A lemez két oldala

A kép forrása itt található

Igehirdetés 1Móz 28,10-22 alapján

Gyönyörű szép igénk van mára. Lelket üdítő, tüdőt friss levegővel feltöltő, szívet melengető történet. Nem csak szép, de mélységesen mély tartalommal is rendelkezik. Több napig lehetne beszélni róla, vagy több, egészen különböző témájú igehirdetést lehetne egymás után írni róla. De ne aggódjanak! Ma is haza fogunk menni…! Ma is van nem csak eleje, de vége is az igehirdetésnek. Most nem önmagában vizsgáljuk meg a történetet, hanem ún. holisztikus képet alkotunk vele, vagyis a nagy egész összefüggésébe állítjuk. Isten tervét fogjuk megvizsgálni. A központi gondolatunk ez lesz: a lemez két oldala.

Ó, azok a bakelitlemezek! Hogy szerettem őket gyerekként! Emlékszem, a könyvespolc legtetején álltak a lemezek, mellettük pedig a titokzatos doboz. Kellően magasra volt téve előlünk, gyermekek elől, és csak a kanapé tetejéről csodálhattuk. Aztán egyszer csak a tű olvasni kezdett, és szólt az Edda, az Omega, az Illés, Máté Péter vagy épp a Hungária. Én pedig elkértem a bakelit papírtokját, és figyeltem a számok sorrendjét. Nagy pillanat volt számomra mindig, amikor a szüleim megfordították a lemezt, és jött a B oldal. Soha nem értettem gyerekként, hogy ez a másik oldalról miért nem hallható…

A lemez két oldala. Az egyiken is belevésve a tartalom, a mondanivaló, a megérlelt és kidolgozott üzenet. Aztán a másikon is folytatódik. És a tű csak olvas és játszik…

Jákób történetében is két oldala van a képzeletbeli lemeznek.

Az egyik oldal Isten története. Az örökké létező Mindenhatóé, aki jókedvében teremtett minket, embereket. A másik oldal pedig – jelen esetben – Jákób története. Az emberé, akit jókedvében teremtett Isten, és aki számára személyes üzenete van. Nézzük először a lemez „A” oldalát, Isten történetét! Nézzük azt, ami megágyaz Jákób álmának, a mennyei grádicsokon lépkedő angyalokról álmodva!

Isten valóban jókedvében teremtette az egész világot, és benne az embert. (Ez egyébként a jövő heti alapigénk lesz.) A bűneset után, amit mi csupán megátkozásnak szoktunk mondani, ő rögtön elmondja az ún. proto-evangéliumot, vagyis az evangélium prototípusát. Már ott és akkor megígéri, hogy végül mindent helyre fog állítani. Innentől kezdte, ő, az Isten, a Mindenható, folyamatosan esküt tesz. Esküt tesz Ádámnak és Évának, hogy véghezviszi megváltó tervét. Esküt tesz Noénak, hogy nem pusztítja el többé a földet. Esküt tesz Ábrahámnak, hogy annyi utóda lesz, mint égen a csillag, és visszaér majd erre a helyre. Aztán egyesével esküt tesz minden leszármazottjának, köztük Jákóbnak is. Esküt tesz Dávid királynak, hogy háza fennmarad, és tőle származik majd a Messiás. Esküt tesz a prófétáknak, és sorolhatnánk végestelen-végig.

Isten esküt tesz az embernek. Fogadalmat fogadalomra fogad. Nem tudom most hirtelenjében végigolvasni ilyen szemmel a Bibliát, de nem is rémlik olyan hely, ahol az embert szólítja fel eskütételre.

Ez a lemez „A” oldala. Isten terve, Isten hűsége, Isten esküje az ember számára. De nézhetjük úgy is, hogy lemez helyett fonalat képzelünk el. Egy kötést, ahol egyszerre két szállal dolgoznak a kötőtűk. (A tű azért megmaradt a lemezjátszós képből…) Az egyik szál Istené, a másik az emberé. A két szálat pedig szét is bonthatnánk. Újra és újra Isten önmagát ismétli, ahogyan esküt tesz és hűséget fogad. A nagy egészről beszél. Közben azonban végig ott vonul a másik szál, az összhangzat, hogy ez nem kívül van az egyes emberen, hanem az ő története is része az egésznek.

Úgy is olvashatnánk hát a Szentírást, csak Isten eskütételeit vizsgálva, hogy: „Isten hűséget fogad” – „személyes történet” – „személyes történet” – „Isten hűséget fogad” – „személyes történet” – „személyes történt” – „Isten megint hűséget fogad” – és így tovább.

