"A tábla készen áll. A bábuk mozognak."

A kép forrása itt található

Igehirdetés Lk 3,1-6 alapján

Állnak a teraszon. Éjjel van. Mélységes mély, természetellenes csend. Ketten beszélgetnek. Tudják, hogy hamarosan ki fog törni a nagy háború. Csak a napja és az órája kérdés. Ekkor a tapasztalt bölcs azt mondja, hogy ez a csönd az utolsó lélegzetvétel a nagy lemerülés előtt: „A tábla készen áll. A bábuk mozognak.” Ekkor hatalmas fénycsóva gyúl. A földről az ég felé özönlik. Kezdődik hát! Így áll ott Gandalf és Pippin A gyűrűk ura című film grandiózus csatája előtt.

„A tábla készen áll. A bábuk mozognak.” Minden elő van készítve, végiggondolva és kivitelezve. De most még van egy utolsó pillanat: a nagy lélegzetvétel. Ez a feszült csönd a beharangozás, a nyitány. Kezdődik!

Ez nyitja meg igénket is.

Keresztelő Jánosról azt halljuk, hogy ő az ézsaiási prófécia beteljesítője. Ő az, akinek kiáltó hangja szól a pusztában. Aki az útkészítő. Minden göröngyöt fel kell tölteni az érkező előtt, minden hegyet és halmot el kell hordani, minden görbe utat ki kell egyenesíteni, és minden göröngyöset simává avanzsálni. De mi ez? Mit jelent? Hiszen bár Keresztelő Jánosról tényleg látható, hogy Jézus előfutára volt, de nem mondhatjuk el róla azt, hogy bármi akadályt elgördített volna Jézus elől… A megfejtés – mint oly sokszor – a háttér-információkban van. A kortörténetben. Amikor az ő korukban és az általuk ismert területeken egy király vagy császár látogatóba ment birodalmának valamelyik részébe, előre küldtek valakit, aki járhatóvá tette az utat a király díszes seregének. Szó szerint ki kellett javítani a hibákat. Az az egy ember gondoskodott arról, hogy a környékbeliek ellássák ezeket a feladatokat. Ha már csak ennyit tapasztaltak az ott élők, tudták, hamarosan érkezik a császár. Ez volt a nagy bejelentés. A kezdet, a nyitány. Aztán mire őfelsége elindult palotájából, addigra a tábla készen állt, és a bábuk mozogtak.

Zseniális igénk van. Hatalmas, sőt grandiózus nyitányt tár fel előttünk. Úgy szól Keresztelő Jánosról, hogy közben végig Jézusról, a Krisztusról szól. Nem csak az útkészítés miatt. Hogyha ezeket a neveket mondom az igéből, mi jut eszünkben róla? Poncius Pilátus, Heródes, Annás és Kajafás. Hát a nagyheti események! Pilátus, aki elé odacipelik Jézust, és aki átküldi őt Heródeshez. Heródes visszaküldi Pilátushoz, Annás és Kajafás főpapok pedig végig mozgatják a szálakat, hogy Jézusra mondja már ki Pilátus a halálos ítélet. Azzal, hogy Lukács leírja, hogy János indulásánál is ők regnálnak, valóban azt mutatja már, hogy a tábla készen áll, és a bábuk mozognak. Minden elkészült. Nem csak arra, hogy Jézus napokon, heteken belül letegye az ácsszerszámokat és elinduljon 3 éves országjáró útjára. De arra is készen áll már, hogy virágvasárnap nyitányával elkezdődjön a nagyheti passió.

De más beharangozás, más kezdet is van itt. Bár Keresztelő János szinte láthatatlan marad, mégis felfedezhető az ő hatalmas útja. Tudjuk, hogy felnőve a qumráni közösségben élt. Onnan pedig – ezt igénk írja le – egyszer csak kihívja, elhívja Isten. Mielőtt Jézus útnak indulna otthonról, előtte Jánosnak kell elindulnia közösségéből. Nem kisebb dolog történik, mint hogy prófétai elhívást kap. Ő pedig elindul. A tábla készen áll. A bábuk mozognak.

Tudom, hogy van, ahol már hetekkel ezelőtt megnyíltak az ádventi vásárok. De azt is tudom, hogy számos helyen fontosnak tartják, hogy tényleg csak a mai nappal nyíljon meg az egész. Láttam ilyet a napokban. A bódékat kihelyezték, az árusok a tábláikat és mindenféle mást rendezgettek, a járókelők már ott sétáltak, de egyértelműen zárva voltak még a vásár. Ma reggelig csak a bábuk lettel feltéve a táblára. A mai nap nyitányára vártak. Most, hogy minden készen állt már, mozgásba lendültek a kikészített bábuk.

Minden elő van készítve. Ez most a kezdet időpontja. De milyen ez a jézusi kezdet? A király előtti útkészítés arról szól, hogy egy szolga elkészíti az utat a királynak. Jézus lenne a király? Egyfelől így is érthetjük természetesen. De ő szamárháton bevonuló király, nem pedig peckesen, egy ló hátán lépdelő. De úgy is érthetjük, hogy Jézus maga is útkészítő. János az ő részére vállalta ezt a feladatot, Jézus pedig értünk teszi. Értünk egyengeti életünk göröngyeit, értünk tölti fel a völgyeket és oldja meg a megmászhatatlan hegyek problémáit.

Jézus azt mondja, hogy hatalmas az öröm egyetlen megtérő ember felett is a mennyben. Hát éppen arra szeretnének most bulizni az angyalok, hogy a mi lelkünket járja át Isten végtelen és kimeríthetetlen szeretete! Az, hogy évezredeken, vagy akár évmilliókon át azért tett meg mindent Isten, azért állította fel a „bábukat”, és rajzolta meg a „táblát”, hogy mi hazatalálhassunk hozzá. Ezért lett Jézus maga is egyfelől király, másfelől útkészítő! Útkészítő, hogy hozzánk is akár először, akár újra és újra elérjen az örömhír, hogy van kiút a reménytelenségből! Van gyógyulás az összetört lelkünk darabjai fölött ülve! Van szabadulás az eltört, megtört életben! Lehet máshogyan élni!

Gandalf és Pippin a filmben állnak a teraszon. Éjjel van. Mélységes mély, természetellenes csend. Beszélgetnek. A tapasztalt bölcs ezt mondja: „A tábla készen áll. A bábuk mozognak.” Ekkor hatalmas fénycsóva gyúl. A földről az ég felé özönlik. Mi azonban a betlehemre és az ádventi koszorúra szegezett szemmel állunk. Ez azt jelenti, hogy Gandalffal és Pippinnel ellentétben mi nem azt látjuk, hogy a föld felől sugárzik fel a fénycsóva az égre, hanem éppen a fordítottját. Egy lángcsóvás csillagot látunk, ami elvezet egészen a betlehemi istállóig. Megáll fölötte, és az angyalok örömujjongása és hozsannázása közben a mennyből hullik a csillag lángcsóvája a földre. Az Istentől az emberek felé. Felém.

A tábla készen áll. A bábuk mozognak. Elkezdődött ádvent. A kérdés az, hogy én is „játszom-e” Istennel a saját táblámon? Az én időszakom is elkezdődött-e, vagy csak pusztán emlékezés és romantikázás marad az ádvent. Mert az egész hatalmas „gépezetet” azért hozta mozgásba Isten, hogy engem kiválthasson a saját nyomorúságomból. Ilyen ádventem, és ilyen karácsonyom lehet. Ámen.