Igehirdetés Nagyalásonyban, 2015. november 8-án
Mt 24,15-31
Jézus
mondja: „Amikor pedig meglátjátok a
pusztító utálatosságot, ahogy Dániel próféta megmondta, ott állni a szent
helyen - aki olvassa, értse meg! -, akkor azok, akik Júdeában vannak,
meneküljenek a hegyekbe, aki a ház tetején van, ne szálljon le, hogy
kihozzon valamit, és aki a mezőn van, ne térjen vissza, hogy elhozza
felsőruháját. Jaj a terhes és a szoptató anyáknak azokban a napokban! Imádkozzatok,
hogy ne kelljen télen, sem szombaton menekülnötök. Mert olyan nagy
nyomorúság lesz akkor, amilyen nem volt a világ kezdete óta mostanáig, és nem
is lesz soha. Ha nem rövidülnének meg azok a napok, nem menekülne meg
egyetlen halandó sem, de a választottakért megrövidülnek azok a napok.”
„Akkor, ha valaki
ezt mondja nektek: Íme, itt a Krisztus, vagy amott: ne higgyétek! Mert hamis
krisztusok és hamis próféták állnak majd elő, jeleket és csodákat tesznek, hogy
megtévesszék - ha lehet - a választottakat is. Íme, előre megmondtam
nektek! Ha tehát azt mondják nektek: Íme, a pusztában van, ne menjetek ki!
Íme, a belső szobákban, ne higgyétek! Mert ahogyan a villámlás keletről
támad, és ellátszik nyugatig, úgy lesz az Emberfiának az eljövetele
is. Ahol a tetem, oda gyűlnek a saskeselyűk.”
„Közvetlenül ama napok nyomorúsága után
pedig a nap elsötétedik, a hold nem fénylik, a csillagok lehullanak az égről,
és az egek tartóerői megrendülnek. És akkor feltűnik az Emberfiának jele
az égen, akkor jajgat a föld minden népe, és meglátják az Emberfiát eljönni az
ég felhőin nagy hatalommal és dicsőséggel. És elküldi angyalait nagy
harsonaszóval, és összegyűjtik az ő választottait a négy égtáj felől, az ég
egyik sarkától a másik sarkáig.”
„Minden, amit szeretnél, a félelem túloldalán vár rád.”
Jack Canfield mondása ez, akinek magyarul is elérhető számos személyiségfejlesztő
könyve. Minden, amit szeretnék, a félelmeim túloldalán vár rám. (A könyveiből itt lehet például szemezgetni.)
Szeretném, ha megsimogatnának. Ehhez olyan közel kell mennem,
ahol lehet, hogy eltaszítás lesz belőle. Szeretnék egy puszit a
kamaszgyerekemtől. De lehet, hogy kinevet. Szeretnék elmenni nyaralni. De mi
van, ha valami közbejön, és végül le kell mondani? Szeretnék munkahelyet
váltani. De mi van, ha ennél is rosszabb lesz? Szeretnék jobb
kapcsolatban lenni magammal. De tudom, hogy akkor először szembe kell néznem azzal, ami elől menekülök. Szeretnék kibékülni valakivel. De mi van, ha ő nem szeretne velem?
kapcsolatban lenni magammal. De tudom, hogy akkor először szembe kell néznem azzal, ami elől menekülök. Szeretnék kibékülni valakivel. De mi van, ha ő nem szeretne velem?
Mindaz, amit szeretnék, a félelmeim túloldalán vár rám. Sok
mindent szeretnék. Sok félelmem van hát…
Szeretett testvéreim Jézusban! A mai nappal beléptünk az egyházi
esztendő utolsó szakaszába. Három „záró” vasárnapunk van ilyenkor, egymástól
elválaszthatatlan egységben: ítélet, reménység és örök élet vasárnapja. Ma van
„ítélet” vasárnap, ami valóban csak a reménység és az örök élet fényében
érthető jól. Erről ma így gondolkodunk: az ítélet ígéret is. Lássuk hát, mit
kapunk, ha együtt nézzük az ítéletet, az ígéretet és mindazt a vágyottat, ami a
félelmeink túloldalán vár ránk!
A mai napra mindez Jézus fenti mondataiból ered, Máté evangéliumából.
Egy hosszú szakasz részei ezek, több fejezeten keresztül. (Előre el is árulom,
hogy a következő két vasárnap is ebből a részből lesz majd az alapigénk.)
Amikor Máté evangéliumában Jézus az utolsó időkről beszél, az
idegek szinte pattanásig feszülnek. Már megérkezett ugyanis Jézus Jeruzsálembe,
hogy meghaljon és feltámadjon. Rajta kívül senki nem tudja ezt még akkor. Az olvasó
azonban tudja. Amikor befejeződik ez a beszédfüzér, a következő már az, hogy
egy asszony megkeni őt, előkészítve a temetésére. Majd kezdődik az utolsó
vacsora.
Végső testamentumában arról beszél, hogy az emberiségnek
milyen lesz az utolsó időszaka. Mielőtt azonban ezt jobban megnézzük, fontos
tudatosítani valamit: a leírtak szorosan összekötődnek Jeruzsálem pusztulásának
megjövendölésével. Ez Krisztus után 70-ben be is következett.
A világ végére nézve úgy szoktuk érteni, hogy az kezdődik
majd az itt leírt meneküléssel. Pedig nem! Ha alaposan megnézzük, kiderül, hogy
a menekülés a „hamis krisztusok” miatt kezdődik. Vagyis már elkezdődött. Megdöbbentő
és megrázó, hogy Jézus itt nem arról beszél, hogy bármi áron ki kell tartani.
