Nem magasztosan kezdődött

Igehirdetés Nagyalásonyban és Dabronyban 2016. december 25-én, valamint Nemesszalókon és Nyárádon december 26-án, karácsony ünnepén.

Alapige:
Mik 5,1-4a

Miután régen sokszor és sokféleképpen szólt Isten az atyákhoz a próféták által, ezekben a végső időkben a Fiú által szólt hozzánk, akit mindennek örökösévé tett, aki által a világot teremtette. Ő Isten dicsőségének kisugárzása és lényének képmása, aki hatalmas szavával hordozza a mindenséget, aki miután minket bűneinktől megtisztított, a mennyei Felség jobbjára ült. Annyival feljebb való az angyaloknál, amennyivel különb nevet örökölt náluk.
Mert az angyalok közül kinek mondta valaha Isten: „Fiam vagy te, ma nemzettelek téged”, majd pedig: „Atyja leszek, és ő az én Fiam lesz”?
Amikor pedig bevezeti az elsőszülöttet a világba, ismét így szól: „Imádja őt Isten minden angyala!”

A kép forrása itt található

Nyáron, a táborzáró áhítatban Mészáros Tamás kerületi felügyelőnk mesélt egy történetet. Külföldön voltak, és elmentek egy olyan kisebb településre, ahonnan sok híres ember származik. Megkérdezték ott egy idős bácsitól, hogy hogy is van ez, hogy itt ennyi nagy ember született. A bácsi erre azt válaszolta, hogy itt egyetlen nagy ember se született, csak aranyos kisbabák.

Hát igen… Mindig így kezdődik.

Randevú az ismeretlen Istennel

Igehirdetés Nagyalásonyban, Dabronyban és Nemesszalókon, szenteste, 2016. december 24-én.

Alapige:
Zsid 1,1-6

Miután régen sokszor és sokféleképpen szólt Isten az atyákhoz a próféták által, ezekben a végső időkben a Fiú által szólt hozzánk, akit mindennek örökösévé tett, aki által a világot teremtette. Ő Isten dicsőségének kisugárzása és lényének képmása, aki hatalmas szavával hordozza a mindenséget, aki miután minket bűneinktől megtisztított, a mennyei Felség jobbjára ült. Annyival feljebb való az angyaloknál, amennyivel különb nevet örökölt náluk.
Mert az angyalok közül kinek mondta valaha Isten: „Fiam vagy te, ma nemzettelek téged”, majd pedig: „Atyja leszek, és ő az én Fiam lesz”?
Amikor pedig bevezeti az elsőszülöttet a világba, ismét így szól: „Imádja őt Isten minden angyala!”

A kép forrása itt található

Ma estére mindenki gondosan elkészült a templomba. A legtöbben nemcsak melegen öltöztek, hanem igyekeztek megadni az ünnep fényét a ruházatukkal is. Pedig még nem is tudták, hogy randevúra jöttek… Randevúra az ismeretlen Istennel. Erről fogunk ma gondolkodni.

Hogy miért randevúról?

Stabilitás a labilisságban

Igehirdetés Nagyalásonyban, advent 4. vasárnapján, 2016. december 18-án.

Alapige:
Fil 4,4-7

Örüljetek az Úrban mindenkor! Ismét mondom: örüljetek! A ti szelídségetek legyen ismert minden ember előtt! Az Úr közel! Semmiért se aggódjatok, hanem imádságban és könyörgésben mindenkor hálaadással tárjátok fel kéréseiteket Isten előtt; és Isten békessége, mely minden értelmet meghalad, meg fogja őrizni szíveteket és gondolataitokat Krisztus Jézusban.

A kép forrása itt található

Tegnap a temetésen ott hagytuk abba a közös gondolkodást az igehirdetésben, hogy a karácsony nem a tökéletes ünneplésről és a tökéletes boldogságról szól, hanem a sötétségből feltámadó fényességről. A reményről, ami széthasítja az eget. A „mégis”-ről. Mégis van tovább, mégis lehet másképp. Ma innen folytatjuk. Ez lesz a központi gondolatunk: stabilitás a labilisságban. Vagyis hogyan lehet mégis stabilnak maradni akkor, amikor minden labilissá tesz bennünket? Látszólag messziről indulunk, aztán ezt az induló képet összegyúrjuk az igehirdetési alapigével.

A remegő kéztől indulunk.

Advent - felkészülés a hajnal hasadására

Igehirdetés Nagyalásonyban és Dabronyban, advent első vasárnapján, 2016. november 27-én.

Alapige:
Róm 13,11-14

Ezenfelül tudjátok, hogy az idő sürget: ideje már az álomból felébrednetek, mert most közelebb van hozzánk az üdvösség, mint amikor hívőkké lettünk. Az éjszaka múlik, a nappal pedig már közel van. Vessük el tehát a sötétség cselekedeteit, és öltsük fel a világosság fegyvereit. Mint nappal illik, tisztességben éljünk: nem dorbézolásban és részegeskedésben, nem bujálkodásban és kicsapongásban, nem viszálykodásban és irigységben, hanem öltsétek magatokra az Úr Jézus Krisztust; a testet pedig ne kényeztessétek úgy, hogy bűnös kívánságok ébredjenek benne.

A kép forrása itt található

A múlt héten arról beszéltünk, hogy micsoda lehetőség van abban, ha az ádvent előtti hetet arra használjuk, hogy lelkileg rákészüljünk a mai napra. Készülni a készülődésre. Vagyis nem beesni a készülődésre lelkünkben, hanem felkészülni rá. Erről a fókuszról fogunk ma beszélni az ige nyomán, a következő központi gondolattal: ádvent – felkészülés a hajnal hasadására.

Alapigénk Pálnak a rómaiakhoz írt levelében található. Igazi ádventi gondolatról ír:

Elképzelhetetlen teremtés

Igehirdetés Nagyalásonyban, Dabronyban és Nemesszalókon, örökélet vasárnapján, 2016. november 20-án.

