülést kívánok mindenkinek, Jézus vezetésével!
Ámen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése