Új nap - új kegyelem (Igei gondolatok az Evangélikus Élet folyóiratban)

A kép forrása itt található

Megjelent az Evangélikus Élet folyóirat kéthetente megjelenő Krónika c. hírlevelében
(82. évfolyam, 8. szám, 2017. február 26.)

Vasárnap (február 26.)

Benne élet volt, és az élet volt az emberek világossága. Jn 1,4

Benned élet és világosság van, Uram. Bennem kavargó egyvelege a lobogó lángnak, az izzó parázsnak és a hideg hamunak. Hol lobog bennem a világosságod, hol csöndben izzik, hol pedig csak élő hitem emléke gyűlik hideg hamu-kupacba. De te nem hagysz magamra. Önmagadat adod nekem. Életet a te életedből. Világosságot a te világosságodból. Hála érte neked!

(További igék a napra: Neh 9,6; Mk 8,31-38; 1Kor 13,1-13; Zsolt 15)

Hétfő (február 27.)

Mert az Úr igéje igaz, mindent hűségesen cselekszik. Zsolt 33,4

Volt, hogy boldog csillogással csendült szívemben ez a mondat. Utólag viszont megmosolygom magamat, szelíd megértéssel. Megelőlegeztem ezt a mondatot neked, boldog hittel. Aztán örvények és mélységek gomolyogtak. Jelenem és jövőm a múlt árnyainak fogságába került. Én pedig dolgoztam. Keményen. A te tenyereden. Együtt dolgoztunk azon, hogy ne pusztán lelökjem ezeket magamról, hanem végigéljem a szabadítást. És lám, milyen másképpen csendül már szívemben ugyanez a mondat! A boldog (naiv) csillogás helyett ősi bizalom, élmény és megtapasztalás: mert átéltem, Uram, hogy igaz az igéd, és mindent hűségesen cselekszel. Ez már hitvallás. A visszatekintésből felhasadó sóhaj.

(További igék a napra: Mt 5,17; Lk 13,31-35; Lk 11,29-36)

Kedd (február 28.)

Maradjon velünk, Uram, szereteted, mert mi is benned reménykedünk! Zsolt 33,22

Te kérni (is) tanítottál, Uram. Kimondani és megfogalmazni azt, ami a szívemben van. Még akkor is, ha tudtomra adtad: már előbb ismered kéréseimet, mint én megfogalmazhatnám őket. Úgy alkottál, hogy fontos legyen mindaz, amit felismerek magamban. Itt vagyok hát, és őszinte szívvel kiáltom bele szeretetedbe emberi óhajomat, emberi szavaimat: Maradjon velem, Uram, szereteted, mert én is benned reménykedem!

(További igék a napra: Lk 10,20; Lk 5,33-39; Lk 11,37-54)

Szerda (március 1.)

Az Úr ezt mondta Mózesnek: Arcomat azonban nem láthatod…, mert nem láthat engem ember úgy, hogy életben maradjon. 2Móz 33,20

Én többet szeretnék látni. Többet szeretnék tudni. Te viszont kevesebbnél húzol határt. Sokáig nem értettem, hogy miért. Aztán megannyi élmény után – amit belső szobámban átéltem veled –, emberlétem korlátai vészcsengőt rángattak bennem. Ne akarjak tovább menni, mert nem élném túl. Nem tudnám elhordozni. Végre megértettem, ami olvasva ismerős volt már régről: áldás, hogy nem tudhatok mindent. Áldás, hogy nem láthatlak még színről színre.

(További igék a napra: Zsid 11,1-2; Mt 6,16-21; Lk 12,1-12)

Csütörtök (március 2.)

Isten után szomjazik lelkem, az élő Isten után: Mikor mehetek el, hogy megjelenjek Isten előtt? Zsolt 42,3

Szinte érzem az élő vizet, ahogy ajkamat érinti. Könnyedén halad át a torkomon, és halad egyre tovább. Telis tele van tápláló, vigasztaló és gyógyító szereteteddel. Így érinti szívemet, gondolkodásomat, hallásomat, tapintásomat, beszédemet, mozgásomat és egész létezésemet. Kérlek, adj még többet belőle! Tegyél alkalmassá arra, hogy minél inkább magamba tudjam szívni! Hiszen tudom, hogy te folyamatosan azon dolgozol, hogy újra és újra hozzád találjak. Ébressz bennem szomjúságot utánad! Szítsd fel bennem a zsoltáros sóvárgását!

(További igék a napra: Róm 8,23-24; Kol 3,[5-7]8-11; Lk 12,13-21)

Péntek (március 3.)

Salamon így imádkozott: Megtartottad, amit ígértél a te szolgádnak, Dávidnak, az én apámnak. Amit megígértél, hatalmaddal be is teljesítetted a mai napon. 1Kir 8,24

Ünnepélyes pillanat. Olyan, amit csak sok év után lehet kimondani. A beteljesedés, a visszatekintés és a felismerésből fakadó hálaadás szavai. De mennyi zegzugos út van mögötte! Mennyi kérdés, sóhaj, kétségbeesés, esdeklés, kérdezés, reménykedés, imádkozás, felismerés, bűnbánat és folytatni akarás! Én is szeretnék ilyen beteljesedést átélni! Szeretném a magam odavezető útját ugyanúgy veled járni végig, Uram, mint Salamon! Adj kitartást nekem hozzá!

(További igék a napra: 1Pt 2,3; Róm 7,14-25a; Lk 12,22-34)

Szombat (március 4.)

Gondolj rám, Uram, amikor megkegyelmezel népednek, gondoskodj rólam, amikor megszabadítod! Zsolt 106,4

Néha félek, hogy olyan kicsi vagyok, hogy még te is elfeledkezel rólam, Uram. Persze tudom, hogy ez nincs így. De eddigi tapasztalataim olyan kisgömböccé tapadtak össze bennem, hogy a félelmem a hitemen is át tud csapni. Éppen ezért, kimondom kérésemet! Kimondom, mert mondhatom, és kíváncsi vagy rá. Kérlek, ne hagyj el! Gondolj rám, amikor megkegyelmezel választott népednek! Gondoskodj rólam, amikor befejezed szabadításunkat!

(További igék a napra: 1Tim 1,16; Zak 7,2-13; Lk 12,35-48)