A csendesnap 1. témája az elengedésről - "fiókok & ajtók"

A kép forrása itt található

(Pethő Jucus előadása)*

Képzelj magad elé egy lakást! (Ha szeretsz rendet tartani, most akkor is gyere velem gondolatban!) Keresel egy pólót. Széttúrsz mindent érte a ruhásszekrényben. Rendet pedig nem teszel utána. Ezt a szokásodat pedig megtartod. Semmit nem teszel helyre a lakásban. Sőt! Minden fiókot és szekrényajtót nyitva hagysz.

A lakásodba pedig változatlanul kerülnek be újabb és újabb tárgyak. Van, amit Te hozol be. Van, amit más ad Neked. Ahogyan a meglévő tárgyak nem kerülnek vissza a helyükre, az új tárgyaknak sem keresel helyet. Nyitva van minden fiók és minden ajtó is közben a lakásban így őrületes kupi indul növekedésnek. Egy idő után már csak egy-egy ösvényen tudsz a lakásban közlekedni, de így is állandóan nekimész valaminek. Észrevétlenül döntesz úgy újra és újra, hogy a lakásodon kívül töltöd az időt, és nem belül. Túl sok ott a zavaró körülmény…

A lakás most a gondolatainkat, a belső világunkat jelképezi. Azt megtanultuk már, hogy az okostelefonon nem csak ki kell lépni az alkalmazásokból, hanem le is kell állítani a folyamatokat, mivel az akkumulátort észrevétlenül lemerítik. A velünk történő eseményekre azonban sajnos nem így gondolunk. Pedig ugyan ez játszódik le. Megnyit például bennünk egy emléket egy találkozás. Utána nem rakjuk helyre magunkban, így a lelki aksinkat pillanatok alatt lemeríti a sok-sok megnyitott „alkalmazás”.

Tudom, hogy Ti a telefonos példát jobban értitek diákként, azonban a kupis lakás képe még tovább visz minket. Megmutatja ugyanis azt,

hogy állandóan „nekimegyünk” gondolatban a zavaró „tárgyaknak”. Ezért nem bírják sokan közületek elviselni azt, hogyha nem történik mindig valami izgalmas. Eszetekbe jut ugyanis ilyenkor egy csomó minden, amivel nem akartok foglalkozni. Így gyorsan vagy zenét kapcsoltok, vagy valami más elterelő hadműveletet elindítotok el.

Elengedés. Ez a mai csendesnap témája. Elengedni azt, aminek letelt az ideje. Vagy tudatosan félre tenni addig, ameddig nem tudsz foglalkozni vele. Mindegyikről lesz szó a mai napon.

Amikor például a szüleiddel megjöttök a nagybevásárlásból akkor nem hagyjátok a bejáratnál a mosószert vagy az ásványvizet. Így más tárgyaktól és saját magatoktól vennétek el a helyet. A belső világunkban is ezt kell megtanulnunk. Nem zászlók vagyunk a szélben, amikkel bármi történhet. Nem tehetetlen bábuk vagyunk. Helyette megtanulhatjuk azt, hogy ezt a helyrepakolást az elménkre is alkalmazzuk. Mondom hogyan!

Amikor például naponta hazaindultok a suliból, beszéljétek át röviden, hogy mi volt ma! Összegezzétek a napot. Vagy csináljátok magatokban! Ismerjétek be magatoknak, hogyha valaminek nagyon megörültetek, vagy például megbántott Benneteket valaki! Vagy a nap végén, az ágyatokban fekve, gondoljátok végig röviden a napot.

Nem elég, hogy megtörténtek az események. Helyre is kell tenni őket. Képzelj magad elé ilyenkor az előbbi lakást! A fiókjai és a szekrényajtajai tárva-nyitva állnak, és egy csomó tárgy van elöl. Ha azt akarod, hogy tudj figyelni a nap következő eseményén, vagy a következő napon is, akkor előbb a lelked lakásában is járj körbe, és keresd meg mindennek a helyét. És ne feledd! Nem kell végleges helynek lennie. Csak jelenleg ne ess hasra benne…

* Mivel Lázárné Tóth Szilviával felváltva tartottuk a hat rövid előadást, ezért szerepel itt most az én nevem.

A következő videó kötötte össze a csendesnapon a második előadással. (A második előadás itt található.)