Vissza az életbe

Igehirdetés Nagyalásonyban és Dabronyban, március 27-én,
Viden, Nemesszalókon és Nyárádon, március 28-án, húsvét ünnepén.

Alapige:

Jel 1,18

         Jézus mondja: „Halott voltam, de íme, élek örökkön-örökké, és nálam vannak a halál és a pokol kulcsai.”

A kép forrása itt található

Egy kisfiú igaz történetével indulunk a mai igehirdetés útjára, az ünnep gondolat- és érzelemvilágába. A központi gondolatunk ez lesz: vissza az életbe. Nézzük előbb a történetet!

Az egyik ismerősömék ötéves kisfia és hároméves húga egy óvodába járnak. Tornaórán egyszer a következő volt a feladat számukra: adott idő alatt egyetlen vízcseppet begyűjteni, és eljuttatni a célba. Aki nem tudta teljesíteni, az kiesett a játékból, és leült a padra. Ahogy kevesebben lettek, úgy lett kevesebb az idő is, ami alatt oda kellett érniük.

A kisfiú tudta, hogy húga – aki épphogy csak óvodás lett – még nem tudja végrehajtani a feladatot. Ezért minden fordulóval két vízcseppet juttatott célba:

Jézus virágvasárnapi arca

Igehirdetés Nagyalásonyban és Dabronyban, 2016. március 20-án, virágvasárnap (böjt 6. vasárnapján).

Alapige:
Mt 21,1-9

                Amikor közeledtek Jeruzsálemhez, és Betfagéba, az Olajfák hegyéhez értek, Jézus elküldött két tanítványt, és ezt mondta nekik: „Menjetek az előttetek fekvő faluba, és ott mindjárt találtok egy megkötött szamarat a csikójával együtt: oldjátok el, és vezessétek hozzám. Ha valaki szól nektek valamit, mondjátok meg, hogy az Úrnak van szüksége rájuk, és azonnal elengedi azokat.” Mindez pedig azért történt, hogy beteljesedjék a próféta mondása: „Mondjátok meg Sion leányának: Íme, királyod jön hozzád, szelíden és szamáron ülve, igavonó állat csikóján.”

              A tanítványok elmentek, és úgy cselekedtek, ahogy Jézus parancsolta nekik: odavezették a szamarat a csikójával együtt, ráterítették felsőruhájukat, Jézus pedig ráült. A sokaság legnagyobb része az útra terítette felsőruháját, mások ágakat vagdaltak a fákról, és az útra szórták. Az előtte és utána menő sokaság pedig ezt kiáltotta: „Hozsánna a Dávid Fiának! Áldott, aki jön az Úr nevében! Hozsánna a magasságban.”

Octavio Ocampo: Palm Sunday - A kép forrása itt található

Pálmaágak, földre terített ruhák, hozsannázás, szamárcsikó, üdvrivalgás és tolongó tömeg. Jézus megérkezett Jeruzsálemhez. Mi pedig vele együtt érkezünk meg nagyhét nyitányához, újraélni az üdveseményeket.

Idén egy egészen egyedi kép segítségével indulunk, aminek a nyomán így szól központi gondolatunk: Jézus virágvasárnapi arca. A kép Octavio Ocampo „Palm Sunday”, vagyis szó szerint pálmavasárnap című képe. (Pálmavasárnapként hangzik a legtöbb nyelven amit mi virágvasárnapnak nevezünk.)

Ocampo egy ma élő, mexikói, szürrealista festőművész. Művészcsaládból származik, így egészen a kezdetektől szívta magába a legkülönfélébb alkotói területeket. Az utóbbi évtizedekben már leginkább festményeire fókuszál, amelyek jelentős része vallási témájú. Saját stílusát metamorfnak, vagyis átalakulónak, átváltozónak nevezi. Optikai illúziót hoz létre, többrétegű értelmezési lehetőséggel, soha ki nem apadó részletezéssel. Ha akarom így értem,

Tavaszi nagytakarítás a lelkemben

Igehirdetés Nagyalásonyban, böjt 5. vasárnapján, 2016. március 13-án.

Zsid 9,11-15

                Krisztus pedig, mint a jövendő javak főpapja a nagyobb és tökéletesebb sátoron át jelent meg, amely nem emberkéz alkotása, azaz nem e világból való. Nem is bakok és bikák vérével, hanem a tulajdon vérével ment be egyszer s mindenkorra a szentélybe, és örök váltságot szerzett. Mert ha bakok és bikák vére és tehén hamva a tisztátalanokra hintve megszentel, vagyis külsőleg tisztává tesz, akkor a Krisztus vére, aki örökkévaló Lélek által önmagát áldozta fel ártatlanul az Istennek, mennyivel inkább megtisztítja lelkiismeretünket a holt cselekedetektől, hogy szolgáljunk az élő Istennek.
           Így tehát új szövetség közbenjárója lett Krisztus, mert meghalt az első szövetség alatt elkövetett bűnök váltságáért, hogy az elhívottak elnyerjék az örökkévaló örökség ígéretét.