Nem. Azt mondja, hogy amikor helyette hamisítványokat akarnak adni, akkor
inkább meneküljenek az őt szeretők, nehogy megtévesszék őket.
De hol van mindebben az ígéret? Hol van ebben az, amit szeretnék,
és a félelmeim túloldalán vár rám? Ez inkább rémisztő és félelmetes…
Ehhez nézzük meg a túloldalt! Azt a megfoghatatlan
ígéretet, amit a feltámadás után ígér nekünk az Atya és a Fiú. Nevezzük
mennyországnak és örök életnek is. Itt nem lesz már halál, fájdalom, betegség,
szomorúság. Nem lehet megbántani senkit. Nem kell szenvedni. Ez az örökség
pedig a miénk lehet! Nos, ki az, aki nem akar több fájdalmat, sem testében, sem
lelkében? Ki az, aki nem akar megbántani másokat, és nem akarja, hogy őt
megbántsák? Ki az, aki nem akar sem a saját testében, sem szeretettei testében
találkozni a felemésztő és gyötrő betegségekkel? És ki az, aki nem akar szenvedni?
Aki erre azt válaszolja, „Én!”, az tehát szeretné ezt.
Vagyis a túloldalon ott van ennek a sóvárgása. De hogy juthatok oda? Annyi
félelem van benem…
Mi van, ha mégsem így lesz? Mi van, ha elrontok valamit? Annyi
vallás annyi mindent hirdet. Hogyan tudok odatalálni, amikor egymásnak ellent
mondanak? Én rossz vagyok. Számomra már nincsen reménység. De mi van, ha a
szeretteim sem jutnak oda?
Bocsánat, de ezt a legszemléletesebben csak egy viccel tudom
megválaszolni: Az oroszlán megszólítja az őzet: „Ma te vagy az étlapon!” Az őz
megrettenve kérdezi: „Lehetséges lenne, hogy előbb hazamenjek és elbúcsúzzam a
családomtól?” „Lehetséges…” – felelte az oroszlán. Másnap a rókán volt a sor:
„Lehetséges, hogy előbb elintézzek még egy pár üzleti ügyet?” „Lehetséges…” –
felelte az oroszlán. „Nyuszika, ma te vagy az étlapomon!” – szólt a harmadik
nap az állatok királya. „És nem lehetne engem törölni onnan?” „Lehetséges…”
felelte az oroszlán.
Ez az ígéret! Ezért a mondanivalóért hangzik ez a cím: az
ítélet ígéret is. Jézus ugyanis azt mondja, hogy aki hozzá tartozik, azt ő
megőrzi minden bajtól. Csak kérnem kell tőle, az engem Megváltótól, hogy ne
vonatkozzon rám az ítélet, és így lesz. Alapigénkben ez áll: „És akkor […] meglátják az Emberfiát eljönni
az ég felhőin nagy hatalommal és dicsőséggel. És elküldi angyalait nagy
harsonaszóval, és összegyűjtik az ő választottait a négy égtáj felől, az ég
egyik sarkától a másik sarkáig.”
Bennünket a félelmeink irányítanak. Inkább nem megyek el az
orvoshoz, mert lehet, hogy rossz hírt mond. Aztán hányszor megtörtént, hogy
sokkal nagyobbnak képzeltük a bajt, mint amekkora volt! Így vagyunk a hasonló
hírekkel. Sokszor inkább halogatjuk őket, mert lehet, hogy olyat hallunk majd,
amit nem akarunk. Pedig úgy is hozzá lehet állni, hogy inkább minél előbb
szeretném tudni. Ebben az esetben ugyanis nem kell már ezerféle „szörnytől”
félnem, hanem egy marad. Egyel pedig már könnyebb szembenézni.
Jézus utolsó ítélete is ilyen. Hogyha egyszer végre
eljutunk oda, akkor ott már nagyon jó lesz. Hogyha hozzá tartozunk, akkor a
leírt borzalmak nem történnek meg velünk. Olyan lesz, mintha páncél lenne
rajtunk. Semmi baj nem érhet minket. Összegyűjt bennünket, az őt szeretőket, a
föld minden pontjáról. A föld alól is az ott nyugvókat. De jó lenne, ha már
ítélet lenne! Mert akkor teljesedik be minden ígéret. Akkor emel ki majd vagy
ebből a világból. Akkor már nem fog fájni. Nem lesz bűnöm. Nem terhel semmi.
Nem leszek beteg, nem bántok, és nem bántanak. Nem kell már menekülnöm a
gondolataim elől és végre tényleg megláthatom Jézust. Valóságosan. A saját szememmel.
Várva-várt és kedves ítélet. Mert ígéretem van: ha hozzá
tartozom, örök fájdalmak helyett örök élet vár. Vele.
Az előízét pedig megadja már ennek. Már bele-bele
lehet kóstolni a terhek feloldásába, a félelmek legyőzésébe, a betegség dacára
is teljes életbe, vagy a vele való találkozásba. Mindez a félelmeim túloldalán
vár rám. Talán valamiben merek ma lépni egyet a sötétbe, a félelmetesbe… Mert
ígéretem van a világ Megváltójától: ha hozzám tartozol, az én védelmem alatt
vagy. Így végérvényesen nem győzhetnek rajtad. Én vagyok a mindent legyőző.
Ámen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése