Mit keres a cselekvés a hit ébredésében?

Igehirdetés Nagyalásonyban és Dabronyban, hatvanad vasárnapján, 2016. január 31-én.

Alapige:
Ézs 55,6-11

Keressétek az Urat, amíg megtalálható! Hívjátok segítségül, amíg közel van! Hagyja el útját a bűnös, és gondolatait az álnok ember! Térjen az Úrhoz, mert irgalmaz neki, Istenünkhöz, mert kész megbocsátani. Bizony, a ti gondolataitok nem az én gondolataim, és a ti utaitok nem az én utaim - így szól az ÚR. Mert amennyivel magasabb az ég a földnél, annyival magasabbak az én utaim a ti utaitoknál, és az én gondolataim a ti gondolataitoknál. Mert ahogyan az eső és a hó lehull az égből, és nem tér oda vissza, hanem megöntözi a földet, termővé és gyümölcsözővé teszi; magot ad a magvetőnek és kenyeret az éhezőnek, ilyen lesz az én igém is, amely számból kijön: nem tér vissza hozzám üresen, hanem véghezviszi, amit akarok, eléri célját, amiért küldtem.

A kép forrása itt található

Egy héttel ezelőtt beléptünk böjt „előszobájába”. Igehirdetési igéink is összekapcsolódnak ebben az időszakban: múlt vasárnap az volt a központi gondolat, hogy „Mit keres az értelem a hitben?”. A mai pedig így hangzik: „Mit keres a cselekvés a hit ébredésében?”

Múlt héten Jeremiás prófétát olvastuk, ma Ézsaiás prófétával folytatjuk. Az ő könyvének kontextusa az ún. babiloni fogság. A rutinos igehallgatók tudják, de a kevésbé rutinosak számára hadd

Mit keres az értelem a hitben?

Igehirdetés Nagyalásonyban és Dabronyban, hetvened vasárnapján, 2016. január 24-én.

Alapige:
Jer 9,22-23

           Ezt mondja az ÚR: Ne dicsekedjék bölcsességével a bölcs, ne dicsekedjék erejével az erős, ne dicsekedjék gazdagságával a gazdag! Aki dicsekedni akar, azzal dicsekedjék, hogy érti és tudja rólam, hogy én vagyok az ÚR, aki szeretetet, jogot és igazságot teremtek a földön, mert ezekben telik kedvem - így szól az ÚR!

A kép forrása itt található

Hetvened vasárnap van. Vagyis hetven napnyira vagyunk húsvét ünnepétől. Hetvened, hatvanad és ötvened vasárnapja öleli át az ún. böjti elő-időszakot. Vagyis három hét, és vége a farsangnak. Bár esik még a hó, és igazi tél van, az egyházi esztendő szerint már átfordítjuk tekintetünket karácsonytól húsvét felé.

A központi gondolatmenet így hangzik ma: Mit keres az értelem a hitben? Nagyon bőséges téma, mi azonban csak

Istennek nincsenek unokái, csak gyermekei

Igehirdetés Nagyalásonyban és Dabronyban, hetvened vasárnap, 2016. január 17-én

Alapige:
2Pt 1,16-21

Mert nem kitalált meséket követve ismertettük meg veletek a mi Urunk Jézus Krisztus hatalmát és megjelenését, hanem úgy, hogy szemtanúi voltunk isteni fenségének. Mert amikor az Atya Istentől tisztességet és dicsőséget nyert, és ilyen szózatot intézett hozzá a felséges dicsőség: „Ez az én szeretett Fiam, akiben gyönyörködöm”, ezt a mennyből jött szózatot mi hallottuk, mert együtt voltunk vele a szent hegyen. Ezért egészen bizonyosnak tartjuk a prófétai beszédet, amelyre jól teszitek, ha mint sötét helyen világító lámpásra figyeltek, amíg felragyog a nap, és felkel a hajnalcsillag szívetekben. Mindenekelőtt tudnotok kell, hogy az Írás egyetlen próféciája sem ered önkényes magyarázatból, mert sohasem ember akaratából származott a prófécia, hanem a Szentlélektől indíttatva szólaltak meg az Istentől küldött emberek.

A kép forrása itt található

Még alig teltek el az ünnepek, máris vízkereszt utolsó vasárnapja van. Jövő vasárnap elkezdődik böjt elő-időszaka, két és fél hét múlva pedig véget ér a farsang. Korán lesz idén húsvét ünnepe. Az ünnepek azonban mindig nagyon szorosan összefüggnek egymással. Jézus vízkeresztben tündöklő dicsősége ott ragyog húsvét fényében is.

Ma ennek a dicsőségnek az egyéni megtapasztalásáról gondolkodunk. A központi gondolatunk egy keresztyén mondás lesz, miszerint „Istennek nincsenek unokái, csak gyermekei.” Ezt fogjuk kibontani. Nézzük először az igét!

Péter apostol második leveléből hallottuk ma az igehirdetési alapigét. Ha Simon Péterre, Jézus tanítványára gondolunk,

Vigasztalás

Igehirdetés Nagyalásonyban, Dabronyban és Nemesszalókon, újév első napján, 2016. január 1-én

Alapige:

Ézs 66,13

Isten mondja: „Ahogyan az anya vigasztalja fiát, úgy vigasztallak én titeket.”

A kép eredetije itt

Idén új hagyományt teremtünk. Több más gyülekezethez hasonlóan, a január elsejei istentiszteleteken a Bibliaolvasó Útmutató éves vezérigéjét gondoljuk végig, útravalóul az évre. Idén Ézsaiás próféta könyvéből hallottuk (olvastuk) ezt az igét: „Ahogyan az anya vigasztalja fiát, úgy vigasztallak én titeket.”

A vigasztalás a Szentírás egyik legjelentősebb hatása. Megindító, hogy Isten ennyire tisztában van elesettségünkkel, fájdalmainkkal, vívódásainkkal és félelmeinkkel. És megindító, hogy ebben az ézsaiási vigasztalásban az anyákhoz hasonlítja saját magát. Nemhiába: a teremtéstörténet tanúsága szerint férfiként és nőként alkotott minket a saját képére és hasonlatosságára. Az anyai gondoskodás ősmagja is tőle ered.

Választunk most magunknak egy tipikus példát az anyai vigasztalásra, és ennek a mentén gondoljuk végig az igét.

A példa az lesz, amikor egy óvodáskorú gyermek szaladgál otthon az udvaron. Egyszer csak megbotlik és elesik. Rövidnadrágban van, így látszik, hogy lehorzsolta a térdét, és ahogy megtámaszkodott, a tenyerét is. Keserves sírásra fakad. A történet folytatásából három epizódot emelünk ki.

Az első az, hogy az anya először