Valentin-napi igehirdetés ("Eltájolva" c. sorozat - 6. rész)

(Igehirdetés a miskolci Kossuth iskola reggeli áhítatán 2022. február 14-én.)

Alapige: Jn 3,16

"Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen."

Most olyan jön, amilyet még nem csináltam. Valentin-napi igehirdetés következik. Ugyan úgy a megkezdett „Eltájolva” című sorozatunkat folytatjuk még attól, viszont most ennek a tükrében.

Az történt, hogy belefutottam a neten egy dalba, amit meghallgatva rájöttem, hogy ismét olyan alkotásról van szó, ami ugyan úgy szólhat az Istennel való kapcsolatunkról, mint a szerelemről. Hogy mi ez a dal? A múlt hét Brunója után talán meglepő, talán nem, de ismét egy friss mozifilm betétdaláról van szó. Jennifer Lopez az előadó, és a „Merry me”, magyarul „Vegyél el” című filmjének főcímdala ez: „On my way”. Vagyis „Úton”, „Utamon”. A dalból kiderül, hogy „On my way to you”, vagyis „Úton Hozzád”, „Utam Hozzád”. Ismét az a helyzet, mint múlt héten, hogy nem láttam a filmet, a mozikban azonban még meg, szóval megnézhetitek.

A kedvenc részem a dalszövegből az, amikor a „yellow brick road” elhangzik benne. Ezt ne próbáljátok szó szerint lefordítani! Semmi köze a téglához. Angolul így szerepel az Óz, a nagy varázslóban a Sárgaköves út, amire Dorothy rálép a történet elején.

Megpróbálom összefoglalni a dal mondanivalóját röviden. Arról énekel JLo, hogy akkor is ismerte már a szerelmét, amikor még nem is ismerte őt. Nincs ennek sok értelme, de mégis van, mivel úton volt már hozzá, őfelé. Minden könnycsepp nehéz és fájdalmas volt addig, de át tudott menni rajtuk, mert úton volt már őhozzá, akit szeret. Minden szívet tépő fájdalom része volt a Sárgaköves útnak, hogy eljuthasson egyszer majd ahhoz, akit szeret.

Egy sokat átélt szerelmes dala tehát ez. Megannyi fájdalom és csalódás után átéli, hogy megtalálta a másik felét. A társát. Mennyire tudjuk ezt áhítani! Olyannyira, hogy belesodorhatjuk magunkat olyan kapcsolatokba, amikbe csak beleképzeljük ezt a többletet, pedig nincs is ott bennük. Furcsa nap ez a mai Valentin-nap. Akik kölcsönös, kimondott szerelemben élnek, azoknak nagyon sokat tud adni. Akik viszont még nem juthattak el idáig, azoknak akár az év legnehezebb napja is lehet. Nem tudhatod azonban, hogy hogyan alakul a szerelmi életed! Diákként, életutadnak még viszonylag az elején nem tudhatod még ugyanis, hogy ez a bizonyos Sárgaköves út kihez visz majd el végül. Hogy ki lesz életed nagy szerelme. Vagy hogyha valamiért le kell mondanod a szerelmedről, akkor megérkezik-e majd a csoda, hogy újra, még elsöprőbb szerelemet kapsz ajándékba. Ha majd 10-20-30 év múlva visszatekintetek, és esetleg eszetekbe jut ez a dal, vagy a mai Valentin-napi igehirdetés, akkor vajon mire juttok majd, hogy ki lett az a nagy szerelem az életetekben? És vajon mennyire volt meglepő ez?

A végzősök és a már akkor itt lévő tanárok emlékezhettek az egyik karácsonyi igehirdetésre, ahol elhangzott, hogy ha még nem voltál szerelmes, akkor csak elképzelni tudod azt. Istenhez jutottunk el akkor is a szerelem témájával, és most is. És valóban. Maga a Szentírás is beszél úgy Isten hozzánk fűződő érzelmeiről, mint a szerelemről. Emberi szavakkal szólva, minden szívdobbanása Érted van. Érte pedig Te is lángra tudsz lobbanni. A kérdés csak az, hogy amikor átéled majd vele a nagy, személyes találkozást, akkor mennyire fojtod majd el magadban az iránta érzett szeretetet. Ugyanis ez valóban lehetséges. A szerelmet is el tudjuk fojtani magunkban. Nem tudatosan persze. Ehhez kell a Sárgaköves út, hogy rájöjjünk erre, és feloldhassuk.

Ezt az alapigét hallottuk ma János evangéliumából: „Mert úgy szerette Isten a világot, hogy az ő egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.” Így szerette és szereti Isten a világot. Ilyen lángoló, forró, soha el nem múló szeretettel, hogy Jézust már akkor odaadta Érted, amikor Te még nem is léteztél. Gondolj csak bele, hogy a szerelmed is jóval az előtt létezett már, hogy megismerted, vagy megismered majd őt. Isten is így tett. Előre elkészített már mindent. És ahogyan gyakran az egyik szerelmes vár a másikra, hogy vajon ő is rájön-e majd, hogy szerelmes belé, ugyan úgy Isten is vár, hogy mikor jövünk rá arra, hogy bennünk is ott van a szikra őfelé, ami lángra akar lobbanni.

Akik már lángoló szeretettel Istenhez tartozunk, azok a hitre jutásunkat is ilyen Sárgaköves útnak láthatjuk. Minden, ami a megtérésünk előtt történt, az mégis Istenről szólt már, és hozzá vitt minket közelebb. Akkor is, ha nem éreztük ezt sokáig. És hogy miért része mégis ez az igehirdetés is az „Eltájolva” című sorozatunknak? Hát azért, mert a Hozzá vezető út nem jelenti azt, hogy ne tévedhetnénk el. Eltájolhatjuk magunkat a szerelemben is, és Istennel kapcsolatban is. Hogy hogyan? Arról jövő héten fogunk gondolkodni. Addig is engedd meg magadnak, hogy a bőröd alá is befúrja magát a gondolatvilág, amit ez a dal jelent. Én pedig imádkozom Érte, hogy ne csak a szerelemről, hanem Istenről is szóljon Benned mindez. Ámen.