Nézzük akkor a „B” oldalt, a kötés másik szálát, Jákób személyes történetét! Jákób éppen menekül bátyja, Ézsau gyilkos haragja elől. Bár a múlt vasárnapra, Káin és Ábel történetére hajaz ez a motívum, de most máshogy áll az esemény-folyam szénája. Jákób ugyanis csúnyán átverte és kifosztotta őt. Nem más segítővel az oldalán, mint a saját édesanyjukkal, Rebekával. Rebeka nyíltan jobban szereti egyik gyerekét, mint a másikat. Ézsau viszont korábban már egy tál lencsefőzelékért eladta ezt a bizonyos elsőszülöttségi jogát Jákóbnak. És sorolhatnánk tovább a „Ki?”, „Kivel?”, „Mit csinált?” kérdésre a választ. Szép kis család! Ha itt élnének a faluban, mindenki rajtuk köszörülné a nyelvét…

Ebben a helyzetben – a hazugsággal kicsikart atyai áldással a birtokában –, Jákób ott tölti az éjszakát, ahol éppen a sötétség éri. Egy követ tesz – puha párnaként… – a feje alá, és elalszik. Álmában egy lépcsőt lát a földön állni, teteje pedig az égig ér. A lépcsőfokokon – grádicsokon – pedig angyalok járnak fel és le. Isten pedig esküt tesz Jákóbnak. Megígéri neki, hogy mindvégig vele lesz, hogy sok utódja lesz, és visszahozza majd erre a földre. Annyira ismerjük, és megszoktuk már a történetet, hogy talán fel sem tűnik, hogy mi igazából mást várnánk ezen a ponton. Jákób, akinek a neve is csalót jelent, most verte át – anyjával az oldalán – az apját és a bátyját. Ráadásul áldást csalt ki. Minimum dorgálást és feddést várnánk, bűnbánatra buzdítást. Ehelyett mit tesz Isten? A csalással kicsikart áldás után önként adja áldását neki. Az angyalok meg fel és le járnak a lépcsőn. Vagyis fentről az Isten jön le. Mi nem tudunk hozzá felérni – lásd a történet fordítottját, Bábel tornyát –, de ő úgy dönt, hogy „lejön” hozzánk.

Jákób a maga módján reagál. Esküt tesz Istennek. Megfogadja, hogy ha minden úgy lesz, ahogy álmában hallotta, akkor az Úr lesz az ő Istene. Micsoda emberi vonás! Ha Isten betölti az esküjét, akkor az ember-Jákób megengedi neki, hogy az Istene legyen… De ilyenek vagyunk… Majd a követ megszenteli, és szentnek mondja a helyet, ahol az álom érte. Ez is emberi. A megfoghatót, a helyet keresi benne, és nem azon kezd gondolkodni, amit hallott, kapott. Isten azonban nem von vissza semmit. Nem sértődik meg, nem oktatja ki Jákóbot. (Most sem.) Helyette továbbra is hűségét adja neki.

Sok-sok év és évtized után Isten betölti a Jákóbnak tett esküjét. Ami még az ő életére vonatkozott, mindazt meglátta. Ő pedig – többek között – apja lett Józsefnek, aki különös módon vitte tovább a családi áldást.

Szeretett testvéreim Jézusban! Én gyermekkoromban nem hallhattam egyszerre a lemez két oldalát. Isten lemezjátszója azonban máshogyan működik. Ő egyszerre, megfordítás nélkül képes játszani a két oldalt. Mintha két tű olvasná a bakelitet. Hol az egyik szól, Isten kegyelméről, tervéről, hűségéről és ígéretéről, hol a másik oldal, a személyes, emberi történetekről. Hol meg a kettő együtt szólal meg, gyönyörű dallamokat hívva életre.

A mi életünkben is szól a lemez két oldala. És úgy az egészséges, ha mindkettőt figyeljük és kutatjuk is. Hol Isten újra és újra visszatérő hangját halljuk kegyelméről és szeretetéről, hol pedig a saját, személyes élettörténetünk folyamát. Utóbbira pedig nekünk is ígéretet, ígéreteket tesz. Mert nekünk is van sajátunk! Hozzánk is szól személyes hangjával, egyedül hozzánk szóló üzenetével. Ha ezt még nem hallottuk, akkor hatalmas élmények várnak ránk!

Jákób, a csaló, nem tudott olyan rosszat tenni, amivel Isten megszegte volna esküjét. És senki más sem. Isten önmagához hű. Ezért nem veszi le rólunk soha a kezét. Letett ezért a földre egy kereszt alakú lépcsőt, ami összeköti a mennyet a földdel. Mi nem érhetünk fel hozzá soha. Éppen ezért ő jön le hozzánk. Mert soha nem múlik el a hűsége felénk. Ámen.