"A szokás nagy úr" - de kitakarhatja a lényeget...

A kép forrása itt található

Igehirdetés Mk 7,5-16 alapján

Fantasztikus filmet láttam a napokban. Magyarul A számolás joga címet viseli. Valós történetet dolgoz fel egy regény alapján, az USA ’50-es, ’60-as éveiből. Nagyjából 30 fekete bőrű nőt alkalmaz a NASA, mint a nyugati számolócsoport tagjait, kimagasló matematikai tudásuk miatt. Ők a telephely egy félreeső helyén vannak. A keleti számolócsoport tagjait fehér nők alkotják. Ők egészen központi helyen, sokkal jobb körülmények között dolgoznak.

A fekete nők közül hárman a többiek közül is messze magasan kiemelkednek. Az egyiküket áthelyezik a központba, ahol a mérnökök számolásait kell ellenőriznie. Egyre inkább rájönnek, hogy nélküle nem tudják elérni céljaikat. Egyszer azonban a főnöke kiabálni kezd vele, mivel rendszeresen nagyon hosszú időre eltűnik. Az éppen a szakadó esőből beérő, holtfáradt nő ekkor maga is kiabálni kezd. Hosszú hónapok óta ott dolgozik, és senkinek nem esett le, hogy mi ennek az oka: a fekete nők csak és kizárólag az ő számukra fenntartott mosdót használhatják. A fehérekét nem. Ezért neki minden alkalommal el kell mennie a nyugati csoportnak kijelölt fekete mosdóba. Ez végig futva is 40 percet vesz igénybe a hatalmas területen. A terem lefagy, beleértve a főnököt is. Látszik rajta, hogy megdöbben, hogy e miatt az ok miatt veszítik el mindig a legkiemelkedőbb képességű tudós drága idejét.

A hagyományok kialakultak a fehérek és a feketék világára. Ők pedig megszokták ezt. Nem vették észre a hosszú szünetek okát, mert a szokás nagy úr. Kialakít egy kerékvágást, egy automatizmust, amiben nem kell gondolkodni. De ahogyan itt is történt, ez a megszokás kitakarhatja a lényeget. A mai központi gondolatunk is ez lesz: „A szokás nagy úr” – de kitakarhatja a lényeget…

Életben tartani a tüzet

A kép forrása itt található

Igehirdetés 1Pt 1,10-12 alapján

Az esküvők kapcsán azt szoktam mondani, hogy nem vagyok lutherkabátba bújt biztosítási ügynök. Ezt a kifejezés azt jelenti nálam, hogy nem tudok biztosítást kötni az egyházi esküvővel a házasságra. Attól, hogy templomban is történik a szertartás, ez még nem jelent biztosítékot semmire. A biztosíték máshol van. Abban, hogy életben tartják-e a tüzet. Ez lesz a központi gondolatunk: életben tartani a tüzet. A házasság példája csak szemléltetés lesz, azonban sok áldás születhet abból is, ha ez életre kel valakiben. Lássuk hát!

Mit csináljak a mocsárral az életemben?

A kép forrása itt található

Igehirdetés 1Pt 4,1-6 alapján

Van, aki felvállalja, van, aki takargatja. Van, aki beszél róla önmaga és mások érdekében is, és van, aki azt hiszi, hogy önmaga és mások érdekében sem szabad beszélnie róla. Találós kérdés is lehetne, hogy mi ez? Sok válasz létezhet rá. A mi mai válaszunk a mocsár. A lelkiállapotunk mocsara. Az, amikor érezzük, hogy süllyedünk egy posványos részen, ami a mocsaras tulajdonsága miatt túlontúl sokáig nem enged minket. Központi gondolatunk ehhez kapcsolódik: Mit csináljak a mocsárral az életemben?

Az ige, amiből kinőtt ma ez a mondanivaló, Péter első levelében található. A gyülekezetek születésének eleje-felé vannak. Az első, eufórikus időszak véget ért már, amikor friss megtértként úgy érezték, hogy az egész világot elbírják. De beköszöntöttek a hétköznapok, amik többek között magukkal hozták a hitükért kapott bántást. Nem csak direktben az üldözésekkel, hanem ebből a szakaszból az is megmutatkozik, hogy azért is, mert nem folytatják azt a dorbézoló életet, mint előtte. Megdöbbenve tapasztalják, hogy ebből is szenvedés nő ki.

Igénk a szenvedésről szól. Annak bizonyos szempontból vett eredetéről és tűréséről. Sőt! Annak egyetemességéről! Arról, hogy nem lehet nélküle élni, legalábbis földi, emberi testünkben. Függetlenül attól, hogy Jézust nagyon szeretjük-e, vagy nélküle élünk. Mi ennek a szenvedésnek a hosszú ideig tartó epizódjait mondjuk most mocsárnak. Később vissza fogunk még térni a szóhoz, de előbb begyűjtjük az ige munícióját.

Szupermárket-keresztyénség

A kép forrása itt található

Igehirdetés Hós 10,12 alapján

Bevallom, hogy a tegnapi és a mai igehirdetési igét kicseréltem. Még nem csináltam ilyet, de számomra fordítva szólaltatják meg az óévi és újévi gondolatokat. Ez azt jelenti, hogy míg tegnap Mózes 5. könyve került elő, ma Hóseás prófétával foglalkozunk. A központi gondolatot nem árulom még el.

Vannak ún. nagy- és kispróféták az Ószövetségben. A megnevezés nem a betöltött szerepükből, hanem a könyvük terjedelméből jön. A kispróféták egy-egy könyve csak néhány lapot tölt meg. Némelyiket pedig könnyű megjegyezni valamiről. Jónást a cethalról, Habakukot meg Malackáról a Micimackóban, hiszen ő Szent Habakukozik mindig… J Hóseás elsőre nem ugorhat be, azonban utána már könnyű lesz megjegyezni. Megrendítően kezdődik ugyanis a könyve. Őt, a prófétát, arra kéri Isten, hogy egy parázna, vagyis házasságtörő nőt vegyen feleségül. Hóseás pedig megteszi. A házasságtörés ugyebár évezredeken keresztül az egész társadalom előtt főbenjáró bűn volt, amiért – főleg akkoriban – ki is vetette magából az illetőt. Az Úr pedig azt kéri prófétájától, hogy egy ilyen házasságtörő és kitaszított nőt vegyen feleségül.

De itt még nincs vége! Ahogyan gyermekeik születnek, Isten azt kéri, hogy Hóseás beszédes nevet adjon nekik. Az elsőt Jezréelnek hívják, ami a város nevének említésével egy történelmi szégyenfoltját idézi fel a népnek. A második és harmadik gyermek neve pedig még csak nem is név. „Nincs irgalomnak” és „Nem népemnek” kéri, hogy nevezze őket. Hogy miért?