Tudatos jelenlét - felhívás keringőre Jézustól

Igehirdetés Nemesszalókon, Dabronyban és Nagyalásonyban, óév este, 2015. december 31-én.

Alapige:
Lk 12,35-40

        Jézus mondja: „Legyen derekatok felövezve, és lámpásotok meggyújtva. Ti pedig legyetek hasonlók az olyan emberekhez, akik várják, mikor tér vissza uruk a menyegzőről, hogy amikor megérkezik és zörget, azonnal ajtót nyithassanak neki. Boldogok azok a szolgák, akiket az úr, amikor megérkezik, virrasztva talál. Bizony, mondom néktek, hogy felövezi magát, asztalhoz ülteti őket, odamegy, és felszolgál nekik. És ha a második vagy ha a harmadik őrváltáskor érkezik is meg, és virrasztva találja őket: boldogok azok a szolgák! Azt pedig jegyezzétek meg, hogy ha tudná a ház ura: melyik órában jön a tolvaj, nem hagyná, hogy betörjön a házába. Ti is legyetek készen, mert abban az órában jön el az Emberfia, amikor nem is gondoljátok!”

A kép forrása itt

Szilveszter estéje van. Van akinek csendes nyugalommal telik, van akinek hangos ünnepléssel. Van aki átalussza, van aki átvirrasztja. Az azonban szinte mindannyiunkra igaz, hogy visszagondolunk az elmúlt évre. Mérleget készítünk. Mi történt és mi nem történt. Közben ugyan ezzel a lelkiállapottal pedig az új felé fordulunk már: a következő 366 nap felé. (2016-ban ugyanis szökőév lesz.) Mi ezzel a központi gondolattal indulunk el felé az igehirdetésben: tudatos jelenlét – felhívás keringőre Jézustól.

Igénk Lukács evangéliumából szól, Jézusnak egy hosszabb beszédéből. Két fontos kortörténeti adalékot érdemes tudnunk hozzá. Az egyik az, amiért

ezt mondja: „Legyen derekatok felövezve, és lámpásotok meggyújtva.” A felövezett derék azt jelentette, hogy a hosszú, földig érő ruhájukon mindig hordják fent az övként használt zsinórt vagy szíjat. Hosszú ruhában ugyanis nem lehet dolgozni. Ha valaki munkához látott, először megfogta a szoknya-szerű ruhája alját, majd az övbe tűrte. Így fele olyan hosszú lett csak, vagyis a térdéig ért. Aki nem hordott övet, nem volt tehát készséges a munkára. A meggyújtott lámpás még inkább készenlétet fejez ki azzal, hogy éjszakára se oltsák el, hanem legyenek bármelyik pillanatban készek arra, hogy valami történik.

A másik kortörténeti adalék az esküvőkre vonatkozik, amiről a történet szerint hazaérkezik az úr. Jézus korában több napos volt egy-egy lakodalom. (Tudtak ám ők is ünnepelni…) Ezért nem lehetett tudni, hogy mikor érkezik haza az úr. Egy dolog néhány órán keresztül várakozni. Na de napokon keresztül? Jézus azt mondja el ezzel a példával, hogy aki hűségből végzi a munkáját, annak mindegy, mikor érkezik haza a menyegzőről a gazdája. Mindenképpen az éppen megfelelő munkában (vagy kijáró pihenésben) találja majd. Aki azonban csak ímmel-ámmal végzi munkáját, az bajba kerül majd, mivel nem tudja kiszámítani, hogy melyik napon és mikor érkezik meg a főnöke.

Adott tehát a felövezett derék, a meggyújtva tartott lámpás és a főnöke jelenlététől függetlenül is hűséges alkalmazott. Jézus ezzel a hármassal az éberségről beszél. Arról, hogy legyünk készenlétben. Félreértés ne essék: nem túlfeszített húrról van szó térdelőállásban. Rongyos idegekkel. Ellenkezőleg: inkább olyasmiről, mint amikor a kirándulásra indulók közül valaki tesz kötszert és fertőtlenítőt a hátizsákba. Ha szükség lesz rá, van mihez nyúlni. Vagy amikor zsebkendőt teszünk a táskánkba, zsebünkbe. Ki tudja, nem kell-e…

Erre az éberségre a lélektan egyik kifejezését használjuk ma, a tudatos jelenlétet. Tesszük ezt azért, mert értékes árnyalatokkal gazdagítja a gondolkodásunkat.

Amikor az ellenkezője történik, vagyis tudatosan nem vagyok jelen, az például az, amikor bezárom az ajtót, elzárom a gázt vagy kihúzom a vasalót, de nem emlékszem rá. Mivel tudatosan nem vagyok jelen abban, amit csinálok, nem rögzül számomra. Ez a pillanatnyi jelen-nem-lét.