A kép forrása itt található

A héten megvoltak az első, igazán szép tavaszi napok. (Mármint márciusban. Merthogy januárban eddig több volt a jó idő…) Mi, háziasszonyok, már készülünk is a tavaszi nagytakarításra. Akinek minden évben húsvét a célja, az már el is fáradt benne. Akit pedig a jó idő inspirál, az most kezd majd belelendülni.

Felkerülnek a tavaszillatú függönyök a kristálytiszta ablakokra, a csempék csillognak, a paplanok és párnák a teraszon napoznak, a bejárati ajtók megszabadulnak a tél porától, és szépen, lassan, felfrissül a lakás. A krókuszok, jácintok, nárciszok és tulipánok végre ki mernek nyílni ennyi várakozás után, aztán később a dúsan burjánzó muskátlik veszik át a pompa szerepét. Minden felpezsdül és felpezsdít.

Hiába fáradunk el a nagytakarításban, élvezzük, hogy végre szabadon áradhat a friss levegő a lakásba, és a bezártság meg a hideg idejében lerakódott kosztól fellélegezhet az otthonunk. Tavaszi nagytakarítás.

Mi ezt a központi gondolatot járjuk ma körbe: tavaszi nagytakarítás a lelkemben.

A tisztításról a zsidókhoz írt levél ismeretlen szerzője beszél alapigénkben. Így, 2016 márciusának idusán, a saját világunkban,

Barkácsolt beteljesítések

Igehirdetés Nemesszalókon és Nyárádon, böjt 4. vasárnapján, 2016. március 6-án.

Gal 4,21-31

                Mondjátok meg nekem ti, akik a törvény uralma alatt akartok lenni, nem halljátok a törvényt? Mert meg van írva, hogy Ábrahámnak két fia volt: az egyik a rabszolganőtől, a másik a szabadtól. De a rabszolganőtől való csak test szerint született, a szabadtól való viszont az ígéret által. Ezeket átvitt értelemben kell venni, mert ezek az asszonyok két szövetséget jelentenek. Az egyik a sínai-hegyi szövetség, amely szolgaságra szül: ez Hágár. Mert Hágár a Sínai-hegy Arábiában - megfelel a mostani Jeruzsálemnek -, amely szolgaságban van fiaival együtt. De a mennyei Jeruzsálem szabad: ez a mi anyánk. Mert meg van írva: „Ujjongj, te meddő, aki nem szültél, vigadj és örvendj, aki nem vajúdtál, mert több a gyermeke az elhagyottnak, mint a férjes asszonynak.” Ti pedig, testvéreim, Izsák módjára az ígéret gyermekei vagytok. De amint akkor a test szerint született üldözte a Lélek szerintit, úgy van ez most is. De mit mond az Írás? „Űzd el a rabszolganőt és a fiát, mert nem örökölhet együtt a rabszolganő fia a szabad asszony fiával.” Ezért tehát testvéreim: mi nem a rabszolganő, hanem a szabad asszony gyermekei vagyunk.

A kép forrása itt található

Bartók Béla munkássága legendás. Nem csak határainkon belül, hanem világszerte is. Méltán van így. Most az egyik színpadi művével indulunk, „A fából faragott királyfi” című táncjátékával. A történet szerint a Királykisasszony kint játszadozik a vár előtt. Rögtön találkozhatna élete nagy szerelmével, azonban a Tündér mindenképpen meg akarja ezt akadályozni. Amikor egyszer mégis alkalom nyílik rá, a Királyfi egy faragott bábbal próbálja előcsalogatni a Királykisasszonyt. A Tündér azonban megint közbeavatkozik. Elvarázsolja a fabábot, így a Királykisasszony a fából faragott királyfiba lesz szerelmes, és vele táncol nagy boldogságában.

A táncjáték természetesen nem áll meg ennél a pontnál, mi azonban igen. Mai központi gondolatunk ugyanis így hangzik: barkácsolt beteljesítések. Mint amikor a Királykisasszony nem veszi észre egy ideig, hogy csak egy barkácsolt utánzattal éri be a hús-vér szerelem helyett.

Elindulunk most egy úton az isteni ígéretek világában. Azt nézzük meg először, hogy milyen, amikor a magunk barkácsolásával akarjuk – „erővel” – beteljesíteni őket. Utána pedig azt, amikor