Alapige:
Ézs 65,17-25
Isten mondja:

Mert én új eget és új földet teremtek, a régire nem is emlékeznek, senkinek sem jut eszébe. Ezért örvendjetek és vigadjatok mindörökké annak, amit majd teremtek! Mert Jeruzsálemet vigasságra teremtem, népét pedig örömre. Vigadozni fogok Jeruzsálemmel, és örvendezni népemmel. Nem hallatszik ott többé sírás és jajkiáltás hangja. Nem lesz ott olyan csecsemő, aki csak néhány napig él, sem öregember, aki magas kort ne érne. Mert a legfiatalabb is százévesen hal meg, és aki nem ér meg száz évet, átkozottnak számít. Házakat építenek, és ők laknak majd bennük, szőlőket ültetnek, és ők élvezik majd azoknak gyümölcsét. Nem úgy építenek, hogy más lakjék benne, nem úgy ültetnek, hogy majd más élvezze. Mert népem élete oly hosszú lesz, mint a fáké, és amiért megdolgoztak, választottaim maguk élvezhetik. Nem hiába fáradoznak, nem veszedelemre szülnek, mert az ÚR áldott népe ez, ők és leszármazottaik. Mielőtt kiáltanak, én már válaszolok, még beszélnek, én már meghallgatom. A farkas a báránnyal együtt legel, az oroszlán szalmát eszik, mint a marha, és a kígyónak por lesz a kenyere. Nem árt és nem pusztít szent hegyemen senki – mondja az ÚR.

A kép forrása itt található

A mai napon, örökélet vasárnapján, az elképzelhetetlen teremtésről fogunk gondolkodni. Egy történettel indulunk, amit utána összefűzünk a hallott ézsaiási alapigével.

Két magzat beszélget az anyaméhben:

-       Mondd, te hiszel a születés utáni életben?

A személyes és a személytelen hit

Igehirdetés Nagyalásonyban, Dabronyban, Nemesszalókon és Nyárádon, reformáció ünnepén, 2016. október 30-án.

Alapige:
Róm 10,3-11

Mert azzal, hogy Isten igazságát nem értették meg, hanem a maguk igazságát igyekeztek érvényesíteni, nem engedelmeskedtek Isten igazságának.

Mert a törvény végcélja Krisztus, minden hívő megigazulására. Mózes ugyanis azt írja a törvényből való igazságról, hogy „aki megcselekszi azokat, él általuk”. A hitből való igazság pedig így szól: „Ne mondd szívedben: Ki megy fel a mennybe?” Azért tudniillik, hogy Krisztust lehozza. Vagy: „Ki megy le az alvilágba?” Azért tudniillik, hogy Krisztust a halálból felhozza. Hanem mit mond? „Közel van hozzád az ige, a te szádban és a te szívedben”, mégpedig a hit igéje, amelyet mi hirdetünk. Ha tehát száddal Úrnak vallod Jézust, és szíveddel hiszed, hogy Isten feltámasztotta őt a halálból, akkor üdvözülsz. Mert szívvel hiszünk, hogy megigazuljunk, és szájjal teszünk vallást, hogy üdvözüljünk. Az Írás így szól: „Aki hisz őbenne, nem szégyenül meg.”

A kép forrása itt található

499 évvel ezelőtt, 1517. október 31-én, valami sokkal nagyobb történt, mint ami csak a protestáns felekezetek belső ügye. A wittenbergi vártemplom ajtajára kiszegezett 95 tétel apró hógolyóként indult, és lavina lett belőle. (A havat az elő-reformátorok hordták össze.) Azt az üzenetet hozta, hogy személyes hitünk, személyes kapcsolatunk lehet Istennel. Rámutatott a személytelen, emberek által irányított vak-hitre, és Jézusra, a Krisztusra mutatott. Erről fogunk ma együtt gondolkodni: a személyes és a személytelen hitről.

Evangélikus egyházunkban, reformáció ünnepén, stílszerűen a római levélből jelölték ki alapigét. Mielőtt végiggondoljuk, hogy mi szerepel benne, fontos látnunk azt a mélységet, ahonnan Luther Márton számára indult

A megbocsátás útja és a határok

Igehirdetés Nagyalásonyban és Dabronyban a Szentháromság ünnepe utáni 22. vasárnapon, 2016. október 23-án.

Alapige:
Mt 18,21-35

Akkor Péter odament [Jézushoz], és ezt kérdezte tőle: Uram, hányszor kell megbocsátanom az ellenem vétkező testvéremnek? Még hétszer is? Jézus így válaszolt: Mondom neked, nemhogy hétszer, hanem még hetvenszer hétszer is. Ezért hasonló a mennyek országa ahhoz a királyhoz, aki el akarta számoltatni a szolgáit. Amikor hozzákezdett, egy olyan embert vittek elé, aki tízezer talentummal volt adósa. Mivel nem volt miből fizetnie, megparancsolta az úr, hogy adják el őt és feleségét, gyermekeit és mindenét, amije van, és úgy fizesse meg. A szolga ekkor leborult előtte, és így esedezett: Légy türelemmel irántam, és mindent megfizetek neked. Az úr pedig megszánta a szolgát, elbocsátotta, és elengedte az adósságát. Amikor azonban kiment az a szolga, találkozott egyik szolgatársával, aki száz dénárral tartozott neki. Megragadta, fojtogatni kezdte, és ezt mondta neki: Fizesd meg, amivel tartozol! Szolgatársa ekkor leborult előtte, és így kérlelte: Légy türelemmel irántam, és megadom majd neked. De az nem engedett, hanem elmenve börtönbe záratta őt, amíg meg nem fizeti a tartozását. Amikor szolgatársai látták ezt, nagyon felháborodtak. Elmentek, és jelentették uruknak mindazt, ami történt. Akkor magához hívatta őt ura, és így szólt hozzá: Gonosz szolga, elengedtem minden tartozásodat, mivel könyörögtél nekem. Nem kellett volna neked is megkönyörülnöd szolgatársadon, amint én is megkönyörültem rajtad? És ura haragjában átadta őt, hogy kínozzák, amíg meg nem fizeti neki az egész tartozását. Így tesz majd az én mennyei Atyám is veletek, ha szívetekből meg nem bocsátotok, mindenki az ő testvérének.

A kép forrása itt található

Ma a megbocsátás útjáról és a hozzá tartozó határokról fogunk együtt gondolkodni. Nehéz téma. Akkor is, amikor mi nem tudunk, vagy nem akarunk megbocsátani. És akkor is, ha nekünk nem tudnak, vagy nem akarnak. Most körüljárjuk hozzá az isteni perspektívát.

Péter odamegy Jézushoz, és megkérdezi, hogy hányszor kell megbocsátanom az ellenem vétkezőnek. Tudnunk kell, hogy az akkori zsidó szokásjog szerint háromszor kellett. Péter ehhez képest jóval gálánsabb, amikor ezt kérdezi: „Még hétszer is?” Jézus pedig azt válaszolja erre, hogy még hetvenszer hétszer is. Vagyis 490-szer. Ez persze nem konkrét határszám akar lenni, hanem azt fejezi ki vele, hogy nincs mértéke. Bármennyiszer. Majd egy példázatot mond:

Szabadulás a tehetetlenségből

Igehirdetés Nemesszalókon és Nyárádon, a Szentháromság ünnepe utáni 19. (hálaadó) vasárnapon, 2016. október 2-án.

