Zsilipelés - egy pszichológiai kifejezéstől a bizonyságtételig

Igehirdetés Nagyalásonyban és Dabronyban, a Szentháromság ünnepe utáni 5. vasárnapon, 2016. június 26-án.

Alapige:
1Pt 3,8-15

Végül pedig legyetek mindnyájan egyetértők, együttérzők, testvérszeretők, könyörületesek, alázatosak. Ne fizessetek a gonoszért gonosszal, vagy a gyalázkodásért gyalázkodással, hanem ellenkezőleg: mondjatok áldást, hiszen arra hívattatok el, hogy áldást örököljetek. Mert aki szeretne örülni az életnek és jó napokat látni, óvja nyelvét a gonosztól, és ajkait, hogy ne szóljanak álnokságot; forduljon el a gonosztól, és cselekedjék jót, keresse és kövesse a békességet; mert az Úr szeme az igazakon van, és füle az ő könyörgésükre figyel, az Úr arca pedig a gonoszt cselekvők ellen fordul. De ki az, aki bántalmaz titeket, ha buzgón igyekeztek a jóra? De még ha szenvednétek is az igazságért, akkor is boldogok vagytok; a fenyegetésüktől pedig ne ijedjetek meg, se meg ne rettenjetek. Ellenben az Urat, Krisztust tartsátok szentnek szívetekben, és legyetek készen mindenkor számot adni mindenkinek, aki számon kéri tőletek a bennetek élő reménységet.

A kép forrása itt található

Szakaszunk nagyon különös történelmi korban keletkezett. Legalábbis keresztyén szemszögből. Útnak indult már az apostolok és az újonnan megtérők lábaival az evangélium, és egyre jobban terjedt. Azonban új volt még a számtalan vallás között. Péter első leveléből, és számos más bibliai és Biblián kívüli forrásból tudjuk, hogy a nagy lendület dacára is vészterhes idők voltak ezek, mivel ellenségesen ítélték meg az egykori názáreti Jézus követőit. Hogy milyen mérvű volt ez a támadás, attól függ, hogy pontosan mikor keletkezett Péter levele. Ezt azonban biztosan nem tudhatjuk. A Római Birodalom történelméből adódóan ez a korábbi időkben még kimerült az ellenséges, de békés reakciókban, majd nyilvános kigúnyolásokba csapott, végül hivatalosan is üldözötté vált (nyílt tereken és arénákban is).

Különös történelmi kor. Akkor azért, mert friss volt még a keresztyénség. Most pedig azért, mert az utóbbi évtizedekben is nagy hatást gyakorolt egy olyasmi ellenséges közeg, ami a Római Birodalomban élőket sújtotta. Csak mi fordított sorrendben ismerjük: először a hivatalos üldözés és kegyetlenkedés jött, majd ez az időszak megágyazott annak, hogy az abban felnövők többsége gúnyolja a Krisztusban hívőket, ellenséges legyen velük szemben, vagy egyszerűen elfordítsa a fejét.

De ebbe mi most nem megyünk bele. A gondolatébresztésen felül az most ezzel a célunk, hogy a saját bőrünkön keresztül beleérezzünk abba, ami a textusban (alapigében) van. Péter azt mondja a levele címzettjeinek, hogy bármi is történik velük és körülöttük, maradjanak hűek Jézushoz. Ne viszonozzák a kapott gyalázkodást, hanem legyenek egyetértők, együttérzők, testvérszeretők, könyörületesek, alázatosak. Vagyis szabályozzák az életüket. Ha így tesznek, akkor egyfelől kevesebb baj érheti őket, másfelől amit nem tudnak elkerülni, abban is van szabályozási lehetőségük arra, hogy mi kerül ki tőlük mások felé.

Ezzel meg is érkeztünk a mai központi gondolathoz: zsilipelés – egy pszichológiai fogalomtól a bizonyságtételig. Először végiggondoljuk, hogy

Várom, hogy jobb legyen...

Igehirdetés Nagyalásonyban és Dabronyban, a Szentháromság ünnepe utáni 4. vasárnapon, 2016. június 19-én.

