A történelem ismétli önmagát

A kép forrása itt található

Igehirdetés Jer 26,1-16 alapján

Készülünk tovább a Jeruzsálembe vezető böjti úton. Bár még az elején vagyunk, jókorát haladtunk már. Újabb hamuban sült pogácsát kapunk most a tarisznyánkba az igén keresztül, aminek ez lesz a központi gondolata: a történelem ismétli önmagát. Három szálat fogunk hozzá egyesével felvenni, és összefonni egy egésszé.

Jeremiás próféta személye adja nekünk az első szálat, akiről igehirdetési igénk szól. A prófétáknak talán az a legszembetűnőbb jellemzőjük, hogy tovább kell adniuk azt, amit Isten mond nekik. Hol csak egy embernek, hol egy település lakóinak, hol pedig az egész országnak.

Jeremiásnak Jeruzsálem városának lakosaihoz kell szólnia, amit ő meg is tesz, és nem játszik Jónást. A templomban azonban, ahogyan hallgatják a papok, más próféták és a nép, istenkáromlónak mondják. Az eleje még egészen klasszikus, amit hallanak: meg kell jobbítaniuk útjukat, máskülönben baj lesz. Az elmúlt igehirdetések mintájára így is mondhatnánk: ha nem változtatnak, akkor megkapják a tetteik következményeit. Beszédének vége azonban kiveri náluk a biztosítékot, mivel a várossal együtt a templom pusztulásáról beszél. Ez pedig istenkáromlásnak számított. Jeremiásnak így a halálát követelik. Lincselés-szerű állapot alakul ki.

A történetnek itt még nincsen vége!

A kép forrása itt található

Igehirdetés 1Móz 3,14-19 alapján

Végre elkezdődött böjt! Akik jól ismerjük, azok szeretjük. Nem kínlódást vagy sanyargatást látunk benne, hanem az Istennel való még mélyebb kapcsolat lehetőségét. Lelki zarándoklatunkon ráfordultunk Jézussal és a tanítványokkal együtt a Jeruzsálembe és a Golgotára tartó útra.

Ezen az első böjti vasárnapon nagyon izgalmas igénk van. Közvetlenül a bűneset után vagyunk, és közvetlenül az Édenkert elhagyása előtt. Ennek a pillanatnak nagyon is sok köze van a böjti, húsvétra készülő időhöz. Mindjárt megnézzük majd, hogy miért. Előtte azonban fontos szólni arról, hogy elképzelhetetlenül gazdag igénk van. Mindenkinek más és más ragadta meg vagy most, vagy már korábban a gondolatát belőle. Nem tudunk azonban a témagazdagság miatt mindent érinteni. Nem kikerülni akarom ezzel a kérdéseket, sokkal inkább egyben tartani az igehirdetést. Most is egy témára fűzzük fel a gondolatokat, ami ma így hangzik: A történetnek itt még nincsen vége!

Sorsfordító találkozás

A kép forrása itt található

Igehirdetés Jn 4,25-30 alapján

Dél körül jár az idő. Egy asszony lép ki a házból. Megrogyott vállakkal viszi hatalmas vizeskorsóját. Üres a falu, ahogyan üres a híres kút környéke is. Elvégre itt, a bibliai tájakon, ahol rekkenő a hőség, minden épeszű ember meghúzza magát, amíg a forróság nem csillapodik. Kivéve ő. Ő, akit kitaszított magából a társadalom, mert öt férje volt már, és akivel most él, vele még csak nem is házasok. Neki akkor kell mennie a főzéshez, iváshoz és tisztálkodáshoz való vízért, amikor kikerülheti a többieket.

A híres kúthoz tart. Jákób kútjához, ami 1700 éves lehet eddigre. Még nem tudja, hogy ma hatalmas lehetőség vár rá ott. Nem, nem a többiekre, hanem éppen rá. Jézus, az Isten Fia várja ott. Egy sorsfordító találkozást kínál neki.

Mi, 2018-ban élő emberek, erről a sorsfordító találkozásról gondolkodunk ma. Hétköznapi értelmében használjuk a „sors” szót, ami az életút szinonimája is. Ahogyan most használjuk, abban a fátumnak, a végzetnek nem lesz szerepe. Egy ilyen sorsfordító találkozás lehetőségét kapjuk mi is a samáriai asszonyon keresztül. Vele tartunk most a kúthoz, közben pedig számos áthallás születhet meg a saját életünkre nézve is.

Megérkezik az asszony, és meglepetésére nincs egyedül.