Évadok & epizódok - avagy mindjárt elkezdődik ádvent

A kép forrása itt található

Reggeli áhítat a Kossuth iskolában a 2018. november 26-i alkalmon, 1Móz 3,15 alapján.

Megvan az az érzés, amikor várod egy sorozatban, hogy végre megtörténjen valami? Amikor tudod, hogy be kell teljesülnie egy szerelemnek, fel kell bukkanni egy rég nem látott szereplőnek, el kell nyernie a méltó jutalmát vagy bűnhődését, vagy ki kell derülnie, hogy ki kinek az apja vagy az anyja. Idegőrlő várakozás tud ez lenni a tévé vagy a laptop képernyője előtt…

Nálam minden sorozatot űberelt a Biblia. Nem biztos, hogy azért, mert lelkész vagyok! Ha ugyanis van alkotás, ami igazán ért ehhez a – jó értelemben vett – feszültség keltéshez, akkor ez a Szentírás. Történt ugyanis, hogy évekkel ezelőtt úgy döntöttem, hogy a legelejétől a legvégéig elolvasom a Bibliát. Mint egy sima könyvet. Nem kis vállalkozás, mivel amikor kicsi könyv-szerűen a mérete, akkor kicsi a betűmérete is. Létezik az elolvasásához olyan, hogy egy éves vezérfonal. Nos, nekem két és fél év alatt sikerült is ezt teljesítenem… De a lényeg nem az egy éven volt, hanem hogy

ha iktattam is be időnként szünetet, akkor is folytattam később. (A neten vannak ilyenek, ha beírjátok a keresőbe.)

Elkezdődik az Ószövetség. A Biblia első két lapján még minden szép és jó a teremtésnél. Aztán légy kerül a levesbe. Megjelenik az az álnok kígyó, és mindent tönkretesz. Megtörténik az első eset, amikor az ember lesz a leggyengébb láncszem a világban. Az alma harapásának roppanása most nem az egészséget, hanem a veszteséget jelenti.

Ekkor mondja azt Isten a kígyónak, vagyis a kísértőnek/sátánnak/ördögnek, amit az igehirdetési igében hallottunk: „Ellenségeskedést támasztok közted és az asszony között, a te utódod és az ő utódja között: ő a fejedet tapossa, te pedig a sarkát mardosod.”

Ahhoz, hogy megértsük ezt a mondatot, beletekerünk a sorozatba, és a sokkal későbbi évadhoz ugrunk. Oda, amikor Jézus nagypénteken a kereszten függ. Illetve ennek ábrázolásaihoz. Figyeljétek majd meg, hogy vannak olyan ábrázolásai Jézusnak a kereszten, amikor a lábánál egy kígyó tekereg nagypénteken. Pontosabban éppen az látható, amit az előbbi igében hallottunk: Éva későbbi utódja, Jézus, tapossa a kígyó fejét, aki bele akart marni a sarkába. Mondhatni, összezúzza a koponyáját. Győz rajta.

A jelenet kiváló évadnyitó plakát lehetne. Nem hiába, Isten ért a legjobban a drámai feszültségkeltéshez is… J Úgy képzeljétek el ezt az egészet, mintha a Biblia c. sorozatnál a legelején, az édenkerti epizód után ki lenne téve ez a kereszten függő, Jézus sarkába mardosó kígyós plakát. Isten beharangozza. Latinul izgalmas neve is van ennek: proto-evangéliumnak hívjuk. Vagyis az evangélium prototípusa ez.

Szóval ott tartottam, hogy elkezdtem olvasni a Bibliát a legelejétől. Az 1343 oldalból a 4. legtetején kitette Isten a keresztes-kígyós plakátot. Beharangozta, hogy mi fog történni. Én pedig olvastam és olvastam. Isten pedig egyre fokozta a feszültséget. Először csak néha utalt vissza erre az ígéretére, a prototípusra. Aztán körülbelül az Ószövetség – az első nagy egység – felétől már oldalanként többször. „Mindjárt megszületik a megígért utód!” „Mindjárt eljön a Megváltó!” „Mindjárt!” „Mindjárt!” „Mindjárt!”

Én pedig – mint jó sorozatnéző – érzelmileg mentem az események folyamával. Alig vártam, hogy megszülessen már Jézus az általam olvasott lapokon is. Az Ószövetség erről a beharangozásról szól. A gond az, hogy ez az egység több, mint háromszor olyan hosszú, mint az Újszövetség, ami Jézusról szól. Szóval a két és fél évemből majdnem két év telt el így. Én pedig sóvárogtam Jézus megszületése után a történetben…

Erről a sóvárgásról, várakozásról, készülésről szól ádvent. Szülessen már meg Jézus! Érkezzen már el az én életemben is! Szülessen már meg az én szívem szegényes szállásán is ő, aki egyedül képes segíteni a szenvedéseimen! Hadd ne kelljen már ennyit kínlódom! Hadd ne csak másnak legyen mindig jobb, hanem nekem is!

És egyszer csak megtörtént!!! Elértem az 1022. oldalra, és véget ért az Ószövetség. Remegő gyomorral, és majdnem két évvel a hátam mögött, az Újszövetségre lapoztam. Ekkor végre ezt olvastam: „Jézus Krisztus születése pedig így történt:” És indult a betlehemi történet.

Mi, mai emberek, szeretjük az azonnali dolgokat. Azonban érdemes megtanulnunk azt, hogy van, amire érdemes várni. És elárulom Nektek, hogy a várakozásban rengeteg kincs van elrejtve, ami sehogyan máshogyan nem szerezhető meg.

Az ádventi várakozás az eljövetelről szól. Történelmileg persze megszületett már Jézus. A Te szívedben azonban még lehet, hogy nem. Lehet, hogy kívántad már, hogy Te is érezd, miért is jó az ő szeretete, de eddig ez nem történt meg Veled. Ne feledd! Ez is egy sorozat, aminek sok évada van! Ha pedig rögtön a legutolsó részhez ugranál, elmaradna a katarzis, mert nem izgultad végig a közbenső részeket. Merjél várakozni! Merd végig élni az összes részt! A várakozás az élet része. Az ádventi várakozás pedig nem csak decemberre szól, hanem egy egész életre. De ez jó várakozás. A világ „legcoolabb” karácsonyi ajándékát kapod meg vele. Ámen.