Tavaszi nagytakarítás a lelkemben

Igehirdetés Nagyalásonyban, böjt 5. vasárnapján, 2016. március 13-án.

Zsid 9,11-15

                Krisztus pedig, mint a jövendő javak főpapja a nagyobb és tökéletesebb sátoron át jelent meg, amely nem emberkéz alkotása, azaz nem e világból való. Nem is bakok és bikák vérével, hanem a tulajdon vérével ment be egyszer s mindenkorra a szentélybe, és örök váltságot szerzett. Mert ha bakok és bikák vére és tehén hamva a tisztátalanokra hintve megszentel, vagyis külsőleg tisztává tesz, akkor a Krisztus vére, aki örökkévaló Lélek által önmagát áldozta fel ártatlanul az Istennek, mennyivel inkább megtisztítja lelkiismeretünket a holt cselekedetektől, hogy szolgáljunk az élő Istennek.
           Így tehát új szövetség közbenjárója lett Krisztus, mert meghalt az első szövetség alatt elkövetett bűnök váltságáért, hogy az elhívottak elnyerjék az örökkévaló örökség ígéretét.

A kép forrása itt található

A héten megvoltak az első, igazán szép tavaszi napok. (Mármint márciusban. Merthogy januárban eddig több volt a jó idő…) Mi, háziasszonyok, már készülünk is a tavaszi nagytakarításra. Akinek minden évben húsvét a célja, az már el is fáradt benne. Akit pedig a jó idő inspirál, az most kezd majd belelendülni.

Felkerülnek a tavaszillatú függönyök a kristálytiszta ablakokra, a csempék csillognak, a paplanok és párnák a teraszon napoznak, a bejárati ajtók megszabadulnak a tél porától, és szépen, lassan, felfrissül a lakás. A krókuszok, jácintok, nárciszok és tulipánok végre ki mernek nyílni ennyi várakozás után, aztán később a dúsan burjánzó muskátlik veszik át a pompa szerepét. Minden felpezsdül és felpezsdít.

Hiába fáradunk el a nagytakarításban, élvezzük, hogy végre szabadon áradhat a friss levegő a lakásba, és a bezártság meg a hideg idejében lerakódott kosztól fellélegezhet az otthonunk. Tavaszi nagytakarítás.

Mi ezt a központi gondolatot járjuk ma körbe: tavaszi nagytakarítás a lelkemben.

A tisztításról a zsidókhoz írt levél ismeretlen szerzője beszél alapigénkben. Így, 2016 márciusának idusán, a saját világunkban,

nehézkes megérteni a szöveget. A magyarázata azonban egyszerű ennek: a levél a zsidóknak mondja el Jézus kereszthalálának jelentőségét. Az ő történelmi korukban, az ő vallási szimbólumaik nyelvén beszél. Vagyis az a mély, teológiai nyelvezet, ami a zsidó jóvátételi áldozatról beszél, már eleve fordítás az ő gondolatvilágukra. Mi egyfelől ezért nem erről gondolkodunk konkrétan, hanem a magunk korának szimbólumnyelvezetére fordítjuk le. Másfelől a gyakori igehallgatók (olvasók) már számos alkalommal találkoztak a zsidó áldozati teológiával, utoljára néhány hete. Nézzük hát a mi „fordításunkat”!

Az áldozat, amiről a levél szerzője beszél, a megtisztításról szól. Ezt szolgálta a régi, zsidó forma, az engesztelés ünnepi áldozata az ószövetség idejében. Az újszövetségében pedig Jézus az, aki egyszer és mindenkorra betölti ezt az igényünket. Úgy olvassuk itt, hogy ha a régi zsidó szokások külsőleg tisztává tették az embereket, akkor mennyivel inkább ezt teszi velünk Jézus vére. Míg ugyanis az első csak „kívülről” tett tisztává, addig Jézus már „belülről” teszi ezt.

Maradjunk a lakás takarításának képénél! A „külsőleg” tiszta állapot olyasmi, hogy csak ott tiszta, ahol ugyebár a papok táncolnak. Vagy például a belépő szemlélő nagyjából rendet lát, de a zárt szekrényajtók mögött kupi van. Vagy az udvar és a ház rendben van kívülről, de belül porcicák kergetik egymást a pókokkal. A „belülről” tiszta állapotban viszont átlátható a szekrények belseje is, a porcicák csak rövid életűek, és folyamatosan dolgozik a ház asszonya és/vagy ura a szinten tartáson. (Vagyis nem rendet tesz, hanem rendet tart. Nagy különbség!)

