A történetnek itt még nincsen vége!

A kép forrása itt található

Igehirdetés 1Móz 3,14-19 alapján

Végre elkezdődött böjt! Akik jól ismerjük, azok szeretjük. Nem kínlódást vagy sanyargatást látunk benne, hanem az Istennel való még mélyebb kapcsolat lehetőségét. Lelki zarándoklatunkon ráfordultunk Jézussal és a tanítványokkal együtt a Jeruzsálembe és a Golgotára tartó útra.

Ezen az első böjti vasárnapon nagyon izgalmas igénk van. Közvetlenül a bűneset után vagyunk, és közvetlenül az Édenkert elhagyása előtt. Ennek a pillanatnak nagyon is sok köze van a böjti, húsvétra készülő időhöz. Mindjárt megnézzük majd, hogy miért. Előtte azonban fontos szólni arról, hogy elképzelhetetlenül gazdag igénk van. Mindenkinek más és más ragadta meg vagy most, vagy már korábban a gondolatát belőle. Nem tudunk azonban a témagazdagság miatt mindent érinteni. Nem kikerülni akarom ezzel a kérdéseket, sokkal inkább egyben tartani az igehirdetést. Most is egy témára fűzzük fel a gondolatokat, ami ma így hangzik: A történetnek itt még nincsen vége!

Az első osztályos hittankönyv nagyon szemléletesen mutatja meg ezt a jelenetet. Eleinte a képeken fantasztikus, élénk színekkel látható a paradicsomi élet, az utolsón azonban fakó és sötét színek vannak. Elszürkült és szomorú lett az élet. De a történetnek itt még nincsen vége! Mi nem csak egymagában nézzük ezeket a sorokat, hanem egészen tág perspektívában. Ezt egyenként fogjuk megtenni, ahogyan a kígyóhoz, az asszonyhoz és az emberhez intézi Isten a szavait. Előtte azonban egyetlen dolgot felelevenítünk még hozzá, amit egyszer szilveszterkor, és egyszer ősszel egy-egy igehirdetésben már végiggondoltunk: az átok leginkább következmény. Ha ezt vagy azt tettem, annak következményei vannak. Nem büntetés, nem megvert az Isten, hanem a saját tetteim következményei. Nézzük hát az Isten által elmondott következményeket egyesével!

A kígyó ugyebár a kísértőt jelenti, aki rávette Évát, hogy egyen a jó és rossz tudásának fájáról. Vagyis ne konkrétan a kígyóra, mint állatra gondoljunk, hanem a gonoszra, a sátánra, a kísértésbe vivőre. Karácsony napján már idéztük ezt a részt: „Ellenségeskedést támasztok közted és az asszony között, a te utódod és az ő utódja között: ő a fejedet tapossa, te pedig a sarkát mardosod.” Ezt hívjuk úgy, hogy proto-evangélium. Az evangélium prototípusa, vagyis első megjelenése. Abban a pillanatban, ahogyan megtörténik a Éden tragédiája, Isten bejelenti a kísértőnek, hogy le fogja őt győzni. Csak ideiglenes és látszólagos a sikere, amit aratott. Máris készül a megváltó terv.

Láttak már olyan Golgota-ábrázolásokat, ahol a kereszten függő Jézus lábánál egy kígyó van? Az erről az igeversről szól: „ő a fejedet tapossa, te pedig a sarkát mardosod”. Vagyis a kereszten függő Isten Fia, aki éppen a halálával aratott győzelmet, rátapos a kereszten a kígyóra, a kísértőre. Ha csak önmagában nézzük az átkoknak, a következményeknek az igénkben szereplő sorát, végtelenül szomorú, szürke és kiábrándító lenne az egész. De a történetnek ugyebár itt még nincsen vége! Isten azonnal bejelentette az evangélium, az örömhír prototípusát, és mi már tudjuk, hogy aztán be is teljesítette ezt. Böjt egyik örömhíre, és különösen az első vasárnap üzenete ez: Jézus legyőzte a kísértőt. Már csak ideiglenes a hatalma, ami alól Krisztussal ki tudunk kerülni már ebben az életben is.

Az asszonynak azt mondta Isten, hogy fájdalommal fogja világra hozni gyermekeit, illetve hogy uralkodni fog rajta a férje. A végén kezdjük. Az, hogy mennyire nincs vége itt a történetnek, mutatja, hogy Pál apostol az efezusi levélben arról beszél, hogy a férj uralkodása Jézus uralkodását jelenti. Ő pedig úgy uralkodik, hogy életét adta értünk. Az uralkodás tehát nem azt jelenti, hogy ronggyá és a szolgámmá teszem a másikat, hanem hogy én vagyok érte a felelős.

