Átjárás a szeretet és a gyűlölet között

A kép forrása itt található

Igehirdetés 1Jn 3,13-18 alapján

Mára olyan igét jelöltek ki nekünk, amivel önszántunkból nem biztos, hogy foglalkoznánk. A gyűlölet lesz ugyanis mindvégig előtérben. Mindannyian találkozunk vele, de nem szívesen beszélünk róla, mert érezzük, hogy milyen hatalmas ereje van. Vannak, akik tagadják, hogy jelen lenne az életükben. Mások pedig nem akarnak nélküle élni, mert ez élteti őket. János evangélista azonban nem önmagában tárgyalja, hanem a szeretettel állítja egymás mellé. A központi gondolatunk így hangzik ma: átjárás a szeretet és a gyűlölet között.

János olyan komoly és mély gondolatmenetet visz, amit nem könnyű követni. Emiatt végig egy gyakorlati példát használunk gondolatainak és üzenetének lefordításához: az otthon takarításának képét.

Az otthonunk akkor is koszolódik, amikor semmit nem csináltunk benne. Ha nem vagyunk otthon hetekig, végül koszos lakásra érünk haza. A por belep mindent. Azzal, hogy létezik a lakásunk, eleve ki van téve a kosznak. János is ezt mondja a gyűlöletről. Azzal, hogy létezünk, ki vagyunk téve ennek a pusztító érzésnek. Még az sem véd meg bennünket tőle, ha gyakorló keresztyének vagyunk. A bennünk élő gyűlölet érzésére pedig talán a létező legerősebb kifejezést mondja:

Teljes biztonságban lehetek

A kép forrása itt található

Igehirdetés 1Jn 4,16b-21 alapján

 Az egyik legelemibb igényünk az, hogy biztonságban legyünk. Biztonságos légkörben nőhessünk fel a családunk körében, majd mi magunk is ilyet teremthessünk meg. Legyünk biztonságban a házunkban, a településünkön, az országban és a világban. Legyen kiszámítható és tervezhető anyagi helyzetünk, vagy éppenséggel az amúgy veszélyes tárgyaink – kazán, kályha, autó, stb. – biztonságosan működjenek.

Biztonság. Ősi igényünk ez. Valahol nagyon mélyen bele van írva a lényünkbe. János apostol igénkben ezt a szót állítja a teljes és tökéletes szeretet mellé. Múlt héten, Szentháromság ünnepén, arról gondolkodtunk együtt, hogy a teljesség nekünk emberi síkon nem adatik meg. Állandóan a teljesség hiányába ütközünk. Istenben azonban megkaphatjuk. Most ezt a gondolatot folytatjuk Jánossal. A teljes és tökéletes szeretetből megszülető biztonságról gondolkodunk. A központi gondolatunk így hangzik: teljes biztonságban lehetek.

Igénk így szól: „Abban lett teljessé a szeretet közöttünk, hogy bizalommal tekinthetünk az ítélet napja felé.” Ez a mondat látszólag értelmetlen. Mármint a két tagmondat együtt. Hogyhogy azzal lesz teljessé a szeretet köztünk, emberek között, hogy bizalommal tekinthetünk az ítélet napja felé? A megoldás – mint sokszor –, az eredeti görög szövegen keresztül nyílik meg.

A bizalom szót magabiztosságnak is fordíthatjuk. Vagyis magabiztosak lehetünk az ítélet napja felől. De miből eredhet a magabiztosságunk az utolsó ítélettel kapcsolatban? Erről a mondat előtti és utáni rész beszél. Ha Isten teljes szeretete a szívünkben van, akkor ő ott van bennünk. Mi pedig őbenne. Elmosódnak a határok. Összetartozunk. Ha pedig összetartozunk, akkor mi az ő napját várjuk. A szeretett Istenét, aki meg minket szeret. Ha ilyen szeretetkapcsolat van közöttünk, akkor semmi sem tehet kárt bennünk. Olyan lesz, mint például a filmekben, amikor valakik egymásnak háttal állnak, és úgy harcolnak a körülöttük lévőkkel. Néha olyat is lehet látni, hogy a hátukkal közreveszik azt, aki védtelen. A testükkel óvják őt, amíg harcolnak érte. Szintén a múlt vasárnapi, szentháromsági képet folytatva, úgy is mondhatjuk, hogy a Szentháromság hármassága közre fog bennünket a hátával, és vált-vállnak vetve harcolnak értünk. Óvnak és védenek bennünket. Biztonságban vagyunk.

