Foglalkozása: az én szenvedéseimet gyógyító (emberek által)

Igehirdetés Nagyalásonyban és Dabronyban, 2015. november 15-én.

Alapige:
Máté 25,31-46

Jézus mondja: „Amikor pedig az Emberfia eljön az ő dicsőségében, és vele az angyalok mind, akkor odaül dicsősége trónjára. Összegyűjtenek eléje minden népet, ő pedig elválasztja őket egymástól, ahogyan a pásztor elválasztja a juhokat a kecskéktől. A juhokat jobb keze felől, a kecskéket pedig bal keze felől állítja.”

„Akkor így szól a király a jobb keze felől állókhoz: Jöjjetek, Atyám áldottai, örököljétek a világ kezdete óta számotokra elkészített országot. Mert éheztem, és ennem adtatok, szomjaztam, és innom adtatok, jövevény voltam, és befogadtatok, mezítelen voltam, és felruháztatok, beteg voltam, és meglátogattatok, börtönben voltam, és eljöttetek hozzám. Akkor így válaszolnak neki az igazak: Uram, mikor láttunk téged éhezni, hogy enned adtunk volna, vagy szomjazni, hogy innod adtunk volna? Mikor láttunk jövevénynek, hogy befogadtunk volna, vagy mezítelennek, hogy felruháztunk volna? Mikor láttunk betegen vagy börtönben, hogy elmentünk volna hozzád? A király így felel majd nekik: Bizony, mondom néktek, amikor megtettétek ezeket akárcsak eggyel is a legkisebb atyámfiai közül, velem tettétek meg.”

„Akkor szól a bal keze felől állókhoz is: Menjetek előlem, átkozottak, az ördögnek és angyalainak elkészített örök tűzre. Mert éheztem, és nem adtatok ennem, szomjaztam, és nem adtatok innom, jövevény voltam, és nem fogadtatok be, mezítelen voltam, és nem ruháztatok fel, beteg voltam, börtönben voltam, és nem látogattatok meg. Akkor ezek is így válaszolnak neki: Uram, mikor láttunk téged éhezni vagy szomjazni, jövevénynek vagy mezítelennek, betegen vagy börtönben, amikor nem szolgáltunk neked? Akkor így felel nekik: Bizony, mondom néktek, amikor nem tettétek meg ezeket eggyel a legkisebbek közül, velem nem tettétek meg. És ezek elmennek az örök büntetésre, az igazak pedig az örök életre.”

A kép forrása itt

Ma arról gondolkodunk együtt, hogy Jézus folyamatosan azon dolgozik, hogy gyógyítsa szenvedéseinket. Ezt pedig elsősorban emberek által teszi. Induljunk két amerikai fiú megtörtént esetével!

A középiskola alatt a legjobb barátok voltak. Így kezdődött a barátságuk: egyikük a suli kezdete előtt
jött ki az új tankönyveivel az épületből. Nála volt mind, a kezében felstócolva. Amikor meglátta ezt néhány srác, elkezdték piszkálni, a könyveit pedig szétdobálták. Aztán odajött egy fiú, aki leállította őket. Innentől végig barátok voltak. Aztán különböző főiskolára mentek. Azt a fiút, akit piszkáltak a többiek, a diplomaosztón felkérték arra, hogy ő mondjon beszédet a végzős évfolyam nevében. Arról beszélt, hogy azzal a tudással, amit itt megszereztek, legalább egy ember életét érintsék meg. Használják jóra! Ekkor elmesélte, hogy mi történt vele, amikor kezdte volna a középiskolát. Öngyilkos akart lenni. Nem akarta azonban azt, hogy amikor az anyukája megtalálja, ebben a helyzetben még át kelljen vennie a tankönyveit, így előbb bement értük az iskolába. Jött kifelé, kezében a könyvekkel, és belekötött néhány srác. Ez is meggyőzte őt arról, hogy semmi értelme az életének. Ekkor jött egy fiú, aki kiállt érte és megvédte. Ő pedig, ahogyan megérezte azt, hogy számít valakinek (aki nem is ismeri), feladta öngyilkossági szándékát.

