Csodálatos változások

Alapige:
Jn 2,1-11

A harmadik napon menyegző volt a galileai Kánában, és ott volt Jézus anyja. Meghívták Jézust és tanítványait is a menyegzőre. Amikor elfogyott a bor, Jézus anyja így szólt hozzá: Nincs boruk. Mire Jézus azt mondta: Vajon énrám tartozik ez, vagy terád, asszony? Nem jött még el az én órám. Anyja így szólt a szolgákhoz: Bármit mond nektek, tegyétek meg! Volt ott hat kőveder a zsidók tisztálkodási rendje szerint, amelyekbe egyenként két vagy három metréta fért. Jézus így szólt hozzájuk: Töltsétek meg a vedreket vízzel! És megtöltötték színültig. Majd ezt mondta nekik: Most merítsetek, és vigyetek a násznagynak! Ők pedig vittek. Amikor a násznagy megízlelte a vizet, amely borrá lett, mivel nem tudta, honnan van, csak a szolgák tudták, akik a vizet merítették, odahívta a vőlegényt, és így szólt hozzá: Minden ember a jó bort kínálja először, és amikor megittasodtak, akkor a silányabbat: te pedig mostanáig tartogattad a jó bort.

Ezt tette Jézus első jelként a galileai Kánában, így jelentette ki dicsőségét, és tanítványai hittek benne.

A kép forrása itt található

A vízkereszt ünnepe utáni vasárnapok sorát éljük. A magyar „vízkereszt” szó csak az ünnep egyik szeletét mutatja be, nem az egészet. Ez a szelet Jézus megkeresztelése. Az eredeti epifánia szó viszont azt jelenti: megjelenés. Jézus megjelenik a világban. Láthatóvá válik isteni dicsősége.

Az ünnep egy másik szelete a mai alapigénk, a kánai menyegző története. A víz borrá változtatása. Mielőtt elmélyülünk benne, fontos tudni, hogy nem pusztán csodáról van szó. János evangélista jelekről is beszél. A jelek olyan cselekedetei Jézusnak, amelyek istenségét és messiási mivoltát tárják fel. A kánai menyegző csoda is volt – hiszen a vízből bort csinált –, és jel is volt. Megmutatta isteni dicsőségét. Ide, ehhez a szálhoz fogunk visszaérkezni az igehirdetés végén. Addig bejárunk egy nagyon mély gyökerekkel rendelkező utat, ami a saját megtapasztalásainkat szeretné felszínre hozni. A csodálatos változásokról gondolkodunk ma.

Számunkra már a története eleje is furcsa.

Jézus a tanítványaival együtt elmegy egy lakodalomba. Ráadásul ez akkoriban három napos alkalmat jelentett. Igazi ünneplés volt. Ott van anyja, Mária is. Ahogyan telik az idő, minden vendéglátó rémálma valósul meg: elfogy a bor. Bár Jézus messiási működésének első csodájáról van szó, anyja már tudja, hogy ő képes ezen segíteni.

Amikor megkéri fiát, ő furcsa választ mond. Mi nem is tudjuk értelmezni. Számos hangsúllyal, számos jelentése lehet ennek: „Vajon énrám tartozik ez, vagy terád, asszony?” Mi most nem állunk meg ennek a boncolgatásánál, csupán annyit jegyzünk meg belőle, hogy Jézus szuverén Úr: ő dönti el, hogy mit csinál, és mit nem. Senki nem befolyásolhatja.

A szolgák – Mária előzetes kérésére – mindent megtesznek, amit Jézus mond. Még akkor is, ha logikátlan. És eléggé logikátlan volt az emberi elmének a kérése. Hat kővedret kellett megtölteni vízzel. A kővedrek a rituális tisztaság miatt álltak ott. Itt ne kis edényeket képzeljünk el! János evangélista azt írja, hogy két vagy három métréta fért el bennük. Egy métréta 40 liternek felel meg. Tehát ha mondjuk nagyjából egy kőveder 100 litert jelent, akkor a hat kőveder 600 litert.

Hatszáz liter víz áll bennük. Állítólag ez majd megoldja a bor kérdését. Az igazi csoda ott történik, hogy a szolgák mindent látnak. Sőt! A történet nem ír arról, hogy Jézus bármi láthatót cselekedne. Még a násznagynak való merítést is a szolgáktól kéri. Ő nem érinti még az edényeket sem. Amikor pedig a násznagy megkóstolja, a legfinomabb bort ízleli meg.

