Megérintett sebek

A kép forrása itt található

Igehirdetés Jn 20,19-29 alapján

Húsvéttal egy újabb lelki zarándokutat kezdtünk el. Pünkösd felé tartunk, ami a legbeszédesebb nevű ünnepünk. „Ötven” a jelentése. Vagyis húsvéttól ötven nap telik el pünkösdig. Először negyven nap Jézus mennybemeneteléig, utána pedig további tíz nap, amikor a tanítványok megkapják a Szentlélek ajándékát, és megszületik az egyház.

Most, az első hét nap után, valóban olyan történetünk van, ami a feltámadott Jézussal való találkozások közül való. Csodálatosan gazdag történet. Olyannyira, hogy ma különösen is választanunk kell a szálak közül. Ahogyan szoktuk, csak egy témát járunk körül, és azt bontjuk ki. Otthon pedig lehet tovább ízlelgetni a többit…

Jézusnak két megjelenéséről szól az igénk. Az első még húsvét vasárnapjának estéjén történik, amikor a Júdás és Tamás nélküli tíz tanítvány találkozhat vele. A második nyolc nap múlva történik, amikor Tamás is ott van.

Az első részben a tanítványok kiküldésén van a hangsúly. Azokhoz küldi őket, akik elől nagypéntek óta bezárkóztak. A második részben még mindig a zárt ajtók dacára jelenik meg Jézus, és Tamás hitetlenségből megszülető hitén van a hangsúly. Mi ebből emeljük ki a központi gondolatunkat, ami így hangzik: megérintett sebek.

Tamás valamiért nincs ott, amikor megjelenik Jézus.

Ennek valószínűleg így kellett lennie, hiszen Jézus minden bizonnyal pontosan tudja, hogy ki van ott és ki nincs. A második rész hangsúlyossága miatt könnyen átsiklunk a felett, hogy Jézus az első alkalommal maga mutatja meg a sebeit a tanítványoknak. Ők nem érintik meg, de ezzel ad nekik is bizonyosságot. Amikor Tamás visszaérkezik, és elmesélnek neki mindent, ő még tovább megy. Nem csak látni, de érinteni is akar. Minden érzékszervével meg akar győződni arról, hogy nem kitalált mese Jézus feltámadása. Bár Jézus nincsen itt, mégis pontosan tudja, mit mond Tamás, ez kiderül a leírásból. Amikor nyolc nap múlva megjelenik, így kezdi, hozzá fordulva: „Nyújtsd ide az ujjadat, és nézd meg a kezeimet, nyújtsd ide a kezedet, és tedd az oldalamra.” Tamás pedig hitetlenből hívő lesz. Döbbenetes mélység – és egy külön téma – rejtőzik abban, hogy Tamás egyetlen szó választ sem kap Jézustól, hanem az érintés és az érzékszerveivel való megtapasztalás válasszá válik számára.

Megérintett sebek. Az egyik oldalon Jézus öt sebe. Kettő a csuklóján, kettő a lábfején. Ezeket a szegek nyomai. Egy pedig az oldalán, amit a dárda okozott. Gyógyult sebek. Behegedt sebhelyek. Jézus dönthetne úgy Istenként, hogy eltünteti azokat feltámadott, emberi testéről. A filmekben mindig ezt látjuk. Még a nyoma is eltűnik a sérülésnek. De Jézus – ahogyan belehalni is belehalt a sebekbe –, feltámadása után is megtartja őket. Ezen keresztül ad bizonyosságot.

Megérintett sebek. Az egyik oldalon Jézus öt, begyógyult sebe. A másik oldalon a mi sebeink. Lelkünk sebei. Sokszor úgy gondoljuk, hogy nincsenek is. Nagy jó, egy-kettő. Vagy hogy voltak, de már csak sebhelyek ezek. Közben meg olyanok vagyunk, mint amikor egy fizikailag is látható sebet szerzünk és valaki megérinti azt. Rögtön elkapjuk a másik keze ügyéből, vagy legalábbis felszisszenünk. Amint valaki, valamilyen úton-módon megérinti a takargatott lelki sebeinket, ugyan így kapjuk el a lelkünket onnan, és szisszenünk fel. A gond csak az, hogy mivel az életünk során számos ilyen lelki sebet szerzünk, már sehova se merjük nagyon odatartani a lelkünket, mert mindenhol fáj. Inkább elhúzódunk mindenféle olyan helyzetből, ahol a lelkünket akarják érinteni.

