3+1 gondolat a gyülekezeti életről

Igehirdetés Nagyalásonyban, a húsvét utáni 6. vasárnapon, 2016. május 8-án.

Alapige:
1Pt 4,7-11

Mindennek a vége pedig már közel van: legyetek tehát bölcsek és józanok, hogy imádkozhassatok. Mindenekelőtt az egymás iránti szeretet legyen kitartó bennetek, mert a szeretet sok bűnt elfedez. Legyetek egymással vendégszeretők zúgolódás nélkül. Ki milyen lelki ajándékot kapott, úgy szolgáljatok azzal egymásnak, mint Isten sokféle kegyelmének jó sáfárai: ha valaki prédikál, úgy mondja szavait, mint Isten igéit, ha valaki szolgál, úgy szolgáljon, mint aki azt az Istentől kapott erővel végzi, hogy mindenkor az Isten dicsőíttessék Jézus Krisztus által, akié a dicsőség és a hatalom örökkön-örökké. Ámen.

A kép forrása itt található - a szöveg fordítása: "egy istentiszteletező, imádkozó, tanuló, hordozó, segítségnyújtó közösség"

Ma a húsvét ünnepe utáni utolsó, hatodik vasárnap van. Ezen a napon az evangélikus hagyományok szerint a földön szolgáló gyülekezet kerül a fókuszba. Mi – ennek alapján – a következő központi mondanivalót járjuk majd körbe: 3+1 gondolat a gyülekezeti életről. Hogy miért 3+1? Azért, mert nem általában gondolkozunk róla (akkor finoman szólva több lenne…), hanem az adott ige alapján, Péter első leveléből. Ebben pedig éppen 3+1 gondolat van a gyülekezetről.

Induljunk egy képpel! Nem szó szerint, hanem képzeljük magunk elé a következőt: több ember áll körben, a kör közepe felé fordulva. Az egyikük kezében van egy fonalgombolyag. Ezt átdobja valakinek úgy, hogy

a vége a saját kezében marad. Így egy szál fut kettejük között. Akihez került a gombolyag, ő is az egyik kezében megtartja a szálat, a másikkal pedig továbbdobja valakinek. Így már két szál fut a három ember között. És így tovább. Mindenkihez eljut egyszer, közben mindenki a kezében tartja a szálat. A végén visszajut ahhoz, aki indította.

Létrejött így egy hálózat az egyes emberek között. Bár mindenki csak két emberrel van közvetlen összeköttetésben, mégis mindenki mindenkivel kapcsolatban van. Mi történik akkor, ha az egyikük megmozdul? Mindenkire hatással lesz. Van, akivel feszülni fog a szál, van, akivel lazulni. Ha erre a többiek nem mozdulnak, akkor marad a feszültség és a lazává vált kapcsolat. De tulajdonképpen mozdulásra vannak ösztönözve, mivel változott az egyensúly. Igazodniuk kell nekik is.

A fonal összetartja őket. Mi most ezt az összetartó szálat a Jézushoz tartozásnak fogjuk tekinteni. Elvégre ő az, aki egészen különböző embereket egyetlen egységbe hív a gyülekezetben. Őérte vagyunk egyáltalán gyülekezet. Képiesen így mondjuk most: tőle indul el a fonal, és hozzá ér vissza. Bármikor bárkinek oda tudja még adni, ha valaki szeretne beállni a körbe.

Adott tehát a gyülekezet. Nem emberi csoportosulás, hanem Jézus hívott bennünket ebbe a közösségbe. Nézzük hát azt a 3+1 dolgot, amit Péter a mai igeszakaszban ír az itteni életről!

Az első: „legyetek tehát bölcsek és józanok, hogy imádkozhassatok”. A józan kifejezés megfontoltat, értelemmel kontrolláltat jelent itt (nem pedig az antialkoholizmust). Vagyis legyünk bölcsek és megfontoltak, hogy imádkozhassunk. Nos, ez eléggé messze vezet. Konkrétan a zsigereinkig. Merthogy mennyit imádkozunk? Annyit, amikor a templomban vagyunk? És/vagy akkor, amikor valamitől félünk, és segítség kell? Akkor, amikor éppen van hozzá kedvünk? Akkor, amikor ráérünk? Vagy amikor már csak az imádság segíthet?

Amikor egy párnak gyereke születik, megszűnnek az addigi beszélgetéseik. A helyüket átveszi az, hogy mi van a gyerekkel (gyerekekkel), és a logisztika: „most ezt hozz a boltból”, és „ezért ugorj be a gyógyszertárba”. „Holnap kivételesen Neked kell menned az oviba, el ne felejtsd!” és hasonlók. A fenti mondatot itt így mondhatjuk: legyetek tehát bölcsek és megfontoltak, hogy megmaradjon a házasságotok! Hiszen ha bölcsességgel és megfontoltsággal nem sikerül hosszú távon kitartania a párnak a saját kapcsolata mellett, akkor elhidegülnek egymástól. A logisztika önmagában csak ideig-óráig tartja őket össze.

