Megérintett sebek

A kép forrása itt található

Igehirdetés Jn 20,19-29 alapján

Húsvéttal egy újabb lelki zarándokutat kezdtünk el. Pünkösd felé tartunk, ami a legbeszédesebb nevű ünnepünk. „Ötven” a jelentése. Vagyis húsvéttól ötven nap telik el pünkösdig. Először negyven nap Jézus mennybemeneteléig, utána pedig további tíz nap, amikor a tanítványok megkapják a Szentlélek ajándékát, és megszületik az egyház.

Most, az első hét nap után, valóban olyan történetünk van, ami a feltámadott Jézussal való találkozások közül való. Csodálatosan gazdag történet. Olyannyira, hogy ma különösen is választanunk kell a szálak közül. Ahogyan szoktuk, csak egy témát járunk körül, és azt bontjuk ki. Otthon pedig lehet tovább ízlelgetni a többit…

Jézusnak két megjelenéséről szól az igénk. Az első még húsvét vasárnapjának estéjén történik, amikor a Júdás és Tamás nélküli tíz tanítvány találkozhat vele. A második nyolc nap múlva történik, amikor Tamás is ott van.

Az első részben a tanítványok kiküldésén van a hangsúly. Azokhoz küldi őket, akik elől nagypéntek óta bezárkóztak. A második részben még mindig a zárt ajtók dacára jelenik meg Jézus, és Tamás hitetlenségből megszülető hitén van a hangsúly. Mi ebből emeljük ki a központi gondolatunkat, ami így hangzik: megérintett sebek.

Tamás valamiért nincs ott, amikor megjelenik Jézus.

Engedd be a napfényt!

A kép forrása itt található

Igehirdetés 1Kor 5,6-8 alapján.

Ma házasok leszünk. No nem a házasság értelmében, hanem idézőjelesen. „Házasok” leszünk, mert egy házunk lesz. Mindenkinek külön-külön.

Képzeljünk el egy kertes házat! Van hozzá terasz, udvar, kerítés, azon túl pedig a színes világ. A ház a mi féltve őrzött belső világunk. A csigaházunk, ahová jó visszahúzódni a külvilág elől – akár azért, mert bántanak, akár csak azért, mert nyugalomra vágyunk. Itt vannak az emlékeink, az identitásunk, a vágyaink, álmaink, terveink, sérüléseink. Minden, amit valami miatt meg akarunk őrizni.

A belső világunkat jelképező házban magunkat is látjuk, emberi testben. Ez az az énünk, ami jön-megy a külvilág és a belső világ között. Hol a munkahelyen vagy az iskolában van, hol a boltban, hol orvosnál, hol moziban vagy a buszra várva.

Pál apostol is a ház képével rajzolta elénk a hallott igehirdetési alapigénket.

Böjti imádság - "Elvégeztetett"

A kép forrása itt található

Az alábbi írásom az evangelikus.hu oldalon jelent meg a böjti sorozat részeként.

Drága Jézusom!

Kérlek, nyisd meg számomra ezeknek a napoknak a titkát! Tudom, hogy földi végességemben soha nem tudom felfogni. Nem is erre gondolok. Sokkal inkább az érzelmi mélységre. Arra, amikor szavak nélkül is értünk valamit. Nem tudjuk elmondani, leírni vagy meghatározni, de attól még pontosan tudjuk.

Te viszont képes vagy egyetlen szóba belesűríteni mindent: „Elvégeztetett!” Érzem, hogy ez a szó kedvesebb nekem bárminél. Hiába nem felel meg a mai nyelvi formáknak, számomra akkor is a legszebb, legnemesebb.