Csodálatos változás. A víz, ami átlátszó, selymesen természetes elem, megváltozik. Egész természetében. Vörös, testes, tartalmas, erjesztett szőlőlé lesz belőle. Csoda. Nem történhetett volna meg az emberi elme logikája szerint. Mégis megtörtént.

Csodálatos változás. Vannak, akik a násznagy bort ízlelő reakciójára szájtátással és döbbenettel reagálnak. És megilletődöttséggel. Hiszen láttak mindent! Ők a szolgák. Ők maguk csinálták a két kezükkel! Hogy lehet ez? Hogy lett a puszta szóra valamiből egy egészen más természetű szomjoltó?

Csodálatos változás. A többség csak élvezi. Örülnek a legfinomabb bornak, és élvezettel ízlelik. Nem tudják, hogy mi történt, de örömmel élnek az áldásaival.

Jézus napjainkban is folyamatosan csodát tesz. Ahogyan a víznek megváltozott a természete, és bor lett belőle, úgy az emberi természetre is kegyelmet gyakorol. Sok csoda történik. Van, amikor részesei vagyunk ennek. Mint a szolgák a történetben. Végigéljük a folyamatot a saját életünkben, vagy végigkísérjük valaki másét. Sok mindenről tudunk, amiről a többség nem. Aztán eljön egy pillanat – mint amikor a násznagy megízleli a kőedényből kimert vizet –, és mi boldog megrendültségben állunk, mert tudjuk, hogy miből mi lett. Mekkora csoda történt.

Vannak azonban olyan helyzetek, amikor nem tudunk semmit a folyamatról. A csodáról. Egyszerűen megtapasztaljuk, hogy jó, nemes értelemben megváltozott valakinek a természete, és élvezzük, gyönyörködünk benne. Sőt! Könnyen lehet, hogy semmit nem tudunk az illetőről, hanem valahol keresztezi egymást az utunk, és fogalmunk sincs, hogy az ő csodálatos változását tapasztaljuk meg éppen.

Van például olyan csodához érkezés, amikor valaki egész életében morgó, zsörtölődő, ingerült ember volt. És egyszer csak elindul egy folyamat, aminek nyomán megváltozik a természete. A szeretetét kimutató és szerethető ember lesz belőle.

Van például olyan csodához érkezés is, amikor valaki folyamatosan hátráltat másokat. Rendszeresen és sokat késik. A saját szétszórtsága miatt eltékozolja mások idejét is. Nem végzi el a vállalt feladatát, vagy nem azt csinálja, amit megbeszéltek. És egyszer csak elindul egy folyamat, aminek nyomán megváltozik a természete. Elkezdi tisztelni magát és másokat is. Rájön, mi minden rejlik a pontosság mögött.

Van olyan csodához érkezés is, amikor valaki csak vásárol és vásárol. Nem tud nem költeni. Még akkor is, ha nincs rá szüksége. Még akkor is, ha már tetemes adósságai vannak. Még akkor is, ha a környezetének is ajándékokat vesz, de ezzel csak zavarba hozza őket. Még akkor is, ha legbelül tudja, hogy ezzel a szerzéssel és birtoklással semmi sem lesz jobb. És egyszer csak elindul egy folyamat, aminek nyomán megváltozik a természete. Engedi gyógyulni a vásárlásmániát kiváltó sérüléseket.

Csodák. Csodálatos változások. Az egyszerű, kristálytiszta vízből mindig valami egyéni tartalmat hozó, színes nedű lesz. A csoda szerzője Jézus. A víz pedig, amit ő ad nekünk, az élet vize. A kegyelem forrása.

Így válhat a csoda jellé a számunkra. A mérhetetlenül hatalmas és logikailag befogadhatatlan, pozitív változáson felül ugyanis másról is beszél nekünk. Arról, hogy aki a csoda szerzője, ő sokkal több minden felett rendelkezik, mint amit én kérni tudok. Nála nem csak egy-egy kínomra, a természetem általam ismert vagy sejtett deformálódásaira van orvosság. Az egész életemet gyógyítani tudja. Kegyelmet gyakorolni rajta. Nekem ajándékozni az örök életet, ami az elképzelhetetlen teremtés maga.

Szeretett testvéreim! Élhetünk úgy, hogy nem fedezzük fel a csodákat. De attól még vannak. És élvezzük a gyümölcseiket. Élhetünk úgy is, hogy pusztán csodákat látunk bennük. De akkor is több mondanivalót fognak hordozni. Jelet. Jelet, ami arra mutat, hogy Jézus a Krisztus. Az élő víz forrása. Maga az élet vize. A csodálatos változások Ura. A Megváltóm. Ámen.