Alapige:
Mt 9,1-8

Jézus hajóra szállva átkelt, és elment a maga városába. És íme, odavittek hozzá egy bénát, aki ágyban feküdt. Amikor Jézus látta hitüket, így szólt a bénához: Bízzál, fiam, megbocsáttatnak a te bűneid. Ekkor néhányan az írástudók közül így szóltak magukban: Istenkáromló! Jézus pedig, mivel ismerte gondolataikat, ezt mondta: Miért gondoltok gonoszt szívetekben? Ugyan mi könnyebb? Azt mondani, hogy megbocsáttatnak a te bűneid, vagy ezt mondani: Kelj fel, és járj? De azért, hogy megtudjátok, az Emberfiának van hatalma bűnöket megbocsátani a földön – ekkor ezt mondta a bénának: Kelj fel, vedd az ágyadat, és menj haza! Ő pedig felkelt, és hazament. Amikor a sokaság ezt látta, félelem fogta el őket; és dicsőítették Istent, aki ilyen hatalmat adott az embereknek.

A kép forrása itt található

Ma mélyre megyünk. Olyan mélységbe, amit mindannyian ismerünk. Van, aki csak átmenetileg, és van, aki ebben él évek, évtizedek óta. A tehetetlenség mélységébe szállunk alá. Nem azért, hogy elsüllyedjünk benne, hanem hogy kiszabadulhassunk onnan. Ez a mai központi gondolatunk: szabadulás a tehetetlenségből. Alapigénkből indulunk ki, majd végiggondoljuk, milyen is az általunk átélt enerváltság.

Az utóbbi vasárnapokon nem először kerül elő Jézus egyik gyógyítás-története. Most egy béna férfit gyógyít meg. A legtöbben tudják már, hogy négy evangéliumi szöveg van: Máté, Márk, Lukács és János evangéliuma. Vannak történetek, amik csak az egyikben szerepelnek, és vannak, amik többen is. De valamiben mindig különbözik az, ahogyan ugyan azt a jelenetet leírják számunkra. A mai történetünknél jó okunk van azt hinni, hogy Máténál ez ugyan az az eset, mint amit Márk és Lukács úgy vezet be, hogy olyan sokan voltak Jézussal egy házban, hogy a beteget vivők kibontották a tetőt, és ott engedték le barátjukat, a hordágyon fekve.

Az együttes szövegek arra engednek következtetni, hogy itt nem egy deréktól lefelé való mozgásképtelenségről van szó, hanem agyvérzés következtében, a teljes test lebénulásáról. Ezt jól ismerjük. Amikor ott fekszik valaki az ágyban, aki előtte mozgott, futott, dolgozott. Most pedig teljes mértékben a mi segítségünkre szorul.

Jézus elé hozzák a férfit. Ugyan az történik, mint a naini ifjú feltámasztásánál: Jézus a hozzátartozók hitéért gyógyítja meg. Egyszerűen megszólal, és szavával egészséget teremt neki. Hogy pontosan hogyan, azt kicsit később nézzük meg. Előbb azt gondoljuk végig, mi is lehet ez a fajta tehetetlenség? Hogyan jelenhet meg az életünkben?

Olyasmi, mint amikor egy nagyon lapos kerekű biciklit tekerünk. Van még benne annyi szufla, hogy

Feszültség a szeretetben - Blokkol, vagy lehetőséget ad?

Igehirdetés Nagyalásonyban és Dabronyban, a Szentháromság ünnepe utáni 18. vasárnapon, 2016. szeptember 25-én.

Alapige:
Mt 22,34-46

Amikor a farizeusok meghallották, hogy [Jézus] a szadduceusokat elhallgattatta, összegyűltek. Egyikük pedig, egy törvénytudó, kísérteni akarta őt, és megkérdezte tőle: Mester, melyik a nagy parancsolat a törvényben? Jézus így válaszolt: „Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes elmédből.” Ez az első és a nagy parancsolat. A második hasonló ehhez: „Szeresd felebarátodat, mint magadat.” E két parancsolattól függ az egész törvény és a próféták.
Amíg a farizeusok együtt voltak, megkérdezte tőlük Jézus: Mit gondoltok a Krisztusról? Kinek a fia? Ezt felelték: Dávidé. Ő azt kérdezte: Hogyan nevezheti akkor Dávid a Lélek által urának, amikor ezt mondja: „Így szól az Úr az én Uramhoz: Ülj az én jobbomra, amíg lábad alá nem vetem ellenségeidet!” Ha tehát Dávid URának nevezi őt, miképpen lehet a fia? De senki sem tudott neki válaszolni egyetlen szót sem, és attól a naptól fogva senki sem merte őt megkérdezni többé.

A kép forrása itt található

Ma arról a helyzetről fogunk együtt gondolkodni, amikor feszültség jelenik meg a szeretetben. Látni fogjuk, hogy ez hol blokkol bennünket, hol pedig lehetőséget ad számunkra valami újra, valami jó fordulat lehetőségére. De mitől függ ez? Nos, nem a jó szerencsétől, sem attól, hogy mit dob a gép…

Alapigénk Máté evangéliumának utolsó harmadából való. Jézus már bevonult Jeruzsálembe, és valamikor virágvasárnap és nagycsütörtök között vagyunk. A nagypénteki sokk és a húsvéti csoda értetlensége már ott feszül a levegőben. Máté elbeszélése szerint

Van, amire sosincs alkalmas körülmény... De attól még eljuthatok oda!

Igehirdetés Nagyalásonyban és Dabronyban, a Szentháromság ünnepe utáni 17. vasárnapon, 2016. szeptember 18-án.

Alapige:
Ef 4,1-6

Pál apostol írja: "Kérlek tehát titeket én, aki fogoly vagyok az Úrért: éljetek ahhoz az elhívatáshoz méltón, amellyel elhívattatok, teljes alázatossággal, szelídséggel és türelemmel; viseljétek el egymást szeretettel, igyekezzetek megtartani a Lélek egységét a békesség kötelékével. Egy a test, és egy a Lélek, aminthogy egy reménységre kaptatok elhívást is: egy az Úr, egy a hit, egy a keresztség, egy az Istene és Atyja mindeneknek; ő van mindenek felett és mindenek által és mindenekben."

A kép forrása itt található

Egy mítoszt forgatunk ma ki a sarkaiból. Egy hétköznapi bölcsességet vonunk kétségbe, és megnézzük, hogyan fest más megvilágításból. És milyen lehetőségünk van az új helyzetben. Nézzük a mítoszt egy példatörténettel!

