Mi alapján változol?

Igehirdetés Nagyalásonyban, Dabronyban, Magyargencsen és Kemeneshőgyészben, a húsvét utáni 4. vasárnapon, április 24-én.

Alapige:
Jak 1,16-21

Ne tévelyegjetek, szeretett testvéreim: minden jó adomány és minden tökéletes ajándék onnan felülről, a világosság Atyjától száll alá, akiben nincs változás, sem fénynek és árnyéknak váltakozása. Az ő akarata szült minket az igazság igéje által, hogy mintegy első zsengéje legyünk teremtményeinek.

Tanuljátok meg tehát, szeretett testvéreim: legyen minden ember gyors a hallásra, késedelmes a szólásra, késedelmes a haragra, mert az ember haragja nem szolgálja az Isten igazságát. Ezért tehát vessetek el magatoktól minden tisztátalanságot és a gonoszság utolsó maradványát is, és szelíden fogadjátok a belétek oltott igét, amely meg tudja tartani lelketeket.

A kép forrása itt található

Mi alapján változok? A kérdésre biztosan van, aki sokféle választ tud adni, és van, aki talán egyet sem. Sőt! Sokan vannak olyanok is, akik azt mondják magukról, hogy nem változnak. Ők már csak ilyenek maradnak… Nekik van egy rossz hírem: a viselkedés-tudomány már régen bebizonyította, hogy ez lehetetlen. Tudunk változni, ha akarunk. Illetve ha nem akarunk, akkor mélyül, tovább romlik a rossz szokásunk, és vele az életminőségünk… Ez is változás.

Mi alapján változok? Erre a kérdésre keressük majd ma a választ, előbb azonban

A késleltetésből fakadó öröm

Igehirdetés Nagyalásonyban és Dabronyban, a húsvét utáni 3. vasárnapon, 2016. április 17-én.

Alapige:
1Pt 2,11-20

Szeretteim, kérlek titeket, mint jövevényeket és idegeneket: tartózkodjatok a testi vágyaktól, amelyek a lélek ellen harcolnak. Tisztességesen éljetek a pogányok között, hogy ha valamivel rágalmaznak titeket, mint gonosztevőket, a ti jó cselekedeteiteket látva, dicsőítsék Istent a meglátogatás napján.

Engedelmeskedjetek minden emberi rendnek az Úrért, akár a királynak, mint a legfőbb hatalomnak, akár a helytartóknak, mint akiket ő küld a gonosztevők megbüntetésére és a jót cselekvők megdicsérésére. Mert Isten akarata az, hogy jót cselekedve némítsátok el az értelmetlen emberek tudatlanságát, mint szabadok: nem úgy, mint akik a szabadságot a gonoszság takarójául használják, hanem mint Isten szolgái. Mindenkinek adjátok meg a tiszteletet, a testvéreket szeressétek, az Istent féljétek, a királyt tiszteljétek.

Ti szolgák pedig teljes félelemmel engedelmeskedjetek uraitoknak, ne csak a jóknak és méltányosaknak, hanem a kíméletleneknek is. Mert kegyelem az, ha valaki Istenre néző lelkiismerettel tűr el sérelmeket, amikor igazságtalanul szenved. De milyen dicsőség az, ha kitartóan tűritek a hibátok miatt kapott verést? Ellenben ha kitartóan cselekszitek a jót, és tűritek érte a szenvedést, az kedves az Isten szemében.

A kép forrása itt található

Érdekes csavar van a mai igében. Ma ugyanis az igehirdetési igénk pontosan az előzménye a múlt vasárnapinak. Illetve az akkori kezdő vers a mai záró sora. Hogy miért nem fordítva van? Egyfelől azért, mert ugyebár ezt nem mi, igehirdetők, döntjük el, hanem a magyar evangélikus lelkészek országosan ugyan arról az igéről prédikálnak (ami a bibliaolvasó Útmutatóban benne van), másfelől azért, mert az igék a vasárnap témájának felelnek meg. A múlt vasárnapé a jó Pásztor volt, a mai alkalomé pedig az ujjongás. Ehhez kapcsolódnak az igénk.

Ma ez lesz a központi gondolatunk: a késleltetésből fakadó öröm. Mielőtt belevágnánk, fontos tisztáznunk, hogy mit értünk a késleltetés szón. (Sokszor ugyanis azért van nézeteltérésünk az életben, mert

Nem kell feltalálnom a spanyolviaszt! Vagy mégis?

Igehirdetés Nagyalásonyban, húsvét utáni 2. vasárnap, 2016. április 10-én.

Alapige:
1Pt 2,20b-25

            Ellenben ha kitartóan cselekszitek a jót, és tűritek érte a szenvedést, az kedves az Isten szemében. Hiszen erre hívattatok el, mivel Krisztus is szenvedett értetek, és példát hagyott rátok, hogy az ő nyomdokait kövessétek: ő nem tett bűnt, álnokság sem hagyta el a száját, mikor gyalázták, nem viszonozta a gyalázást; amikor szenvedett, nem fenyegetőzött, hanem rábízta ezt arra, aki igazságosan ítél. Bűneinket maga vitte fel testében a fára, hogy miután meghaltunk a bűnöknek, az igazságnak éljünk: az ő sebei által gyógyultatok meg. Mert olyanok voltatok, mint a tévelygő juhok, de most megtértetek lelketek pásztorához és gondviselőjéhez.

A kép forrása itt található

Továbbra is a húsvéti ünnepkörben vagyunk. Az ősi alapok szerint ilyenkor – a második vasárnapon – Jézusról, mint a jó Pásztorról gondolkodunk, magunkról pedig mint a pásztorolt gyülekezetről. A központi gondolatunk így hangzik hozzá: „Nem kell feltalálnom a spanyolviaszt! Vagy mégis?”

Az igénk Péter első levelében található. Úgynevezett „katolikus levél”. Ez a Pál apostol által írtakhoz képest érthető: ő vagy személyeknek (pl. Titusz, Timóteus), vagy településeknek, gyülekezeteknek írta őket (pl. Filippi, Róma). A „katolikus levelek” csoportja onnan kapta a nevét, hogy a katolikus szó egyetemeset jelent. A fordítása tehát

Repülésre születtél! De persze maradhatsz a földön...

Igehirdetés Nemesszalókon, húsvét utáni első vasárnap, 2016. április 3-án.

Alapige:
Ézs 40,25-31

                Kihez hasonlíthatnátok engem, kivel mérhetnétek össze? - mondja a Szent. Tekintsetek föl a magasba, és nézzétek: ki teremtette az ott levőket? Előhívja seregüket szám szerint, néven szólítja mindnyájukat. Olyan hatalmas és erőteljes, hogy egy sem mert hiányozni.

            Miért mondod ezt, Jákób, miért beszélsz így, Izráel: Rejtve van sorsom az ÚR előtt, nem kerül ügyem Isten elé. Hát nem tudod, vagy nem hallottad, hogy örökkévaló Isten az ÚR? Ő a földkerekség teremtője, nem fárad el, és nem lankad el, értelme kifürkészhetetlen. Erőt ad a megfáradtnak, és az erőtlent nagyon erőssé teszi. Elfáradnak és ellankadnak az ifjak, még a legkiválóbbak is megbotlanak. De akik az ÚRban bíznak, erejük megújul, szárnyra kelnek, mint a sasok, futnak, és nem lankadnak meg, járnak, és nem fáradnak el.

A kép forrása itt található

Egy héttel vagyunk húsvét ünnepe után. Ennek a mai vasárnapnak a latin neve „quasi modo geniti”. Bár aki olvasta vagy látta „A Notre Dame-i toronyőr” című történetet, annak a „quasi modo” (Quasimodo) kifejezés ismerős, itt ennek a névnek az eredetéről van szó. A latin szöveg Péter első leveléből a következő rész kezdetét jelenti: „Mint újszülött csecsemők.” Vagyis a húsvéti örömhírben való újjászületésről szól a mai vasárnap.

Igénk Ézsaiás próféta könyvéből való. A szakasz fölött ez a megjelölés áll: „Örömhír a fogságban”. A rendszeres igehallgatók (olvasók) tudják, hogy a zsidóság évtizedekig hordta magán a babiloni fogságot. Ennyi idő alatt bőven el lehet fáradni a reményben, lelkileg és hitbelileg is. Ez történt velük is. Ekkor szólalt meg feléjük a mai szakasz, ami más perspektívába helyezte számukra a történetet. De előtte nézzünk egy a mi korunkból származó történetet, ami éppen a perspektívában fog segíteni nekünk!

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy szikla, s rajta egy sasfészek. A szikla alatt volt egy házikó, mellette egy kis udvaron élt egy tyúk. Egyszer csak nagy szél kerekedett, s a sasfészekből az egyik tojás legurult a kis udvarra a tyúkhoz. Az meglátta a tojást, odatette a sajátjai mellé, és kikeltette. A tyúk azt hitte, hogy csibét keltett ki és a csibe-sas egyre csak nőtt. Gyorsabban nőtt, mint a testvérei, s járt-kelt az udvaron. Egész életében arra volt nevelve, hogy