A pszichológia éppen emiatt érzékeny az érzéketlenségre. Amikor valaki „fa-arcal” azt mondja, hogy őt gyerek- vagy felnőttkorában erőszak érte. Amikor valaki a világ legtermészetesebb módján mondja azt, hogy tragikus körülmények között veszített el valakit. Nem hozok további példákat, de tovább tudjuk gondolni. A közfelfogás megrökönyödik, felháborodik vagy az ellenkezőjeként, természetesnek tartja, hogy valaki érzéketlennek tűnik a saját tragédiájával kapcsolatban. Ha azonban a pszichológiát tanult szakember tapasztalja ezt, rögtön érti, hogy a fájó lélekrészt védi az illető. Elegendően messzire húzta vissza a lelkét a csigaházba ahhoz, hogy ne vérezzen állandóan a sebe.

A mai emberek közül nagyon sokan nem tudnak gyógyulni. Nincs ebben semmi szégyen. És semmi elmarasztalás. Inkább olyasmi, ami a minket körülvevő világból ered. Mindennek gyorsan, fájdalom- és küzdésmentesen kell történnie. Egy gombnyomás, és készen van az izzasztó munka. Egy doboz pirula, és elmúlt a fájdalom. Egy röpke műtét, ami néhány nap alatt gyógyul, és el is illant minden probléma.

Aki gyógyulni akar, annak sokkal inkább a vérzősebével az orvoshoz érkező ember képe segíthet. Az orvos megfogja és megvizsgálja a sebet. Még a törött testrészt is. Utána lekezeli, és bekötözi. Mindegyik fáj. Ha pedig nagyon mély és nagy a seb, akkor újra és újra meg kell ismételni mindent. A vizsgálatot, a seb kezelését és a kötözést is.

Tamás a jézusi gyógyítás ősmintáját kapta. Megfoghatta Jézus sebeit. Megtapasztalhatta, hogy milyen őt felfedezni. De ezzel egy időben Jézus is megérintette az ő sebét. Hitetlenségének sebét. Beszélt neki arról, amivel nem akart szembesülni. Így lehetett viszont hitetlenből hívő. Így gyógyulhatott meg.

A pszichológia azt is mondja, hogy amikor a lelkünkben fájdalmat érzünk, akkor ott érdemes megállni. Ott van valami, ami gúzsba köt minket. Ott van valami, amivel lehet foglalkozni. Amit lehet gyógyítani. A kérdés az, hogy tudunk és akarunk-e segítséget találni magunknak ahhoz, hogy ne kapjuk el állandóan a fájó lélekrészünket onnan, és „elöl”, napirenden tudjuk tartani azt? Azok az igazán erős emberek, akik képesek ezt megtenni. Ők töltik be Pál apostol szavait: „Amikor gyenge vagyok, akkor vagyok erős.”

Ez a jézusi ősminta. Jézus megérinti a sebeinket, mert csak így tudja gyógyítani azokat. Közben pedig mi is megérinthetjük az ő sebeit. Bizonyosságot, biztonságot és személyének megtapasztalását kapjuk.

Szeretett testvéreim! Jézus nem maradt a sírban. Miután legyőzte a halált, feltámadt. Minket is erre hív. Az elhalóban lévő lélekrészeinket szeretné újra elevenné és egészségessé tenni. Ehhez viszont megérint bennünket ott, ahol fáj. Nem szeretetlenségből, hanem forró szeretetből. Megállhatunk vele a fájdalmunknál. Onnan fog fakadni az élet. Ámen.