Csinos Anna és Kedves Miklós egy éve járnak együtt. Csinos Anna úgy érzi, hamarosan eljön az ideje annak, hogy összeházasodjanak. Izgatottan várakozik a lánykérésre. Kedves Miklós is érzi, hogy döntéshelyzetbe került. Ő viszont rájött, hogy nem szereti a lányt úgy, ahogy gondolta. Komolyan veszi a helyzetet, és alaposan végiggondolja. Arra jut, hogy ha így is folytatná a kapcsolatot, és megkérné Csinos Anna kezét, azzal becsapná önmagát, Annát, mindkettejük családját, rokonságát, barátait, ismerőseit. Ráadásul számos, beláthatatlan következménye lenne. Így azonban esélyt kapnak arra, hogy boldog életet éljenek. Bármilyen nehéz is lesz kezdetben. Felhívja hát Annát, és azzal az elhatározással megy oda hozzá, hogy elmond neki mindent őszintén, és szakít vele. Kedves Miklós azonban összetörve találja ott a lányt. Kiderül, hogy Anna édesapja halálos beteg.

Mit tesz most Miklós?

Megérintették a fájdalmamat - Miért történt? És hogyan reagálok rá?

Igehirdetés Nagyalásonyban és Nyárádon, a Szentháromság ünnepe utáni 16. vasárnapon, 2016. szeptember 11-én.

Alapige:
Lk 7,11-17

Ezután Jézus elment egy Nain nevű városba, és vele mentek tanítványai nagy sokasággal együtt. Amikor közeledett a város kapujához, íme, halottat hoztak kifelé, egy özvegyasszony egyetlen fiát, és a városból nagy sokaság követte. Amikor az Úr meglátta az asszonyt, megszánta, és így szólt hozzá: Ne sírj! Azután odalépett, és megérintette a koporsót. Akik vitték, megálltak, ő pedig így szólt: Ifjú, neked mondom, kelj fel! Erre felült a halott, és elkezdett beszélni; Jézus pedig átadta az anyjának. Félelem fogta el mindnyájukat, dicsőítették az Istent, és ezt mondták: Nagy próféta támadt közöttünk, és meglátogatta Isten az ő népét. Ez a hír elterjedt róla egész Júdeában és az egész környéken.

A kép forrása itt található

Ma Jézus egyik feltámasztás-története az alapigénk. Ennek a nyomán arról a mozzanatról gondolkodunk, amikor megérintődik a fájdalmunk: olyan pontja az életünknek, ahol nagyon mély fájdalom van a lelkünkben. Végiggondoljuk a történet alapján, hogy ez miért történik, és azt, hogy hogyan reagálunk rá. Nézzük először a történetet!

Lukács evangéliumának még viszonylag az elején vagyunk. Jézus Galilea térségében van. Éppen Nain városába érkezik. Fontos a város megnevezése. Ezen a vidéken történt ugyanis korábban, hogy Illés feltámasztotta Isten erejével a sareptai özvegy fiát (1Kir 17), valamint hogy Elizeus – szintén Isten erejével – feltámasztotta a súnémi asszony fiát (2Kir 4).

Jézus a városhoz közeledik tanítványaival, és nagy sokasággal. A városkapunál azonban egy halottat hoznak kifelé. Egy özvegyasszony egyetlen fiát. Abban a korban a nők nem tudták eltartani magukat. Nem tudtak olyan munkát végezni, hogy ezt megtegyék. Vagy a gyerekeik viselték gondjukat, férjük halála után, vagy ha szerencséjük volt, mások kegyelemkenyeréből tudtak tengődni. Ez az asszony tehát az egyetlen gyermekének halálával egzisztenciálisan is kilátástalan helyzetbe került. Nincstelen lett.

A kapuban azonban szembetalálkozik a két menet.

Pénzügyek & aggódás

Igehirdetés Nemesszalókon és Nyárádon, a Szentháromság ünnepe utáni 15. vasárnapon, 2016. szeptember 4-én.

Alapige:
Mt 6,24-34

Jézus mondja: Senki sem szolgálhat két úrnak, mert vagy az egyiket fogja gyűlölni, a másikat pedig szeretni, vagy az egyikhez ragaszkodik majd, a másikat pedig megveti. Nem szolgálhattok Istennek és a mammonnak.

Ezért mondom nektek: ne aggódjatok életetekért, hogy mit egyetek, vagy mit igyatok, se testetekért, hogy mibe öltözködjetek. Nem több-e az élet a tápláléknál, és a test a ruházatnál? Nézzétek meg az égi madarakat: nem vetnek, nem is aratnak, csűrbe sem gyűjtenek, és a ti mennyei Atyátok táplálja őket. Nem vagytok-e ti értékesebbek azoknál? Aggódásával pedig ki tudná közületek meghosszabbítani életét csak egy perccel is? Mit aggódtok a ruházatért is? Figyeljétek meg a mező liliomait, hogyan növekednek: nem fáradoznak, és nem fonnak, de mondom nektek, hogy Salamon teljes dicsőségében sem öltözködött úgy, mint ezek közül akár csak egy is. Ha pedig a mező füvét, amely ma van, és holnap a kemencébe vetik, így öltözteti Isten, nem sokkal inkább titeket, kicsinyhitűek?

Ne aggódjatok tehát, és ne kérdezgessétek: Mit együnk? – vagy: Mit igyunk? – vagy: Mit öltsünk magunkra? Ilyesmikért a pogányok törik magukat; a ti mennyei Atyátok pedig tudja, hogy szükségetek van minderre. Keressétek először Isten országát és az ő igazságát, és mindezek ráadásként megadatnak majd nektek. Ne aggódjatok tehát a holnapért, mert a holnap majd aggódik magáért: elég minden napnak a maga baja.

A kép forrása itt található

A mai központi gondolatunk többeknek talán meglepő lesz. De határozottan biblikus. A pénzügyek és az aggódás témáját fogjuk körüljárni az előbb hallott (olvasott) jézusi mondatok nyomán.

Igénk Máté evangéliumában található, annak is egy nagy egységében, az ún. hegyi beszédben. Ez onnan kapta a nevét, hogy az evangélium leírása szerint egy hegyen telepedett le a sokaság, és itt hallgatták Jézust. Sok mindenről beszélt nekik, egészen különböző témákban: Kik a boldogok?, adakozás, imádkozás, böjtölés, képmutató ítélkezés és így tovább. Az adakozás témája is mutatja, hogy Jézus egyáltalán nem kerüli ki a pénz kérdését. Érdekes, hogy a pénzt a köztudat mégis különválasztja a Bibliától. Közben pedig hatalmas gyűjtemény van benne róla. Olyan, ami a mai napig megállja a helyét a bölcs pénzkezelésben. Ezekből az igeversekből többek között a kiszamolo.hu internetes oldal szerzője készített egy gyűjteményt, aki nemcsak közgazdász, de teológus is. Érdemes végigbogarászni.

