Vidd el a Sziklasír Szervizbe!

A kép forrása itt található

Reggeli áhítat a Kossuth iskolában a 2018. október 8-i alkalmon, Jn 10,10b alapján. (Az alsósoknak Brekeke, a béka mondta el ezt egy egyszerűbb mese formájában.)

Mivel középiskolás koromban két szakos voltam, így választanom kellett, hogy a kettő közül melyikből érettségizem. Bár a közgázt is szerettem, és szeretem a mai napig, a választás mégis egyértelmű volt. A másik szakomból vizsgáztam, szoftvertechnológiából. Ez 2002 tavaszán olyan nagy szó volt, hogy mi voltunk az országban az elsők. Eljött a nagy nap. Írásbeli szoftverből. (Most is érzem a gyomromban a görcsöt…) Ránéztem a lapra, és úgy tippelem, hogy zöld színű lehetett az arcom. Lapoztam. Aztán még tovább lapoztam. A rosszullét színei csak tovább pompáztak az arcomon. A papíron ugyanis a feladatsor hardver volt… Akiknek ez nem mond semmit: olyan, mintha magyar irodalom helyett magyar nyelvtan lett volna.

Ismeritek ezt az érzést, ugye, amikor valami nem történhetne meg, és mégis megtörténik? Ha pedig megtörténik, akkor alkalmazkodni kell hozzá.

Jézustól ma ezt a mondatot hallottuk: „Én azért jöttem, hogy életük legyen, sőt bőségben éljenek.” Te ezt érzed? Igazi, nagybetűs, viruló életed van?

Elárulom, miért köszönünk úgy mi evangélikusok, hogy "Erős vár a mi Istenünk!"

A kép forrása itt található

Reggeli áhítat a Kossuth iskolában a 2018. október 8-i alkalmon, Zsolt 46,2 alapján. (Az alsósoknak Brekeke, a béka mondta el ezt egy egyszerűbb mese formájában.)

Képzelj el egy olyan okostelefont, ami tényleg törhetetlen! Nem csak úgy nagyjából, hanem kalapáccsal sem verhető szét. Ha leejted a tizedikről, még egy apró karcolás sem lesz rajta. Olyan szuper erős okostelót képzelj el, aminek nem hogy nagy teljesítménye és memóriája van, de korlátlan lehetőségekkel rendelkezik. Annyi idő alatt tölt le egy filmet, amennyi idő alatt a másik oldaladra fordulsz az ágyban. Extra könnyű, extra vékony, de óriási kijelzője van. Ha pedig kell, akkor összehajthatod, ugyanis a legújabb technológia már ezt is lehetővé teszi. És majdnem elfelejtettem a lényeget: soha nem merül le.

Nos, nem találtam fel a csúcserős és legújabb generációs okostelefont, mert akkor már a Szilícium-völgy lelkésze lennék, és nem a Tiétek… Ehelyett éppen azt mondtam el Nektek két percben, hogy mit jelent az „Erős vár a mi Istenünk!” köszönés: a világ legerősebb, legelképzelhetetlenebb és legmegbízhatóbb, no meg legokosabb Létezője áll a rendelkezésetekre.

Le a kalappal amúgy előttetek, ugyanis nagyon sokan kiválóan helyt álltok a napi sokszori „Erős vár a mi Istenünk!” köszönéssel! Találkozzunk akár a lépcsőn, akár a bejárat előtt, akár a folyosón, akár az ebédlőben. Ma azt szeretném elősegíteni, hogy értsétek, miért teszünk így.

Jézusról

A kép forrása itt található

Reggeli áhítat a Kossuth iskolában a 2018. október 1-i alkalmon, Lk 2,52 alapján. (Az alsósoknak Brekeke, a béka mondta el ezt egy egyszerűbb mese formájában.)

Bár van meseszép része a születésének, sok mindenben már egy volt akkor is közülünk. Anyja például úgy lett terhes vele, hogy egyértelmű volt vőlegényével mindkettejüknek, hogy nem ő az apa. A férfi azonban mégis vállalta őket. (Hozzá kell tenni persze, hogy náluk egészen más ok volt a háttérben, mint napjainkban.)

A helyzet tovább súlyosbodott. A szülés előtt nem sokkal el kellett hagyniuk az otthonukat egy állami rendelet miatt. Ahogy megérkeztek a kijelölt, távoli településre, a szállók teltházat jelentettek. Mivel szegény embert még az ág is húzza, a szülés is ekkor indult be. Beérték hát az egyetlen lehetséges hellyel: az istállóval. Megszületett a gyermek. Széna és szalma közé, tehénbőgésbe, istállószagba és az állatok etetőjébe.

A megpróbáltatásoknak pedig még nem volt végük. Bár a világ kivetettjeként jött a világra, az ország vezetője mégis gyilkos dühvel kerestette. Így a néhány napos csecsemővel el kellett hagyni az országot titokban és kínban. Migránsok lettek.

Évek jöttek, ameddig külföldön éltek. Idegenként az amúgy is idegen világban. Aztán mire a növekvő kisgyermek megszokta volna ezt az életet, költözni kellett. Vissza az eredeti országba. A gyermeknek azonban hátra kellett hagynia ottani játszótársait és titkos helyeit. Indult az új megszokása.

Nevelőapjának bár nem volt túl előkelő a munkája, de meg tudtak élni belőle.