Alapige:
Róm 8,18-23

Mert azt tartom, hogy a jelen szenvedései nem hasonlíthatók ahhoz a dicsőséghez, amely láthatóvá lesz rajtunk. Mert a teremtett világ sóvárogva várja az Isten fiainak megjelenését. A teremtett világ ugyanis a hiábavalóságnak vettetett alá, nem önszántából, hanem az által, aki alávetette, mégpedig azzal a reménységgel, hogy a teremtett világ maga is meg fog szabadulni a romlandóság szolgaságából Isten gyermekeinek dicsőséges szabadságára. Hiszen tudjuk, hogy az egész teremtett világ együtt sóhajtozik és együtt vajúdik mind ez ideig. De nem csak ez a világ, hanem még azok is, akik a Lélek első zsengéjét kapták, mi magunk is sóhajtozunk magunkban, várva a fiúságra, testünk megváltására.

A szobor bemutatása egy felvételen (a videó kattintással nyílik)

Első éves voltam a teológián. Egy felsőbb évessel együtt szálltunk fel a legendás (akkor még létező) piros hetes buszra, hogy a belváros felé menjünk. A Thököly úton haladtunk. Egyszer csak – ahogy a Stefánia keresztezte az utat –, ez a valaki egy épületre mutatott a sarkon. Ahogyan követtem a tekintetemmel a kezét, egy erkélyt láttam meg, amin egy női szobor áll. Én így hallottam a történetét: egy asszony lakott ott, aki évekig várta haza férjét az első világháborúból. Amikor megkapta a halálhírét, rögtön belehalt a hírbe. A hír azonban téves volt. A szobrot hazatérő férje állíttatta emlékére, az erkélyt pedig befalaztatta, hogy soha senki nem mehessen ki oda.

Gyönyörű és romantikus történet. Nemrég azonban megtudtam, hogy ez a legenda nem a valóság. Néhány évvel ezelőtt az RTL Klub Fókusz címűműsora utána járt a történetnek. Több mint száz éve

A post-it cédulák mögötti Istenről

Igehirdetés Nemesszalókon és Nyárádon, a Szentháromság ünnepe utáni 2. vasárnapon, 2016. június 5-én, valamint Nagyalásonyban, 2016. június 12-én.

Alapige:
Ézs 5,1-5

Ti szomjazók mind, jöjjetek vízért, még ha nincs is pénzetek! Jöjjetek, vegyetek és egyetek! Jöjjetek, vegyetek bort és tejet, nem pénzért és nem fizetségért! Minek adnátok pénzt azért, ami nem kenyér, keresményeteket azért, amivel nem lehet jóllakni? Hallgassatok csak rám, és jó ételt fogtok enni, élvezni fogjátok a kövér falatokat! Figyeljetek rám, jöjjetek hozzám! Hallgassatok rám, és élni fogtok! Örök szövetséget kötök veletek, mert hűséges maradok Dávidhoz. Tanúvá tettem őt a népek között, fejedelemmé és parancsolóvá a nemzetek fölött. Te pedig olyan népet hívsz, melyet nem is ismersz, és olyan népek futnak hozzád, amelyek nem ismertek: Istenedért, az Úrért, Izráel Szentjéért, aki dicsővé tesz téged.

A kép forrása itt található

Ma a post-it cédulák mögötti Istenről gondolkodunk. A fiatalabb generáció minden bizonnyal pontosan tudja, mi az a post-it, de az idősebb generáció kedvéért hadd álljon itt, hogy ezek azok a vagy halványsárga, vagy élénk, neonos színű jegyzetlapok, amiknek a teteje ragacsos. Oda lehet ragasztani őket egy másik papírra, a hűtőajtóra és mindenféle felületre. Nem hagy nyomot, de (többnyire) a helyén marad. Leginkább olyan dolgokat írunk rá, amiket nem akarunk elfelejteni.

Mi azonban az emlékeztetés mellett most úgy is beszélünk róla, mint amivel meg lehet jelölni valamit. Átvitt értelemben: amikor valakire címkét aggatunk, hogy ő ilyen és ilyen, és az rajta marad. Vagy amikor miránk aggatnak ilyen címkét…

A post-it cédulák mögötti Istenről gondolkodunk ma. A címkéink által eltakart Istenről. De nézzük először a bibliai alapigét, amiből kifakadt ez a gondolat!