Megrázó történet, hogy öntudatlanul mekkora segítséget tudunk adni. De nézzük teljes horizontjában a mondanivalóját, az igével együtt!

Előző héten elhangzott, hogy a mostani három vasárnap – ítélet, reménység és örök élet – alapigéi Máté evangéliumából vannak. Egy hosszú szakasz különböző részei, amikben Jézus a végső időkről beszél. Saját emberi életében azonban számára is utolsó időről van szó. Ebben a mai részben különösen is. Ez zárja ugyanis a szakaszt. Utána kezdődik a szenvedéstörténet, nagycsütörtökkel.

Jézus királyként beszél magáról. Amikor majd „újra eljön dicsőségben, ítélni élőket és holtakat”, ahogyan a Níceai Hitvallás mondja, akkor majd az angyalok összegyűjtenek elé mindenkit. Jézus pedig elválasztja a juhokat a kecskéktől. Számos értelmezés van arra nézve, hogy mit jelképeznek a juhok, és mit a kecskék. Nem megyünk most bele ezekbe. Megelégszünk annyival, amennyit Jézus mondott: „én ismerem az én juhaimat”. A juhok tehát a hozzá tartozók szimbólumát jelentik, a kecske pedig ezek szerint annyit jelent, hogy mivel nem juh, nem tartozik Jézushoz.

Jézus ül a trónuson. Egyik keze felé állítja a hozzá tartozó „juhokat”, a másik keze felé a hozzá nem tartozó „kecskéket”. A „juhoknak” ezt mondja: „éheztem, és ennem adtatok, szomjaztam, és innom adtatok, jövevény voltam, és befogadtatok, mezítelen voltam, és felruháztatok, beteg voltam, és meglátogattatok, börtönben voltam, és eljöttetek hozzám”. Ők pedig nem értik a dolgot. Hiszen nem tették ezt meg Jézussal. Ő azonban így válaszol: „amikor megtettétek ezeket akárcsak eggyel is a legkisebb atyámfiai közül, velem tettétek meg.”

A másik keze felől álló „kecskéknek” pedig azt mondja: nem törődtetek velem, amikor szükségem volt rá. Ők sem értik a dolgot. Hiszen nem látták őt. Nekik így válaszol: „amikor nem tettétek meg ezeket eggyel a legkisebbek közül, velem nem tettétek meg.”

A helyzet nyitjához nézzük meg a pálfordulást! Saul, későbbi nevén Pál apostol, minden megtesz azért, hogy elfogassa és megveresse a krisztushívőket. Sőt, ha lehet, meg is ölesse őket. Amikor emiatt megy nagy buzgalmában Damaszkuszba, az úton megjelenik neki Jézus, nagy fényességgel, és ezt kérdezi: „Saul, Saul, miért üldözöl engem?” Saul pedig nem érti. Ő embereket üldöz, nem Jézust. Alapigénk nyomán így felelhetünk erre: amikor az enyéimet üldözöd, engem üldözöl.

Itt viszont Jézus nem csak az övéiről beszél, hanem mindenkiről. Mindenki, aki szenved, számít neki. Ezt mondja: „éheztem, és ennem adtatok, szomjaztam, és innom adtatok, jövevény voltam, és befogadtatok, mezítelen voltam, és felruháztatok, beteg voltam, és meglátogattatok, börtönben voltam, és eljöttetek hozzám.” Ezek a szavak csak másodlagosan lehetnek a szeretetszolgálat himnuszává. Elsődlegesen teljesen mást jelentenek. Saul-Pál története rávilágít arra, hogy ha valaki szenved – legyen akár éhező, szomjazó, jövevény, ruhátlan, beteg vagy börtönben lévő –, akkor Jézus vele szenved. Nem kerüli el a figyelmét semmi sem. Minden szenvedővel együtt szenved. Együtt szenvedt péntek éjjel is a párizsi áldozatokkal és menekülőkkel. Együtt szenved a gyászoló hozzátartozókkal. De együtt szenved az elkövetőkkel is, akik mintha nem akarnánk gyógyulni szenvedéseikből, hanem lángra lobbantják azt.