Nézzük, mi szerepel igénkben!

A gyógyulás mértéke

Igehirdetés Nagyalásonyban és Dabronyban, a Szentháromság ünnepe utáni 14. vasárnapon, augusztus 28-án.

Alapige:
Lk 17,11-19

Amikor Jézus úton volt Jeruzsálem felé, Samária és Galilea között haladt át. Amint beért egy faluba, szembejött vele tíz leprás férfi, akik távol megálltak, és kiáltozva kérték: Jézus, Mester, könyörülj rajtunk! Amikor meglátta őket, így szólt hozzájuk: Menjetek el, és mutassátok meg magatokat a papoknak! És amíg odaértek, megtisztultak. Egyikük pedig, amikor látta, hogy meggyógyult, visszatért, és fennhangon dicsőítette Istent. Arcra borult Jézus lábánál, és hálát adott neki. Ez pedig samáriai volt. Megszólalt Jézus, és ezt kérdezte: Vajon nem tízen tisztultak-e meg? Hol van a többi kilenc? Nem akadt más, aki visszatért volna, hogy dicsőítse Istent, csak ez az idegen? És ezt mondta az Úr: Kelj fel és menj el, a hited megtartott téged.

A kép forrása itt található

Ma a gyógyulás mértékéről fogunk gondolkodni a tíz leprás története kapcsán. Gyógyulás alatt nem csak a testi, biológiai gyógyulást fogjuk érteni, hanem a lelkünk gyógyulását is, amikor az élettörténetünkben eltört testi-lelki valónk elkezd új életre támadni. A történet nyomán három szál fog kibontakozni számunkra, mint a gyógyulás három szintje.

Jézus úton van. A gyakori igeolvasók és –hallgatók számára nem meglepetés, hogy az evangélium derekán ez az út már Jeruzsálemet jelenti. Oda tart, hogy feláldozza magát, mindannyiunk gyógyulásáért. Úton van. Közben sokakkal találkozik, és sokan kérik gyógyítását. Most tíz leprás férfi érkezik. Pontosabban csak távol megállnak, és kiáltoznak neki: „Jézus, Mester, könyörülj rajtunk!” De miért távol állnak meg? Miért nem borulnak a lába elé?

Vágyódás "Istenmezeje" után

Igehirdetés Nagyalásonyban és Dabronyban, a Szentháromság ünnepe utáni 10. vasárnapon, július 31-én, valamint Nemesszalókon és Nyárádon, augusztus 7-én.

Alapige:
1Kor 12,1-11

A lelki ajándékokra nézve pedig, testvéreim, nem szeretném, ha tudatlanok lennétek. Tudjátok, hogy amikor pogányok voltatok, ellenállhatatlanul vitt és sodort valami benneteket a néma bálványokhoz. Ezért tudtotokra adom, hogy senki sem mondja: „Jézus átkozott”, aki Isten Lelke által szól; és senki sem mondhatja: „Jézus Úr”, csakis a Szentlélek által.

A kegyelmi ajándékok között ugyan különbségek vannak, de a Lélek ugyanaz. Különbségek vannak a szolgálatokban is, de az Úr ugyanaz. És különbségek vannak az isteni erő megnyilvánulásaiban is, de Isten, aki mindezt véghezviszi mindenkiben, ugyanaz. A Lélek megnyilvánulása pedig mindenkinek azért adatik, hogy használjon vele. Mert némelyik a Lélek által a bölcsesség igéjét kapta, a másik az ismeret igéjét, ugyanazon Lélek által. Egyik ugyanattól a Lélektől a hitet, a másik ugyanazon Lélek által a gyógyítások kegyelmi ajándékait. Van, aki az isteni erők munkáit vagy a prófétálást kapta; van, aki lelkek megkülönböztetését, a nyelveken való szólást, vagy pedig a nyelveken való szólás magyarázását kapta. De mindezt egy és ugyanaz a Lélek munkálja, aki úgy osztja szét kinek-kinek ajándékát, amint akarja.

A kép (cikk) forrása itt található

Néhány hete az origo internetes hírportál elkezdtekeresni a legszebb nevű magyar települést. Ennek előzménye egy facebookos bejegyzés volt, ahol a következő tíz név maradt bent a szavazás nyomán: Szamosangyalos, Fűzvölgy, Almáskamarás, Öregcsertő, Lánycsók, Medgyesbodzás, Lulla, Hencida, Istenmezeje és Szentkozmadombja. Néhány napja aztán eldőlt, hogy

A lelkem jövője

Igehirdetés Nagyalásonyban és Dabronyban, a Szentháromság ünnepe utáni 7. vasárnapon, 2016. július 10-én.

Alapige:

Róm 6,19-23

Emberi módon beszélek, mivel erőtlenek vagytok. Ahogyan tehát átadtátok tagjaitokat a tisztátalanságnak és a törvénytelenségnek a törvénytelenség szolgálatára, úgy most adjátok át tagjaitokat az igazság szolgálatára, hogy szentek legyetek. Mert amikor szolgái voltatok a bűnnek, szabadok voltatok az igazságtól. De milyen gyümölcsöt termett ez akkor nektek? Bizony, most szégyenkeztek miatta, mert ennek vége a halál! Most azonban, miután a bűntől megszabadultatok, és az Isten szolgái lettetek, már ez meghozta nektek gyümölcsét, a szent életet, amelynek vége az örök élet. Mert a bűn zsoldja a halál, az Isten kegyelmi ajándéka pedig az örök élet Krisztus Jézusban, a mi Urunkban.

A kép forrása itt található

A mai napon a saját lelkünk jövőjéről fogunk együtt gondolkodni. Természetesen nem csak úgy általánosságban tesszük ezt, hanem a hallott alapige nyomán, a római levélből. Mielőtt ebbe belekezdenénk, egy interjúval ismerkedünk meg.

Dr. Freund Tamás Széchenyi-díjas magyar neurobiológus, egyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja, az agykéreg működésének nemzetközi hírű tudósa. A vele készült beszélgetés az „Istenadta” című 2011-es interjúkötetben olvasható, azonban egyes részletei önálló életre keltek, és a mai napig terjednek a világhálón. Nem véletlenül. A tudós, a racionalitás és a törvényszerűségek embere a hitéről beszél. Akinek van kedve hozzá, érdemes az egészet elolvasni. Mi azonban csak annyit fogunk át most belőle gondolatilag, amennyi az igehirdetést előremozdítja.

