Teljes biztonságban lehetek

A kép forrása itt található

Igehirdetés 1Jn 4,16b-21 alapján

 Az egyik legelemibb igényünk az, hogy biztonságban legyünk. Biztonságos légkörben nőhessünk fel a családunk körében, majd mi magunk is ilyet teremthessünk meg. Legyünk biztonságban a házunkban, a településünkön, az országban és a világban. Legyen kiszámítható és tervezhető anyagi helyzetünk, vagy éppenséggel az amúgy veszélyes tárgyaink – kazán, kályha, autó, stb. – biztonságosan működjenek.

Biztonság. Ősi igényünk ez. Valahol nagyon mélyen bele van írva a lényünkbe. János apostol igénkben ezt a szót állítja a teljes és tökéletes szeretet mellé. Múlt héten, Szentháromság ünnepén, arról gondolkodtunk együtt, hogy a teljesség nekünk emberi síkon nem adatik meg. Állandóan a teljesség hiányába ütközünk. Istenben azonban megkaphatjuk. Most ezt a gondolatot folytatjuk Jánossal. A teljes és tökéletes szeretetből megszülető biztonságról gondolkodunk. A központi gondolatunk így hangzik: teljes biztonságban lehetek.

Igénk így szól: „Abban lett teljessé a szeretet közöttünk, hogy bizalommal tekinthetünk az ítélet napja felé.” Ez a mondat látszólag értelmetlen. Mármint a két tagmondat együtt. Hogyhogy azzal lesz teljessé a szeretet köztünk, emberek között, hogy bizalommal tekinthetünk az ítélet napja felé? A megoldás – mint sokszor –, az eredeti görög szövegen keresztül nyílik meg.

A bizalom szót magabiztosságnak is fordíthatjuk. Vagyis magabiztosak lehetünk az ítélet napja felől. De miből eredhet a magabiztosságunk az utolsó ítélettel kapcsolatban? Erről a mondat előtti és utáni rész beszél. Ha Isten teljes szeretete a szívünkben van, akkor ő ott van bennünk. Mi pedig őbenne. Elmosódnak a határok. Összetartozunk. Ha pedig összetartozunk, akkor mi az ő napját várjuk. A szeretett Istenét, aki meg minket szeret. Ha ilyen szeretetkapcsolat van közöttünk, akkor semmi sem tehet kárt bennünk. Olyan lesz, mint például a filmekben, amikor valakik egymásnak háttal állnak, és úgy harcolnak a körülöttük lévőkkel. Néha olyat is lehet látni, hogy a hátukkal közreveszik azt, aki védtelen. A testükkel óvják őt, amíg harcolnak érte. Szintén a múlt vasárnapi, szentháromsági képet folytatva, úgy is mondhatjuk, hogy a Szentháromság hármassága közre fog bennünket a hátával, és vált-vállnak vetve harcolnak értünk. Óvnak és védenek bennünket. Biztonságban vagyunk.

Fantasztikus mélységű hit, szeretet és istenkapcsolat ez. Biztonságban lenni. Biztos lehetek az ítélettel kapcsolatban, mert ahhoz tartozom, aki kimondja az ítéletet. Ez azonban a biztonságnak csak egyik témája. Két másikat is megmutat még János, amik egymásba fonódnak.

Azt mondja, hogy a teljes szeretetben nincs félelem és nincs gyűlölet. Ez tényleg nem lehet más, csak az isteni szeretet. A mi emberi szeretetünk nem képes erre.

János azt mondja, hogy kiűzi a félelmet, és kiűzi a gyűlöletet a szeretet bizonyossága. De máshogyan is megfogalmazhatjuk ezt. A félelemtől és a gyűlölettől soha nem tudjuk magunkat biztonságban érezni. Mindegyik állandó bizonytalanságban és feszültségben tart bennünket. Stresszelnek minket.