Nézzük a másik felét! Az asszony fájdalommal fogja megszülni gyermekeit. Így is mondhatnánk: az édeni élet elvesztése után az a következmény, hogy fájdalommal, és nagy nehézségek árán érkezik már az új élet a világba. És a történetnek itt sincsen vége! Jézus, az Isten Fia, ugyanis pont ezt a fájdalommal teli érkezést választja, hogy megszülessen általa az igazi élet a világba. Mária az asszony fájdalmával szüli bele a világba a megváltást. Asszonytól jött a baj a világba, és mint egy feloldásként, asszonytól jön rá az orvosság. Az asszony utóda pedig a kígyó-kísértő fejét tapossa majd a Golgotán. Mert a történetnek itt, az Éden kapujában még nincsen vége!

A kígyó-kísértő és az asszony következményét már megnéztük. Most a férfiét vizsgáljuk meg. Pontosabban itt az ember szó szerepel. És érthető is a leírtakból, hogy nem csak a férfira, hanem a nőre is vonatkoznak. Vagyis minden emberre.

Arról szól ez a következmény, hogy minden fáradtsággal lesz csak elérhető. Míg az Éden kertjében egyszerűen csak adott volt minden, itt már keményen meg kell dolgozni azért, amire szükség van. Nos, ahogyan tudjuk, hogy fájdalommal jár megszülni egy gyermeket, ugyan úgy azt is tudjuk, hogy ez is így van… De a történetnek ugyebár most sincsen még itt vége!

Jézus születhetett volna palotába. Élhette volna az urak életét. Ő mégsem tette. Atyjával úgy látták jónak, ha egyszerű emberek gyermekeként nő fel. Mária és József egyszerű munkásemberek voltak. József ács volt, így a kor szokása szerint a fiú az apja munkájába tanult bele, tehát Jézus is ács lett. Akkoriban azonban nem azt takarta a szó, amit napjainkban. Az ács mindenféle fával kapcsolatos munkát végzett. Nem csak a ház építésénél, vagy az egyszerű bútorok esetében, hanem például a szerszámok készítésénél és javításában is. Jézus így nőtt fel. Önként vállalta azt, hogy 30 éves koráig, amíg útnak nem indul, ugyan úgy fáradtsággal él a munkájából, ahogyan azt mi mindannyian tesszük.

Másfelől azért sincs vége még itt a történetnek, mert éppen Jézuson keresztül ingyen adja nekünk Isten a legnagyobb ajándékot. A kegyelemért, a bocsánatért, a mégis folytatni tudásért, az eltört életek gyógyításáért nem kell fáradtsággal megdolgoznunk. Éppen az az egyetlen momentum hasítja át az átok-következményt, ami az élet fájához vezet vissza.

Két fa volt ugyanis az Éden kertjében, amiről konkrétan tudunk. A jó és rossz tudásának fája (És nem egyszerűen a tudás fája!), valamint az élet fája. Csak a jó és rossz tudásának fájáról volt tilos enni. Az élet fájáról nem. A bűneset után azonban Isten lángpallost tartó angyalokkal zárta le az Éden kapuját az ember elől. Nem szeretetlenségből, hanem szeretetből. Ha nem tette volna, és szakít az ember az élet fájáról, akkor a bűn, a rossz, a fájdalom, a fáradtság és a kínlódás vált volna örökösen tartó életté. Helyette azonnal készen volt a megváltó terve: Jézust küldi el a világba. Az élet fáját pedig a Golgotára ültette át. Jézus keresztje lett az. Aki erről szakít, aki benne ismeri fel a Megváltóját kínjaiból, annak már ez a megváltott élet válik örökké tartóvá. Olyan élet, ahol nem kell belepusztulni a fájdalmakba, ahol van feloldozás a saját bűneink és mások rajtunk elkövetett megnyomorítása alól is. És minden más alól, ami így vagy úgy terhel bennünket.

Böjt első vasárnapján a kígyó-kísértő, az asszony és az ember átoknak mondott, de következményként érkezett útját hozta elénk Isten. Nem önmagában néztük meg őket, mert azok csak az események elejét jelentik. A történetnek ugyanis már tudjuk, hogy nincsen vége. Mi az ószövetségi történeteket is Jézus felől nézzük. Rajta keresztül értelmezzük.

Az Önök történetének sincsen még vége! Mindaz, ami az életútjukon még Önök előtt áll, telis-tele van olyan lehetőségekkel, ahol átélhetik azt, hogy milyen boldogságot jelent a Jézussal való találkozás. Az idei böjtre, és húsvétra való megérkezésre azt kívánom, hogy Önökben legyen a kíváncsiság erre! Legyenek felfedezők! Mert a történetüknek még nincsen vége. Szakíthatnak az élet fájáról, a keresztfáról. Ámen.