Ő, az agy kutatója, azt mondja, hogy

Amnesztia

Igehirdetés Nemesszalókon és Nyárádon, a Szentháromság ünnepe utáni 6. vasárnapon, 2016. július 3-án.

Alapige:
Róm 6,3-11

Vagy nem tudjátok, hogy mi, akik Krisztus Jézusba kereszteltettünk, az ő halálába kereszteltettünk? A keresztség által ugyanis eltemettettünk vele a halálba, hogy amiképpen Krisztus feltámadt a halálból az Atya dicsősége által, úgy mi is új életben járjunk. Ha ugyanis eggyé lettünk vele halálának hasonlóságában, még inkább eggyé leszünk vele feltámadásának hasonlóságában is. Hiszen tudjuk, hogy a mi óemberünk megfeszíttetett vele, hogy megerőtlenüljön a bűn hatalmában álló test, hogy többé ne szolgáljunk a bűnnek. Mert aki meghalt, az megszabadult a bűntől. Ha pedig meghaltunk Krisztussal, hisszük, hogy vele együtt élni is fogunk. Hiszen tudjuk, hogy Krisztus, aki feltámadt a halottak közül, többé nem hal meg, a halál többé nem uralkodik rajta. Mert meghalt a bűnnek egyszer s mindenkorra, amely életet pedig él, azt az Istennek éli. Így azt tartsátok ti is magatokról, hogy meghaltatok a bűnnek, de éltek Istennek Krisztus Jézusban!

A kép forrása itt található

A mai vasárnapon az amnesztiáról fogunk gondolkodni. Az isteni amnesztiáról. Igénkből kiindulva a keresztség gondolatától fogunk elérkezni ehhez.

A keresztség sokat változott az elmúlt 2000 évben. Most néhány csepp vízzel leöntjük a keresztelendőt, miután a templom épületében ott áll mindenki szépen, felöltözve. Annak idején egészen máshogy történt, a keresztyénség terjedésének elején. Amikor valaki – felnőtt korában – megvallotta hitét, és megbánta bűneit, akkor élő vizet kerestek. Élőt, vagyis patakot, folyót, tengert. Belement a vízbe a keresztelő tanítvány, később pap, és az, aki keresztelkedni kívánt. A rítushoz tartozó szavak után a pap lenyomta a keresztelendőt a víz alá. Ő teljesen alámerült. Vizes lett az utolsó porcikájáig. Ami nekünk furcsa lehet, az az, hogy ez nem csak egy-két pillanatig tartott, hanem tovább. Aki alámerült, átélte ugyanis ez alatt az idő alatt azt, hogy egyre fogy és fogy az oxigénje. Annak a szimbóluma ez, hogy az élet egy szakasza lezárul, és új kezdődik. Másképp fogalmazva: a régi ember meghal a vízben, és egy új születik a keresztségben.

Erről hallottunk Pálnak a római gyülekezethez írt levelében. A keresztséggel véget ért

Zsilipelés - egy pszichológiai kifejezéstől a bizonyságtételig

Igehirdetés Nagyalásonyban és Dabronyban, a Szentháromság ünnepe utáni 5. vasárnapon, 2016. június 26-án.

Alapige:
1Pt 3,8-15

Végül pedig legyetek mindnyájan egyetértők, együttérzők, testvérszeretők, könyörületesek, alázatosak. Ne fizessetek a gonoszért gonosszal, vagy a gyalázkodásért gyalázkodással, hanem ellenkezőleg: mondjatok áldást, hiszen arra hívattatok el, hogy áldást örököljetek. Mert aki szeretne örülni az életnek és jó napokat látni, óvja nyelvét a gonosztól, és ajkait, hogy ne szóljanak álnokságot; forduljon el a gonosztól, és cselekedjék jót, keresse és kövesse a békességet; mert az Úr szeme az igazakon van, és füle az ő könyörgésükre figyel, az Úr arca pedig a gonoszt cselekvők ellen fordul. De ki az, aki bántalmaz titeket, ha buzgón igyekeztek a jóra? De még ha szenvednétek is az igazságért, akkor is boldogok vagytok; a fenyegetésüktől pedig ne ijedjetek meg, se meg ne rettenjetek. Ellenben az Urat, Krisztust tartsátok szentnek szívetekben, és legyetek készen mindenkor számot adni mindenkinek, aki számon kéri tőletek a bennetek élő reménységet.

A kép forrása itt található

Szakaszunk nagyon különös történelmi korban keletkezett. Legalábbis keresztyén szemszögből. Útnak indult már az apostolok és az újonnan megtérők lábaival az evangélium, és egyre jobban terjedt. Azonban új volt még a számtalan vallás között. Péter első leveléből, és számos más bibliai és Biblián kívüli forrásból tudjuk, hogy a nagy lendület dacára is vészterhes idők voltak ezek, mivel ellenségesen ítélték meg az egykori názáreti Jézus követőit. Hogy milyen mérvű volt ez a támadás, attól függ, hogy pontosan mikor keletkezett Péter levele. Ezt azonban biztosan nem tudhatjuk. A Római Birodalom történelméből adódóan ez a korábbi időkben még kimerült az ellenséges, de békés reakciókban, majd nyilvános kigúnyolásokba csapott, végül hivatalosan is üldözötté vált (nyílt tereken és arénákban is).

Különös történelmi kor. Akkor azért, mert friss volt még a keresztyénség. Most pedig azért, mert az utóbbi évtizedekben is nagy hatást gyakorolt egy olyasmi ellenséges közeg, ami a Római Birodalomban élőket sújtotta. Csak mi fordított sorrendben ismerjük: először a hivatalos üldözés és kegyetlenkedés jött, majd ez az időszak megágyazott annak, hogy az abban felnövők többsége gúnyolja a Krisztusban hívőket, ellenséges legyen velük szemben, vagy egyszerűen elfordítsa a fejét.

De ebbe mi most nem megyünk bele. A gondolatébresztésen felül az most ezzel a célunk, hogy a saját bőrünkön keresztül beleérezzünk abba, ami a textusban (alapigében) van. Péter azt mondja a levele címzettjeinek, hogy bármi is történik velük és körülöttük, maradjanak hűek Jézushoz. Ne viszonozzák a kapott gyalázkodást, hanem legyenek egyetértők, együttérzők, testvérszeretők, könyörületesek, alázatosak. Vagyis szabályozzák az életüket. Ha így tesznek, akkor egyfelől kevesebb baj érheti őket, másfelől amit nem tudnak elkerülni, abban is van szabályozási lehetőségük arra, hogy mi kerül ki tőlük mások felé.