Sokan állítják, hogy ők semmitől sem félnek, illetve senkit sem gyűlölnek. Kérdés azonban, hogy ezt milyen eszközzel érik el. A legtöbbször ugyanis – pszichológiai szakszóval – elfojtást alkalmazunk. Vagyis nem megoldást keresünk, hanem valamilyen úton-módon eltüntetjük a lelki szemünk elől a dolgot. Eldugjuk, letagadjuk (önmagunk előtt is) és tabunak tekintjük. Mintha nem is lenne. Ezzel azonban csak azt érjük el, hogy halkan, csendben és szabadon garázdálkodik. Addig-addig növekszik, míg valamilyen úton-módon kitör a lélekből. Van, amikor valamilyen komoly betegséget okoz (rákot, agyvérzést, gyomorfekélyt, szívinfarktust, stb.), és van, amikor az illető tragédiát követ el. Gondoljanak csak bele, milyen gyakran hallani például egy-egy tragikus családi gyilkosságnál, hogy az illető áldott jó ember volt. Senki sem gondolta volna róla, hogy képes ilyenre. Csakhogy attól, hogy elfojtunk magunkban egy érzést – jelen esetben a félelmet és a gyűlöletet –, ez még nem jelenti azt, hogy nélkülük élünk. Csak gazdátlanul hagyjuk kóborolni és pusztítani őket a lelkünkben, és sosem lehetünk biztonságban tőlük.

Bennünk, emberekben, természetszerűleg születik meg mindig a gyűlölet egyes embertársaink felé, illetve lép fel bennünk az elemi félelem. Hogyan lehetünk akkor teljes biztonságban tőlük? Hogyan nem fognak elpusztítani bennünket? A válasz gyökere ugyan az, mint az ítélet napjával kapcsolatban: ha Istenben vagyunk, és ő bennünk van, akkor – János szavaival élve – kiűzi ezeket Isten szeretete belőlünk. De váltsuk ezt a tömör és mély gondolatot aprópénzre! Mit jelent ez?

Nekem nincs megfelelő eszköztáram a félelem és a gyűlölet kezelésére. Ha azonban Istenben vagyok, akkor az ő eszköztára is az enyém lehet. Az övéből is részesedhetek. Mivel hozzá tartozom, van szabadságom használni azt, ami az ő tulajdona. Ő pedig tud uralkodni ezeken az elementáris, ősi érzéseken.

De még mélyebbre is mehetünk! Tudjuk, hogy az ősember mennyire félt a tűztől. Idővel azonban megtanulta megszelídíteni és kordában tartani. Azóta természetes része az életünknek. Tisztában vagyunk vele, hogy milyen pusztító. Ennek ellenére a meglévő eszköztárunkkal képesek vagyunk kordában tartani. Van például gyufánk, gázgyújtónk, őrlángunk a kazánban, vagy fáklyánk. Ugyan így tehetünk a félelmünkkel és a gyűlöletünkkel is. Az Istennel elérhető eszköztárral már megszelídíthetjük és az uralmunk alatt tarthatjuk őket. Hiszen micsoda lehetőségek vannak a félelemben! Ha nem pánikolunk, hanem egészséges szinten tudjuk tartani, akkor figyelmeztethet bennünket nagyon sok mindenre, ami hasznos a számunkra! Például hogy ne álljunk a szakadék legszélén, vagy hogy életünk egy fontos szakaszához értünk, ahol meg kell állnunk gondolkodni. És micsoda lehetőség van a gyűlölet érzésében is! Igen, jól hallották! Aki nem fél a gyűlöletétől – mert tudja, hogy kordában tartható, és nem pusztítja el –, az szembe mer nézni vele. Ha pedig belenéz, akkor rájöhet, hogy mi történt, ami ezt gyújtotta lángra benne. Innentől pedig el lehet kezdeni foglalkozni vele. Nem elfojtani, hanem az okát szüntetni meg feldolgozással.

Teljes biztonságban lehetek. Ezt a gondolatot jártuk ma körbe. Isten szeretetén keresztül belenéztünk az ítélet napjának, valamint a félelemnek és a gyűlöletnek a mélységébe. Mindegyik rettentő lehet. A teljes szeretet azonban kiűzi a rettenet. Nekünk olyan Istenünk van, aki nem távolságot akar tartani tőlünk, hanem szeretné, hogy egymásban legyünk. Ő mibennünk, és mi őbenne. Szeretettel ajánlja fel magát nekünk. Vele biztonságban lehetünk. Ő a mindenség Ura. Ámen.