Vagyis: ha bölcsek és megfontoltak vagyunk az imádságban, akkor nem tud elhidegülni az Istennel való kapcsolatunk. Ez önmagában megérne néhány órányi igehirdetést, de itt és most ennyire voltak adottak a keretek. Megyünk ugyanis tovább a második gondolatra!

„Mindenekelőtt az egymás iránti szeretet legyen kitartó bennetek!” Legyünk őszinték és önkritikusak! Ezzel komoly problémáink vannak. Két irányból. Az egyik irány az, amikor az utálat, az irigység, a rosszindulat és hasonló élősködők telepszenek rá kapcsolatainkra, még a gyülekezeten belül is. Sőt, itt igazán nagy a kísértés… A másik irány pedig az, amikor a hamis szeretet indokával nem merünk megfelelően, négyszemközt szólni valakinek, segítő szándékkal, ahogyan más helyen az ige mondja azt. Mert az nem szeretet – egy enyhébb példával élve, de tessék nyugodtan komolyabbakra gondolni! –, hogy valakinek maszatos az arca, és inkább nem szólok neki, nehogy zavarba hozzam. Helyette, amikor tükörbe néz, még jobban elsüllyed a föld alá, és rájön, hogy senki nem mert neki szólni, így rengeteg ember előtt nézett ki így.

A harmadik gondolata Péternek a szakaszunkban: „Legyetek egymással vendégszeretők zúgolódás nélkül!” Hm, érdekes a mondat befejezése: zúgolódás nélkül. Vagyis ne egyszerűen tegyük, hanem szívből fakadó legyen. Ez persze gyakorlat kérdése, belső munkával. Viszont érdekes, hogy egyáltalán felhozza. Mármint a mi számunkra, napjainkban. Valószínűleg magunktól kevéssé gondolunk arra, hogy legyünk vendégszeretőek a gyülekezeten belül is, illetve a hozzánk érkező vendégekkel. Így is mondhatjuk: hívjunk vendégeket, és tartsuk őket jól!

A plusz egy gondolat különbözik jellegében az előzőektől. Nem egy konkrét, egyetemes irányról beszél, hanem saját, egyéni utakról: „Ki milyen lelki ajándékot kapott, úgy szolgáljatok azzal egymásnak, mint Isten sokféle kegyelmének jó sáfárai.” Vagyis a gyülekezetben mindannyian, akik ott állunk, a Jézustól kapott fonallal a kezünkben, különböző területekhez értünk. Van, akinek a szociális érzéke nagy, más kiválóan ért a pénzügyekhez. Van, aki a javításokhoz, karbantartáshoz ért, más a finom és gyors süteményekhez. Van, akinek inkább ideje van, másnak pénze. És így tovább. Azt mondja Péter, hogy kinek mi adatott, azt tegye bele a közösbe.

A fonalakból szőtt hálóra nézve a körben: ha valaki mozdul, végiggondoltuk már az elején, hogy a többieket is arra serkenti vele. De ez nem feltétlenül ugyan azt a mozdulatot jelenti. Ha az egyik megmozdul például a süteményekkel való zsonglőrködésével, a másik erre a saját karbantartási trükkjeivel, vagy a kiváló kommunikációs készségeivel tud válaszolni.

Ezzel viszont visszaértünk az előzőekhez is: legyünk bölcsek és megfontoltak, hogy imádkozhassunk. Vagyis figyeljünk oda a kezünkben tartott fonalra, amit Jézustól kaptunk. Aztán legyen mindenekelőtt az egymás iránti szeretet kitartó bennünk, hiszen nem ugyan azt és nem ugyan annyit tudunk tenni. Mindenki mással szolgál. Végül: legyünk egymással vendégszeretők, zúgolódás nélkül. Vagyis ne csak hivatalból tartozzunk egy közösségbe, hanem az otthonunk és az asztalunk is legyen megnyitva egymás előtt, valamint gyülekezetünkbe is hívjunk meg másokat, akik saját adottságaikkal járulnak hozzá életünkhöz.

Szeretett testvéreim! Akik a gyülekezetben élünk, ott tartjuk kezünkben a Jézustól kapott fonalat. Ez összeköt bennünket egészen különböző emberekkel is. Kihívásokkal teli élet ez. Azonban a fonal nem egyszerű eszköz, hanem az élet evangéliuma. A már létező kegyelem és az üdvösség ígérete.

Akik pedig nem tartoznak még gyülekezethez, nekik folyamatosan élő a lehetőség, hogy elkérjék Jézustól a fonalat, és belevonódjanak a már létező kegyelem és az üdvösség ígéretébe. A gyülekezet ugyanis nem emberek által létrehívott csoport, hanem Krisztus teste. A hozzá tartozók közössége. Ámen.