Fantasztikus mélységű hit, szeretet és istenkapcsolat ez. Biztonságban lenni. Biztos lehetek az ítélettel kapcsolatban, mert ahhoz tartozom, aki kimondja az ítéletet. Ez azonban a biztonságnak csak egyik témája. Két másikat is megmutat még János, amik egymásba fonódnak.

Teljesség

A kép forrása itt található

Igehirdetés Ézs 6,1-13 alapján

Ézsaiás próféta egy nagyon intim, bensőséges eseménybe engedett be bennünket: elhívásának történetébe. Bár a többség elhívása lelki síkon történik, az övé látomásban adatott meg. Gyönyörű képeket hordoz a jelenet, még gyönyörűbb mondanivalóval. Nekünk azonban ismét választanunk kell közülük, hiszen aki sokat markol, keveset fog. Mi ezért csak egy szálat fogunk meg, hogy azt a lehető legjobban végiggondolhassuk. A központi gondolatunk ma csak egyetlen szó: teljesség.

Igénk indulása ismét lehetne amolyan szófordulat, mint pünkösdvasárnap. Ahogyan akkor is mélységesen sok mindent hordozott az alig észrevehető kezdőmondat, ez ma is így van. Így kezdi Ézsaiás: „Uzzijjá király halála évében láttam az Urat, amint egy trónon ült.” Ézsaiás szembeállítja az emberek királyát Istennel. Uzzijjá 52 évig uralkodott. Bár virágzó királysága volt, Istent megvetette. Halála napjáig szenvedett ennek következményeitől, de mégsem tért meg. Az ő királyságának utolsó évében viszont Ézsaiásnak megjelent Isten, az egyetlen igazi király. A teljesség Ura. A tökéletes, a szent, a mindent betöltő. Az, aki a ember-király felfuvalkodottságát elvetette, de a bűneit megvalló Ézsaiást, az egyszerű embert felemelte. Látomást adott neki. Megmutatta számára dicsőségét, és szolgálattal bízta meg.

Ezt látja Ézsaiás:

Én egy új apostolt kérek szépen!

A kép forrása itt található

Igehirdetés ApCsel 2,1-4a alapján

Ma többek között annak a napja van, amikor Jézus tanítványaiból apostolok lettek. A hit pillérei. És lám, mennyi mindent hordoz egy-egy szó! A tanítvány megjelölés elénk hozza a tizenkettő esetlenségét, naiv kérdéseit, és mégis meglepő hitét. Az apostol szó pedig azt, hogy ők indították útnak a krisztushitet, és lettek pillérei a felépülő egyháznak. Ma nem árulom el előre a központi gondolatunkat, ami végigvonul az igehirdetésen, csak annyit, hogy ehhez a tanítványból lett apostolsághoz van köze.

Igénk a pünkösdi történet legelejéről szólalt meg. Az első szavak amolyan beszédfordulattá váltak, de sokkal több tartalmat hordoznak ennél: „Amikor pedig eljött a pünkösd napja”. Ebben ott van a teljes addigi világtörténelem. Isten minden cselekedete, amit értünk, emberekért tett, hogy hit ébredhessen, és legyőzhetővé váljon minden, ami elválaszt minket tőle. Ő nagyon régóta, nagyon sokat készült erre a napra. Jézus pedig három éve készítette elő a tanítványokat arra, hogy alkalmasak legyenek az apostoli szerepre. És így lett. Ők, az egyszerű, tanulatlan, és sokszor faragatlan, hétköznapi emberek, megteltek Szentlélekkel. Megteltek. Micsoda gyönyörű kép! A fejük búbjától a lábujjuk hegyéig, tudatuk és tudatalattijuk minden rejtett zugáig az Atya és a Fiú Lelke töltötte be őket.

Az apostol szó azonban nem kizárólagos. Bár a hétköznapi szókincs bárkire, bármilyen profán helyzetben rá meri mondani, mi, Jézus későbbi tanítványai azért csak ritkán tesszük ezt meg. Kétezer év óta is csak azon keveseket mondunk apostolnak.