Persze nem csak pillanatokra lehetséges, hogy nem vagyunk jelen a tudatunkkal. Erre szoktuk azt mondani, hogy csak sodródunk az árral. Ami éppen jön, ami éppen történik, azt csináljuk. Nézzük azon a példán keresztül, amit Jézus mond! Ha a szolga nem tudatosítja magában, hogy neki akkor is helyt kell állnia, amikor nincsen otthon az ura, könnyen lazsálni kezd. Vagy elkezdi terrorizálni a többieket. Mert a kedve éppen úgy hozza.

Aki azonban tudatos, az tudja, mit miért tesz. Miért kel fel akkor is, amikor nem akar. Miért dolgozik akkor is, amikor a háta közepére kívánja. De azt is tudja, miért áll meg pihenni két feladat között. Vagy miért tölt több időt a szeretteivel, mint amennyi éppen adódna magától.

Jézus tehát tudatosságra, tudatos jelenlétre buzdít. Elárulom, hogy a szövegkörnyezet elsősorban arról beszél, hogy ennek a tudatosságnak az indoka az, hogy nem tudjuk, mikor jön ő vissza a történelem végén. Azonban ha erre nézve hasznos és üdvös tulajdonság a tudatosság, akkor másra nézve is az lehet.

Elkezdhetünk feszegetni magunknak kérdéseket. Tudatos egyén (nő vagy férfi) vagyok-e? Odafigyelek-e magamra? Ha ugyanis nem, akkor a környezetem számára is teher leszek. Tudatos szülő vagyok-e? Gondolkozom-e mint szülő, és ez alapján élek-e, vagy csak ad hoc, ahogy érzem a gyerekeimmel? Tudatos házastárs, barát vagy nagyszülő vagyok-e, vagy csak azt adom nekik, ami éppen jut? Néhány morzsa. Vagy tudatos krisztushívő vagyok-e? Tudom-e, hogy mi mindent adhat nekem ő? Hogy ő az, aki gyógyít, feltölt és hordoz engem? Vagy csak azt látom, hogy nekem kell már megint az időmet adni például az istentiszteletre?

Jó. Tegyük fel, hogy szeretnénk tudatosabbak lenni. Tudatosabb, és ezáltal jobb egyének, szülők, házastársak, barátok és krisztushívők. De nem egy állandóan túlagyalós élet ez? Nem veszítem el ezáltal a szabadságomat? Hiszen nem lehetek spontán, ha tudatosan élek.

Nézzünk egy példát erre is! Valaki találkozik egy kávézóban a barátaival. Telik-múlik az idő és úgy alakul, hogy megnéznének valamit, ami az egyikük lakásában van. Az illető otthonában azonban nem csak hogy rendetlenség van, de akkora kosz és nemtörődömség is – hetek óta – hogy nem meri beengedni oda a barátait. Ez esetben az ad hoc „nincs kedvem rendet tartani hetek óta” késztetés megköti őt, és pont a spontaneitás élményét veszi el tőle. Hogyha a nemtörődöm hetek alatt legalább félig-meddig tudatos lett volna a környezetével kapcsolatban, élvezhetné az éppen adódó lehetőséget.

Ez a kecsegtető titok és meglepetés a tudatosságban. Aki tudatos, az szabadabb, mint az, aki csak úgy ad hoc él. Még arra is szabad, hogy korlátokat húzzon magának. No nem kitolásból, hanem azért, mert végiggondolta és tudja, hová szeretne eljutni.

Tudatos jelenlét. Úgy is mondhatnám, ez felhívás keringőre Jézustól. Egy lehetőség, ami könnyebbé teszi a mindennapokat, közben azonban a mennyország felé is mutat. Tudatosan készülhetünk – Jézusban hívőként – arra is, hogy ott legyünk majd vele, ahol nem lesz fájdalom, betegség, halál vagy bármi rossz.

Felhívás keringőre. A tánc pedig zseniálisan kifejezi a tudatos jelenlétet. Megvannak a maga szabályai, és rengeteg gyakorlást igényel, hogyha valaki nem csak néha szeretné űzni. Közben azonban mégis a szabadság egyik legmámorítóbb érzését tudja adni a tánc. Pezseg benne az élet.

Az óév lezárásában és az új elkezdésében így hív minket Jézus az élet keringőjére. Táncra, ami a tudatossággal, gyakorlással és látszólagos kötöttséggel nagyobb szabadságot ad nekünk, mint ahogy mi azt el tudjuk képzelni. Ezen felül nem csak a mindennapokhoz ad vele minőségileg élhetőbb életet, hanem az örök életre is. Egy tökéletes életbe vár minket. Ehhez ajándék nekünk a tudatos jelenlét. Nehogy lemaradjunk a legfontosabbról. Ámen.