Szeretett testvéreim! Olyan Jézusunk van, aki nem adja fel a küzdelmet értünk addig, amíg nem tud segíteni szenvedéseinkben. Folyamatosan azon dolgozik, hogy nekünk segítsen. Valamiért azonban úgy döntött, hogy nem természetfeletti csodákkal teszi ezt meg, és nem látható angyalokat küld, két fehér szárnnyal. Úgy döntött, hogy embereken keresztül ad enyhülést. Egy ismeretlent arra indít, hogy segítsen az utcán annak, aki rosszul lesz. Egy általunk nem kedvelt szomszédot arra indít, hogy ő érdeklődjön irántunk egyedül, amikor a rokonaink nem nyitják ránk az ajtót. Nem nyugszik addig Jézus, amíg nem tud enyhíteni a szenvedésünkön. Ő szinte akciótervet készít. Először a pillanatnyi fájdalomcsillapításon dolgozik, aztán fokról fokra azon, hogy ne elnyomjuk – és ezzel eltegyük későbbre – a szenvedésünket, hanem megengedjük, hogy ő begyógyítsa. Nemcsak éveken, de évtizedeken keresztül képes dolgozni ezért. Feldolgozatlan halálesetek, túlzott családi szigor, erőszak, elutasítás, gúnyolás, kihasználás. Mind-mind végtelen sebet tud ejteni rajtunk. Ezeknek pedig már csak következményei azok, amikor egy levegővételt is sértésnek érzünk.

Egy életen át képesek vagyunk vajúdni a szenvedéseinkben. Hol nagyon kínlódunk, hol éppen kevésbé érezzük. Hol sejtjük, mitől szenvedünk, hol titkoljunk magunk elől. Mintha lenne egy saját, külön bejáratú poklunk, amiben időről-időre alá kell szállnunk.

Mit csinál mindeközben Jézus? Folyamatosan azzal foglalkozik, hogy embereket küldd hozzánk. „Legális” fájdalomcsillapításra, és hosszú távú gyógyulás felé vezetve. Ezt pedig lépésről lépésre teszi. Hol olyan könyvet ajánl, ami egy sor jó folyamatot indít be, hol találkozunk valakivel, aki nagy hatással van ránk. Máskor bekapcsolódhatunk valamilyen önismereti alkalomba, vagy váratlanul sóvárgunk valamilyen elfoglaltság után, ami aztán a segítségünkre lesz.

Egyszerű, hétköznapi helyzetek. Embertől emberig. Közben mégis csodát hordoznak. Jézus ugyanis folyamatosan embereket indít felénk, hogy először enyhítse, aztán gyógyítsa szenvedéseinket. Kérdés, hogy ezek az emberek betöltik-e szerepüket, és eljut-e hozzánk egy-egy üzenet. Ez az ő felelősségük. Ha nem történik meg, akkor ő újra és újra küldd felénk valakit. Akkor is, ha mi nem értettük meg az üzenetet.

Minket pedig mások felé indít. Egyszerű, hétköznapi helyzetekben. Ha nem töltjük be a szerepünket, az a mi felelősségünk. Ő folyamatosan azon fog dolgozni, hogy attól még annak a valakinek enyhüljön a szenvedése. Mert mindig lesznek ismeretlen fiúk, akik meg merik védeni társaikat, amikor azoknak éppen szanaszét dobálják a könyveit. Ezzel pedig nem csak ott védik meg őket, hanem akár az életüket is megmentik.

Reménység vasárnapja van. Ennek alkalmából ma Jézus bepillantást enged nekünk abba az állandó folyamatba, amivel szenvedéseinket enyhíti. Ez a mi reménységünk. Ő velünk szenved, és a gyógyulásunkért embereket küld hozzánk. Közben pedig mi is gyógyíthatjuk mások szenvedését. Élő reménység ez. Ámen.