Ott van benne a világ teremtése és a saját teremtésem. Ott van benne minden örömöm és bánatom. Minden sebem és gyógyulásom. Bűnöm és feloldozásom. Ott van benne grandiózus megváltó terved. Hordozza az utolsó vacsora megható hangulatát, a gecsemáné-kerti tusakodásodat és a júdáscsókot. Magában foglalja a kakas hangjától kétségbeeső Péter nyomorúságát, a tömeg „Feszítsd meg!” kiáltását, és cirénei Simon keresztcipelő megrendülését. Ott hallom benne a korbács csattanását, a tövisek húsba fúródását, a szegek hasítását, a kereszt fájának koppanását, majd a testedre tekert gyolcsok halk susogását.

Ez az egyetlen szó elém tárja a sírban nyugvás hideg sötétségét, a téged szerető tanítványok meghasadó szívét és Atyád fájdalmát, mégis minden tudását. „Elvégeztetett!” Ezzel a szóval hasít bele szívembe a kinyíló sziklasír csikorgása, ahogyan kő a kövön nem maradhat.

Te, a Logosz, egyetlen szóban mindent el tudsz mondani. Én csetlő-botló szavaimmal csak a dadogó háláig jutok. Így habogva burkolom bele magamat jelenlétedbe és kérlek, járj át Lelkeddel, hogy igazi, megszentelt napjaim lehessenek! Ámen.

Ha "felfelé" akarsz jutni lelkedben, indulj el "lefelé"!

A kép forrása itt található

Igehirdetés Ézs 50,1-10 alapján.

Elértünk Jeruzsálem városához. Mögöttünk ott van a kanyargós böjti út – annak minden lemondásával, vívódásával, kísértésével, rádöbbenésével és feloldásával. Előttünk ott fekszik a város. Zsúfoltan és ünneplőbe öltözve. Körülöttünk hozsannázó tömeg. Pálmaágakat lengetők, felsőruhájukat az útra terítők és összeesküvést szövők vegyesen. A forgatag közepén pedig Jézus. Egy szamár csikóján ül.

Ma az ige nyomán az ő és Atyja gondolatvilágával foglalkozunk. Különleges út lesz ez. Többnyire máshonnan szoktuk megfogni az ünnep hangulatát. Textusunk azonban nagy kihívás elé állít minket: kiragad a megszokott virágvasárnapi komfortzónánkból, és új távlatokat nyit. Ez lesz közben a központi gondolatunk: ha „felfelé” akarsz jutni lelkedben, indulj el „lefelé”!

Igénk Ézsaiás könyvéből való. Ószövetségi ige, ami mivel jóval korábban keletkezett Jézus földi életénél, szó szerint egyáltalán nem szólhat virágvasárnapról. Máshonnan fog megnyílni nekünk.

Műfajilag két különböző szöveget hallottunk egymás után. Az első rész olyan, mintha párbeszéd lenne. Isten költői kérdésekkel teszi helyre az erőviszonyokat. Bárki bármit gondol, nem túl rövid a keze ahhoz, hogy megválthasson minket. Mindez Jób könyvét idézi. A második rész ún. Ebed Jahve, „Isten Szolgája” ének. Olyan bibliai részek ezek, amik önmagukban is kerek egész költemények, és a Messiásról úgy szóohai mint az Úr Szolgájáról.

Igénknek olyan hangulata van, mintha nagypéntek lenne. Mintha az igét kijelölők eltévesztették volna a napot, és véletlenül virágvasárnapra írták volna a nagypénteki igét. Hatalmas kontraszt feszül itt ezért. Teremtő feszültség. A hozsannázó, örömujjongó napon ilyen részek szólalnak meg:

Böjti imádság – A lelki betegségben szenvedőkért

A kép forrása itt található

Az alábbi írásom az evangelikus.hu oldalon jelent meg a böjti sorozat részeként.

Drága Jézusom!

Most a lelki nyomorúságainkat hozom eléd. Újra és újra megrendít, mennyire könnyen megsérülünk. Elég egy rossz szó, egy csúnya nézés, vagy egy mozdulat, mi pedig kártyavárként omlunk össze.

Ott van a múltunk. Van, aki zsarnokoskodó szülő mellett nőtt fel. Van, aki mindig ki volt közösítve. Van, akit már gyermekként elhagytak. Van, akinek elváltak a szülei, vagy ő maga vált el. Van, akit bántalmaztak. Van, aki beletört egy halálesetbe. És soha nem tudnám bejezni a felsorolást.

Aztán ott van a jelenünk. Sokan nem értik, miért is olyan erőtlenek. Nem tudják, hogy az átélt és feldolgozatlan sérülések vájtak léket a lelkükbe, és emiatt szivárog el az erejük.

Végül ott van a jövőnk. Egyszerre dédelgetünk hatalmas álmokat felőle, és egyszerre látjuk kilátástalannak. Mindegyik a sérüléseinkből adódik, és azok korlátozzák le.

Azokért kérlek először, akik tagadják a lelki sérüléseiket! Nekik kell a legnagyobb lelki utat megtenniük. Adj nekik lehetőségeket, hogy legalább egy ezek közül valamikor célba érhessen náluk, és elindulhassanak a valódi gyógyulás útján!

Aztán azokért kérlek, akik már szembesültek valamelyik fájdalmukkal. Add meg nekik azt a kegyelmet, hogy rájöjjenek: hosszú távon sokkal többet kaphatnak belőled, ha nem pusztán arra törekszenek, hogy letegyék ezeket eléd! Segítsd őket eszközökhöz és lehetőségekhez, hogy védelmedben és szeretetedben vállalják a munkát is, amivel át lehet dolgozni igazgyönggyé a sérülést!

Végül azokért is kérlek, akik már aktívan dolgoznak fájdalmaikon! Olyan könnyen el lehet csüggedni. Lendítsd át őket ezen a ponton újra és újra! Légy a sokféle eredmény összedolgozója számukra, hogy mindaz, ami felszínre kerül a lelkükben, általad alkosson egységet! És kérlek, tedd őket sóvá és világossá, hogy folyamatos gyógyulásuk evangélium legyen minden szenvedőnek! Te nem csak a bűnöket jöttél oldani, hanem a lelki nyomorúságokat is. Hála neked ezért! Ámen.

A vágyódás betöltése

A kép forrása itt található

Igehirdetés Jn 6,1-15 alapján

Már egészen közel járunk Jeruzsálemhez. Hetek óta zarándokolunk a böjti úton. Ma olyan emberek mellé szegődünk, akik maguk is Jézus nyomába eredtek. Az ő történetükön keresztül gondolkodunk ma az evangéliumról. A fókuszunkban ez a gondolat lesz: A vágyódás betöltése.

Idén a húsvétra készülő vasárnapokon csupa evangéliumi történetet ízlelgetünk, most éppen Jánostól. Ahogyan a legtöbben tudják, rendszerint ő az, aki különbözik az ún. szinoptikus evangélistáktól, Mátétól, Márktól és Lukácstól. Nem önkényeskedésből teszi ezt, és nem is a történtek elferdítése miatt. A zsidó, több ezer éves történetírás ugyanis másról szól, mint amit mi értünk történelem alatt. Mi a tények pontos feltárását és leírását várjuk, ők pedig a mondanivaló szempontjából írnak. Ez azt jelenti, hogy nem a pontosságon van a hangsúly, hanem azért rögzítenek egy eseményt, hogy tudatosítsanak vele valamit.

Ma ez a tudatos jánosi gondolat fog végigvezetni bennünket az igehirdetésen. A szinoptikusok ugyanis a kenyércsodára, az ötezer ember megvendégelésére helyezik a hangsúlyt. Ők ezt az emberi elme számára elképzelhetetlen megsokasítást helyezik középpontba. János viszont a Jézusra való vágyódásra, és ennek betöltésére. Ezt a vágyódást és meglepő betöltését fogjuk végiggondolni.

A szinoptikusok úgy mesélik a történetet, hogy