Amikor elfolyik az életerő

A kép forrása itt található

Reggeli áhítat a Kossuth iskolában a 2018. november 19-i alkalmon, Jn 10,10b alapján.

Nincs semmi figyelmetlenség abban, hogy ugyan azt az alapigét választottam mára, mint a legutóbbi áhítatra. Az életről beszéltünk akkor, és ma folytatjuk tovább. Mivelazonban ez már egy hónapja volt, idézzük fel, hogy meddig jutottunk akkor!

Jézus azért jött, hogy életünk legyen, sőt bőségben éljünk. Mi azonban többnyire nem az élet bőségét tapasztaljuk meg. Ilyenkor nem vele van a baj, és nem is velünk. Egyszerűen az életünk használatából következik az, hogy idővel egyre többféle hibaüzenetet küld, mint a több éves laptop. Erre mondtuk azt, hogy elvihetjük az életünket a Sziklasír Szervízbe, vagyis Jézushoz. Ő visszaadhatja az életünk bőségét. Ma tovább megyünk annak a megértésében, hogy mi is történik ilyenkor, amikor az élet bősége helyett az élet szűkösségét és szűkölését éljük meg.

Adott egy 1,5 literes ásványvizes flakon. Mondjuk azt a példa kedvéért, hogy ennyi életerőnk, ennyi energiánk van egy napra. Most jön egy megdöbbentő információ: minden napra ugyan annyi életerőnk van. Sem több, sem kevesebb. Minden nap megadja ezt nekünk Isten. Mi mégsem ezt érezzük. Van, amikor hosszú távon alig van erőnk a napokhoz, máskor meg lendületesek vagyunk. Hogy is van ez?

Nos, élőben láthatjátok is, ahogyan fogom ezt a flakont, és a snicerrel (biztonsági késsel) elkezdem szabdalni. Ez az életünk sérüléseit jelenti. A hibaüzeneteket, amikről az előző alkalommal szó volt. Vannak dolgok, amik csak kisebb sebet ejtenek rajtunk. Egy kicsi vágást a snicerrel. Ha beletölti Isten a 1,5 liter napi életerőt, akkor csak icipici fog a lyukon elszivárogni belőle.

De jön még jó pár hasonlóan kicsi sérülés a lelkünkön, amiket nem tudunk megoldani, így sok helyen szivárog a napi energiánk. Jönnek persze nagyobb pofonok is. Ezek már lyukat trancsíroznak belénk a pengével. És jön egészen nagy trauma is. Bántalmazás, durva megaláztatás, válás, haláleset vagy bármi más. Itt már egy egészen nagy darabot kivág életünk flakonjából a kés. Bár Isten belénk tölti a szokott napi életerőt, a java rögtön elfolyik, hiszen olyan mélyen keletkezett rajtunk a seb, hogy jó, ha három decit meg tudunk őrizni a másfél liter helyett...

Mi pedig még valamivel tetézzük ezt a siralmas helyzetet. Emlékeztek a csendesnap dalára, ami a mai bevonuló zene is volt? A Children of Distance együttes zseniálisszáma, a „Nem menekülök el”. Nos, mi menekülünk. Méghozzá a flakon példájával élve úgy, hogy két kézzel markoljuk rajta a lyukakat, főleg a nagy sebet, hogy minél több cseppnyi életerő maradjon bennünk aznapra. De miért menekülés ez? Hiszen csak óvjuk az életenergiánkat…

Azért, mert képiesen nézve mind a két kezünk foglalt. Semmi mást nem tudunk tenni, csak takargatni a kezünkkel a sebeket, amik rajtunk estek. Ezáltal pedig nem a gyógyulás és a megoldás felé tartunk, hanem elmenekülünk a problémák elől.

Mit lehet ilyenkor tenni? Bármilyen durván hangzik is, de el kell engedni a flakont és a lyukakat. Nem úgy csinálni, mintha semmi sem történt volna. Ekkor több minden történik. Egyfelől szabad lesz a két kezünk, amivel elkezdhetünk most már dolgozni a megoldáson. Meglepő, de rögtön több életerőnk lesz. Figyelem! Fontos információ következik! Semmi nem pazarolja el jobban az életerőnket, mint a menekülés. Az, amikor úgy teszünk, mintha semmi sem történt volna. A magunk előli titkolózás a legnagyobb energia-zabáló.

Aztán a flakon elengedése azt is jelenti, hogy hajlandóak lehetünk már beismerni, hogy nekünk igenis a Sziklasír Szerviz kell, vagyis Jézus tud nekünk egyedül segíteni. Odaállhatunk a lelkünkben elé, akinek az a legnagyobb vágya, hogy megengedjük neki, hogy meggyógyítsa a lelkünket. (Ezt hívjuk megváltásnak.)

Nem, nem fog egyszerre minden rendbe jönni. De addig, ameddig dolgozunk Jézussal együtt a sebeink gyógyításán, ő plusz életerőt ad a számunkra, hogy helyt tudjunk állni a mindannapjainkban is, és gyógyulni is legyen erőnk. Ő ugyanis azért jött, hogy életünk legyen, sőt az élet bőségében éljünk.

Van-e merszed elengedni a két kézzel szorongatott flakont? Van-e mersze beismerni, hogy megannyi sebed van? És elviszed-e a lelkedet a Sziklasír Szervízbe, hogy végre ne csak menekülj, hanem elkezdhessél gyógyulni? Jézus tapintatosan megvárja, amíg készen leszel rá. Nagyon szeret téged. Ámen.