Milyen amikor mi magunk csak – képletesen – kívülről vagyunk tiszták, rendezettek? Otthon például felszívjuk magunkat, hogy ki kell lépni az utcára, emberek közé. Ne lássák, hogy nem vagyunk jól. Betesszük a szekrénybe a ramaty közérzetünket, és aki találkozik velünk, nem jöhet rá, hogy mennyire sok minden rakódott le az életünkben, amik beszennyezik a közérzetünket.

Amikor azonban – képletesen – belül is tiszták vagyunk, akkor nem kell felkészülés arra, hogy merjünk másokkal találkozni. Nincsenek kupi-hegyek a lelki szekrényekben, csak egészséges szintű kis összevisszaság. Nem „áporodott”, „rossz levegőjű” a lelkünk a magunk számára sem, aki pedig találkozik, velünk érzi, hogy friss levegőt hozunk magunkkal.

Legyünk őszinték! Ez utóbbi a ritkább állapotunk. De a vágyottabb, hőn áhított. Mit lehet tenni érte?

A válasz: tavaszi nagytakarítani a lelkemben. Belül takarítani. Ennek két módja van. Az egyik a magányos hős, a másik hőse pedig Jézus. A magányos hős mondjuk egyet halad előre (De halad!), a látható helyeken. Akinek a hőse meg Jézus, az vele együtt mondjuk tízet. És hozzáférnek a láthatatlan, de ártalmas részekhez is. Ebben mindenki maga dönt, hogy melyiket választja.

De nem túl nagy falat nekiállni nagytakarítani a lelkünket? Hiszen rengeteg időt és energiát igényel! Már megszoktuk, hogy sok minden nincs rendben a lelkünkben. Inkább akkor maradjon így!

Mi is a tét? Mi történik, ha csak néha nagyjából rendet rakunk a lelkünkben, de sem nem tartjuk folyamatosan rendben azt, sem nem csinálunk időnként nagytakarítást benne? A választ most nem a lakás, hanem a biológia területéről nézzük meg.

Az érfalak fiatal korban még jól járhatóak. Mondjuk most úgy, hogy tiszták. Ahogyan azonban folyamatosan zsírok rakódnak le rajtuk, egyre inkább beszűkítik az erek térfogatát. Ilyenkor már maguk a vérlemezkék is fennakadnak az akadályon, és együttesen jelentősen csökken az az átmérő, ami a vér áramlására rendelkezésre áll. Ezt hívjuk érelmeszesedésnek. Ahogyan halad előre a folyamat, egyre inkább nő a stroke, szívinfarktus vagy keringési zavarok veszélye.

Ilyen a lelkünk is. Ha nem takarítunk benne, vagy csak néha-néha egy keveset, egyre több és több minden rakódik le benne. Többnyire még jól funkcionálunk, így nincs nagy baj. Azonban minél több minden maradt ott, az annál több mindent vonz magához. Aztán jön a lelki érelmeszesedés.

A tavaszi nagytakarítás azonban zsíroldót ragad, hogy ami az utóbbi időszakban lerakódott, most elkotródjon onnan. Jézussal is ilyen nagytakarítani a lelkünkben. Neki van hatalma arra, hogy minden rejtett lerakódást megtaláljon és feloldjon. Mi ugyanis csak azzal tudunk foglalkozni, amit látunk. A többi nem áll a hatóerőnk sugarában.

Tavasszal, húsvét ünnepén, ezért emlékezünk vissza, ezért járjuk be a böjti utat és ezért tud kivirágozni bennünk az öröm, hogy Jézus feltámadt. Valóban feltámadt. Vége van az örök tél, az örök bezártság, áporodott lelki levegő és lerakódott kosz világának! A sírból élet jött elő. Aki halott volt, élettel telve lépett ki a húsvéti hajnal fényébe. Sőt! Ő maga lett a világosság.

Ahogyan igénk mondja, ő egyszer és mindenkorra győzött mindazon, ami elveszi életünk tisztaságát. Nem kell már soha megismételnie ezt. A kérdés az, hogy mi magunk szeretnék-e részesülni ebből? A lehetőség ugyanis adott: Jézussal nagytakaríthatunk a lelkünkben. Nem csak a látható helyeken, hanem a rejtett zugokban is. Nem csak „csalfa, vak reményként, kit teremt magának a boldogtalan” (ahogyan Csokonai mondja), hanem valóságként. Hiteles ígéretként.

Illatos függönyök, kristálytiszta ablakok, a tél porától tiszta bejárati ajtó. Krókuszok, jácintok, nárciszok és tulipánok. A tavasz és a tisztaság illata, ezer árnyalatból összerakva. Most újra lehetőséget kaptunk arra, hogy ez ne csak külsőleg legyen jelen az életünkben, hanem belülről is teljesen átjárjon bennünket. A Szentlélek indítson minket arra, hogy Jézus kegyelmét kérjük hozzá! Hadd dolgozzunk vele együtt a bensőnk nagytakarításán! Ámen.