Ezzel meg is érkeztünk a mai központi gondolathoz: zsilipelés – egy pszichológiai fogalomtól a bizonyságtételig. Először végiggondoljuk, hogy

Várom, hogy jobb legyen...

Igehirdetés Nagyalásonyban és Dabronyban, a Szentháromság ünnepe utáni 4. vasárnapon, 2016. június 19-én.

Alapige:
Róm 8,18-23

Mert azt tartom, hogy a jelen szenvedései nem hasonlíthatók ahhoz a dicsőséghez, amely láthatóvá lesz rajtunk. Mert a teremtett világ sóvárogva várja az Isten fiainak megjelenését. A teremtett világ ugyanis a hiábavalóságnak vettetett alá, nem önszántából, hanem az által, aki alávetette, mégpedig azzal a reménységgel, hogy a teremtett világ maga is meg fog szabadulni a romlandóság szolgaságából Isten gyermekeinek dicsőséges szabadságára. Hiszen tudjuk, hogy az egész teremtett világ együtt sóhajtozik és együtt vajúdik mind ez ideig. De nem csak ez a világ, hanem még azok is, akik a Lélek első zsengéjét kapták, mi magunk is sóhajtozunk magunkban, várva a fiúságra, testünk megváltására.

A szobor bemutatása egy felvételen (a videó kattintással nyílik)

Első éves voltam a teológián. Egy felsőbb évessel együtt szálltunk fel a legendás (akkor még létező) piros hetes buszra, hogy a belváros felé menjünk. A Thököly úton haladtunk. Egyszer csak – ahogy a Stefánia keresztezte az utat –, ez a valaki egy épületre mutatott a sarkon. Ahogyan követtem a tekintetemmel a kezét, egy erkélyt láttam meg, amin egy női szobor áll. Én így hallottam a történetét: egy asszony lakott ott, aki évekig várta haza férjét az első világháborúból. Amikor megkapta a halálhírét, rögtön belehalt a hírbe. A hír azonban téves volt. A szobrot hazatérő férje állíttatta emlékére, az erkélyt pedig befalaztatta, hogy soha senki nem mehessen ki oda.

Gyönyörű és romantikus történet. Nemrég azonban megtudtam, hogy ez a legenda nem a valóság. Néhány évvel ezelőtt az RTL Klub Fókusz címűműsora utána járt a történetnek. Több mint száz éve

A post-it cédulák mögötti Istenről

Igehirdetés Nemesszalókon és Nyárádon, a Szentháromság ünnepe utáni 2. vasárnapon, 2016. június 5-én, valamint Nagyalásonyban, 2016. június 12-én.

Alapige:
Ézs 5,1-5

Ti szomjazók mind, jöjjetek vízért, még ha nincs is pénzetek! Jöjjetek, vegyetek és egyetek! Jöjjetek, vegyetek bort és tejet, nem pénzért és nem fizetségért! Minek adnátok pénzt azért, ami nem kenyér, keresményeteket azért, amivel nem lehet jóllakni? Hallgassatok csak rám, és jó ételt fogtok enni, élvezni fogjátok a kövér falatokat! Figyeljetek rám, jöjjetek hozzám! Hallgassatok rám, és élni fogtok! Örök szövetséget kötök veletek, mert hűséges maradok Dávidhoz. Tanúvá tettem őt a népek között, fejedelemmé és parancsolóvá a nemzetek fölött. Te pedig olyan népet hívsz, melyet nem is ismersz, és olyan népek futnak hozzád, amelyek nem ismertek: Istenedért, az Úrért, Izráel Szentjéért, aki dicsővé tesz téged.

A kép forrása itt található

Ma a post-it cédulák mögötti Istenről gondolkodunk. A fiatalabb generáció minden bizonnyal pontosan tudja, mi az a post-it, de az idősebb generáció kedvéért hadd álljon itt, hogy ezek azok a vagy halványsárga, vagy élénk, neonos színű jegyzetlapok, amiknek a teteje ragacsos. Oda lehet ragasztani őket egy másik papírra, a hűtőajtóra és mindenféle felületre. Nem hagy nyomot, de (többnyire) a helyén marad. Leginkább olyan dolgokat írunk rá, amiket nem akarunk elfelejteni.

Mi azonban az emlékeztetés mellett most úgy is beszélünk róla, mint amivel meg lehet jelölni valamit. Átvitt értelemben: amikor valakire címkét aggatunk, hogy ő ilyen és ilyen, és az rajta marad. Vagy amikor miránk aggatnak ilyen címkét…

A post-it cédulák mögötti Istenről gondolkodunk ma. A címkéink által eltakart Istenről. De nézzük először a bibliai alapigét, amiből kifakadt ez a gondolat!

Tessék, itt a szívem!

Ezen a vasárnapon vendégszolgáló járt nálunk: Lázárné Tóth Szilva lelkésznő. Az ő igehirdetését tesszük közzé most.

Igehirdetés Nagyalásonyban és Dabronyban, a Szentháromság ünnepe utáni 1. vasárnapon, 2016. május 29-én.

Alapige:

5Móz 6,4-9

Halld meg, Izráel: Az ÚR a mi Istenünk, egyedül az ÚR! Szeresd azért az URat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes erődből! Maradjanak a szívedben azok az igék, amelyeket ma parancsolok neked. Ismételgesd azokat fiaid előtt, és beszélj azokról, akár a házadban vagy, akár úton jársz, akár lefekszel, akár fölkelsz! Kösd azokat jelként a kezedre, és legyenek fejdíszként a homlokodon. Írd azokat házad ajtófélfáira és kapuidra!

Még gimnazista koromban láttam egy videóklipet, ami nagyon ledöbbentett. A klip főszereplője egy lány, aki egy óriási szívet cipel egy nagyvárosban. Mindig mosolyog, és barátságosan néz az emberekre, de azok csak elsietnek mellette vagy kinevetik. Az egyik étterembe be sem engedik, mert túl nagy a szíve. Aztán ahogyan telik az idő, a szív elkezd zsugorodni. Mert túl sok volt számára a kudarc, a visszautasítás, az emberi közöny.

A mai igénkben – mint minden vasárnap igéjében – Isten is kitárulkozik előttünk, és megmutatja, milyen hatalmas szíve van. Mert a klipben

Az újjáSZÜLŐK vasárnapja

Igehirdetés Nagyalásonyban és Dabronyban, Szentháromság ünnepén, 2016. május 22-én.

