Mozdulj, ha félsz! A bénultság helyett erős leszel.

Tanévnyitó igehirdetés Mk 9,6 alapján (írott verzióban).

Mondanám, hogy képzeljétek el, hogy féltek valamitől, de azt hiszem, hogy ezt így a tanév elején nem nagyon kell külön kérnem… Ahogyan nő a félelmünk, és szorongássá válik, úgy kerülünk bele abba a helyzetbe, amibe Péter és társai kerültek: „Nem tudta ugyanis [Péter], hogy mit beszél, mert nagy félelem fogta el őket.”

A testünk ilyenkor elkezd változni. Például rohamosan emelkedik a pulzusunk, nyugalmi állapotban is. Ahogyan a szorongás egyre gyorsabban szorítja össze a szívünket, egyre több és több funkciót kell cserébe csökkentenie bennünk, hogy máshová helyezze át a hangsúlyt. Péter példájával élve mondjuk az első lépcsőfok egy létrán az, hogy össze-vissza kezdünk el beszélni. Aztán halad-halad felfelé a pulzusunk, és még nyugalmi állapotban is el tudjuk érni sajnos a 180-as rémálom-határt. Mondjuk ez a létra teteje. Amikor ekkora sztrádán hasít a pulzusunk, akkor már a pszichés funkcióink gyakorlatilag már nem nagyon működnek. Mit jelent ez? Nem tudunk például logikailag összefűzni dolgokat, hogy mi mihez kapcsolódik. Aztán nem működik a rövid távú emlékezetünk, tehát tényleg nem tudjuk meghallani, illetve feldolgozni azt, amit nekünk mondanak. Sorolhatnám tovább, de inkább úgy fogalmazok, hogy 180-as pulzusnál már zombi-üzemmódban vagyunk. (Amikor dühösek vagyunk, illetve veszekszünk, ugyan ez történik velünk.) Mintha be lennénk kényszerítve a létra alá, összegörnyedve. Mintha be lennénk zárva egy ketrecbe a saját fejünkben.

Péter is nagyon félt, amikor ebbe a megrendítő helyzetbe került bele. Sőt! Képzeljétek el, hogy Péterről tudjuk a tizenkettes tanítványi körből a legcikibb történeteket. Mintha mágnesként vonzotta volna magához őket. De mégis ő lett az, aki a legnagyobb és legismertebb lett közülük. Az, aki minden über-ciki helyzete és gyakori félelmei ellenére is Jézus felkérésére lett az egyház alapja. Hogy lehetséges ez? Legyőzte a félelmeit?

Nem. Lehet persze ezt csinálni, de akkor csak felrúgjuk a létrát, ami aztán újra és újra fel fog állni magától. Helyette megmozdult Péter. Állandóan tanulta azt, hogy a félelem a barátunk lehet, hogyha megfelelően használjuk. Hogy miért? Azért, mert erő van benne. Ha pedig erő van benne, akkor használhatom ezt az erőt. A létra ketrece helyett lehet egy olyan ketteslétrám, mint a festőknek, akik annak a tetején bárhová el tudnak lépegetni, és nagyobb magasságokba érnek el, mint a földön állók.

Ezt énekelték az előbb hallott klipben a Pál utcai fiúk is: „Mért élnél? Mért félnél? Ha nem egy álomért?” Mert a félelem lehet a létra az álmodhoz, hogyha jól használod!

Mozdulj meg a ketteslétra felé! Ennyit jelent ez. Amikor érzed, hogy félsz, akkor észreveheted magadon, hogy önkéntelenül összefonod a karjaidat, begörnyeszted a válladat, összekulcsolod a lábaidat, amennyire csak lehet, összecsomagolod magadat. Mozdulj meg! Ha nincs éppen lehetőséged nagy lendülettel kitárni a karjaidat és a lábaidat, akkor csak húzd ki a válladat, nyisd szét az összefeszülő karjaidat, és mozdítsd meg a lábaidat! Eddigre megértetted, hogy most félelem van rajtad. Innen pedig már csak egy apró lépés az, hogy a szobalétra bezártsága alól a futkosós festőlétrára képzeld magadat: nem azért félsz, mert szívat az élet, vagy mert gyenge vagy, hanem azért félsz, mert az által kaptad meg azt az erőt, amire éppen most szükséged van. Amit a testedben megélsz a félelem hatására, az ezt jelenti: készen van benned az erő a cselekvésre. Így válhat a barátoddá és a segítőddé a félelem. Ahogy mondani szokták: Minden, amit szeretnél, a félelmeid túloldalán vár rád.

Péter megérezte, hogy a félelemből való megmozdulás legjobb módja az, hogy Jézus váró és vágyakozó karjai felé mozdul. A kezek felé, amiken ott vannak a kereszten szerzett sebhelyek: ő tudja, hogy mit jelent szenvedni. Azért tett meg mindent, hogy Téged már ne bezárjon a saját életed kínja, hanem tágas teret adjon Neked: az igazi életet. Ha pedig megmozdulsz Jézus felé, akkor a felkínált kézből életet megváltoztató ölelés lesz. Gyerekként és felnőttként is.

Amikor tehát tetten éred magadban a félelmet, megállíthatod, hogy bekapcsoljon a zombi-üzemmód. Helyette megmozdulhatsz a testeddel a kinyílás felé, és megmozdulhatsz a lényeddel Jézus felé is. Félreértett, megvetett és kiközösített a félelem. Olyan, mint ahogyan mi is szoktuk érezni magunkat: jót akarunk, csak esélyt sem adnak rá. Pedig milliónyi kincset hordozunk. És Jézus pontosan tudja ezt. Ámen.