Alapige:
Jn 3,1-11

Volt a farizeusok között egy Nikodémus nevű ember, a zsidók egyik vezető embere. Ő egy éjjel elment Jézushoz, és így szólt hozzá: „Mester, tudjuk, hogy Istentől jöttél tanítóul, mert senki sem képes megtenni azokat a jeleket, amelyeket te teszel, hacsak nincs vele az Isten.” Jézus így válaszolt: „Bizony, bizony, mondom néked: ha valaki nem születik újonnan, nem láthatja meg az Isten országát.” Nikodémus ezt kérdezte tőle: „Hogyan születhetik az ember, amikor vén? Bemehet anyja méhébe és megszülethetik ismét?” Jézus így felelt: „Bizony, bizony, mondom néked, ha valaki nem születik víztől és Lélektől, nem mehet be az Isten országába. Ami testtől született, test az, és ami Lélektől született, lélek az. Ne csodálkozz, hogy ezt mondtam neked: Újonnan kell születnetek. A szél arra fúj, amerre akar; hallod a zúgását, de nem tudod, honnan jön, és hova megy: így van mindenki, aki a Lélektől született.” Nikodémus megkérdezte tőle: „Hogyan történhet meg mindez?” Jézus így válaszolt: „Te Izráel tanítója vagy, és ezt nem tudod? Bizony, bizony, mondom néked: amit tudunk, azt szóljuk, és amit láttunk, arról teszünk bizonyságot, de nem fogadjátok el a mi bizonyságtételünket.

A kép forrása itt található

A pünkösd ünnepe utáni vasárnapot Szentháromság ünnepeként tartjuk számon. Eddigre ugyanis – történeti síkon – a teremtő Atyaisten és a megváltó Fiúisten után a megszentelő Szentlélek is jelen van a világban. Vagyis a Szentháromság mindegyik személye érzékelhető az emberek számára. Ezen a napon a központi gondolatunk így hangzik ma: az újjászülők vasárnapja. Gyülekezetünkben ennek a szülők kapcsán különös apropója van, mivel nem csak az anyák napját tartjuk, hanem istentisztelet keretében készülünk az apák napjára is (június harmadik vasárnapjára). Így van vasárnapja az édesanyáknak, az édesapáknak, ma pedig az ujjá-szülőknek*, némi szójátékkal élve.

Alapigénk egy igazán hangulatos történet János evangéliumából. A hangulatot az adja, hogy Nikodémus éjjel érkezik beszélgetni Jézushoz. Ha magunk elé képzeljük, hogy Nikodémus ekkor bekopog Jézushoz, a csendes házban egy lámpás fénye mellett beszélgetnek, az érzékelteti számunkra a beszélgetés mélységét és hangulatát saját, késő éjszakába nyúltó élményeinkből merítve.

Hogy miért ment éjjel?

"Menő" evangélium

Igehirdetés Nagyalásonyban, Dabronyban, Nemesszalókon, Nyárádon és Viden, pünkösd ünnepén, 2016. május 15-16-án.

Alapige:
Jn 14,26.31

Jézus mondja: A Pártfogó pedig, a Szentlélek, akit az én nevemben küld az Atya, ő tanít majd meg titeket mindenre, és eszetekbe juttat mindent, amit én mondtam nektek. Hogy azonban megtudja a világ, hogy szeretem az Atyát, és úgy cselekszem, ahogyan az Atya parancsolta: keljetek fel, menjünk el innen.

A kép forrása itt található

Ma a „menő” evangéliumról fogunk együtt gondolkodni. No nem a modern értelemben, hogy vagány vagy trendi-e, hanem mint a mozgásban lévő, járó, és így menő, haladó és mozduló evangéliumról, aminek lábai vannak. De más lábaknál kezdjük.

Az idei év olimpiai év. Augusztus 5-én kezdetét veszi Rio de Janeiróban a 31. nyári ötkarikás játékok. Egyik monumentális szimbóluma az utazó olimpiai láng. Ez nem volt része azókori játékoknak, csak 1928-ban vezették be. Az ekkor keletkezett hagyomány szerint az olimpiai lángot a görögországi Olümpiában gyújtják meg, és váltófutással viszik a játékok helyszínére. Idén április 21-én gyújtották meg, majd rövid európai út után május 3-án érkeztek meg vele repülővel Brazíliába. Azóta az országon belül viszik körbe. Most éppen a keleti partnál tart, SaoPaulotól és Rio de Janeirótól északkeletre.

Lábak, amik futnak és menetelnek, hogy megvigyék a hírt: letelt újra négy év. Lehet készülődni, mert kezdődnek a játékok, amik a nemzetek sokaságát tartják lázban. A láng pedig lobog közben. Soha nem alszik ki addig, amíg le nem zárják a versenyt. Menő, mozgó lábak hirdetik addig a hírt: figyeljen mindenki, mert nagy dolgok történnek!

Menő, mozgó lábak. Mit keresnek pünkösd ünnepén?

Igehirdetési igénk egy olyan nagy egységnek a része, amikor

3+1 gondolat a gyülekezeti életről

Igehirdetés Nagyalásonyban, a húsvét utáni 6. vasárnapon, 2016. május 8-án.

Alapige:
1Pt 4,7-11

Mindennek a vége pedig már közel van: legyetek tehát bölcsek és józanok, hogy imádkozhassatok. Mindenekelőtt az egymás iránti szeretet legyen kitartó bennetek, mert a szeretet sok bűnt elfedez. Legyetek egymással vendégszeretők zúgolódás nélkül. Ki milyen lelki ajándékot kapott, úgy szolgáljatok azzal egymásnak, mint Isten sokféle kegyelmének jó sáfárai: ha valaki prédikál, úgy mondja szavait, mint Isten igéit, ha valaki szolgál, úgy szolgáljon, mint aki azt az Istentől kapott erővel végzi, hogy mindenkor az Isten dicsőíttessék Jézus Krisztus által, akié a dicsőség és a hatalom örökkön-örökké. Ámen.

A kép forrása itt található - a szöveg fordítása: "egy istentiszteletező, imádkozó, tanuló, hordozó, segítségnyújtó közösség"

Ma a húsvét ünnepe utáni utolsó, hatodik vasárnap van. Ezen a napon az evangélikus hagyományok szerint a földön szolgáló gyülekezet kerül a fókuszba. Mi – ennek alapján – a következő központi mondanivalót járjuk majd körbe: 3+1 gondolat a gyülekezeti életről. Hogy miért 3+1? Azért, mert nem általában gondolkozunk róla (akkor finoman szólva több lenne…), hanem az adott ige alapján, Péter első leveléből. Ebben pedig éppen 3+1 gondolat van a gyülekezetről.

Induljunk egy képpel! Nem szó szerint, hanem képzeljük magunk elé a következőt: több ember áll körben, a kör közepe felé fordulva. Az egyikük kezében van egy fonalgombolyag. Ezt átdobja valakinek úgy, hogy