Az újjáSZÜLŐK vasárnapja

Igehirdetés Nagyalásonyban és Dabronyban, Szentháromság ünnepén, 2016. május 22-én.

Alapige:
Jn 3,1-11

Volt a farizeusok között egy Nikodémus nevű ember, a zsidók egyik vezető embere. Ő egy éjjel elment Jézushoz, és így szólt hozzá: „Mester, tudjuk, hogy Istentől jöttél tanítóul, mert senki sem képes megtenni azokat a jeleket, amelyeket te teszel, hacsak nincs vele az Isten.” Jézus így válaszolt: „Bizony, bizony, mondom néked: ha valaki nem születik újonnan, nem láthatja meg az Isten országát.” Nikodémus ezt kérdezte tőle: „Hogyan születhetik az ember, amikor vén? Bemehet anyja méhébe és megszülethetik ismét?” Jézus így felelt: „Bizony, bizony, mondom néked, ha valaki nem születik víztől és Lélektől, nem mehet be az Isten országába. Ami testtől született, test az, és ami Lélektől született, lélek az. Ne csodálkozz, hogy ezt mondtam neked: Újonnan kell születnetek. A szél arra fúj, amerre akar; hallod a zúgását, de nem tudod, honnan jön, és hova megy: így van mindenki, aki a Lélektől született.” Nikodémus megkérdezte tőle: „Hogyan történhet meg mindez?” Jézus így válaszolt: „Te Izráel tanítója vagy, és ezt nem tudod? Bizony, bizony, mondom néked: amit tudunk, azt szóljuk, és amit láttunk, arról teszünk bizonyságot, de nem fogadjátok el a mi bizonyságtételünket.

A kép forrása itt található

A pünkösd ünnepe utáni vasárnapot Szentháromság ünnepeként tartjuk számon. Eddigre ugyanis – történeti síkon – a teremtő Atyaisten és a megváltó Fiúisten után a megszentelő Szentlélek is jelen van a világban. Vagyis a Szentháromság mindegyik személye érzékelhető az emberek számára. Ezen a napon a központi gondolatunk így hangzik ma: az újjászülők vasárnapja. Gyülekezetünkben ennek a szülők kapcsán különös apropója van, mivel nem csak az anyák napját tartjuk, hanem istentisztelet keretében készülünk az apák napjára is (június harmadik vasárnapjára). Így van vasárnapja az édesanyáknak, az édesapáknak, ma pedig az ujjá-szülőknek*, némi szójátékkal élve.

Alapigénk egy igazán hangulatos történet János evangéliumából. A hangulatot az adja, hogy Nikodémus éjjel érkezik beszélgetni Jézushoz. Ha magunk elé képzeljük, hogy Nikodémus ekkor bekopog Jézushoz, a csendes házban egy lámpás fénye mellett beszélgetnek, az érzékelteti számunkra a beszélgetés mélységét és hangulatát saját, késő éjszakába nyúltó élményeinkből merítve.

Hogy miért ment éjjel?

Nem tudjuk az okot, csak találgathatunk. Talán azért, mert a farizeusok vezető embereként nem volt még itt az ideje, hogy kivívja maga ellen a többiek haragját. Vagy talán azért, mert Jézus körül mindig nagyon sokan voltak, és csak ekkor volt szabad ideje rá. Bármi is legyen az oka, a történetben éjszaka van. Nikodémus, a vezető farizeus, akiről Josephus Flavius azt írja, hogy a zsidók harmadik leggazdagabb és legfontosabb embere, bekéredzkedik Jézushoz.

Néhány kommentár megjegyzi, hogy mennyire különbözik a hozzáállása másoktól. Mindenki konkrét kérdéssel megy ugyanis Jézushoz: „Szabad-e szombaton dolgozni?” „Mi a helyzet a válással?” „Hányszor kell megbocsátani”, és így tovább. Nikodémus azonban nem kérdez. Egyszerűen Jézus jelenlétében akar lenni. Ezzel kezdi: „Mester, tudjuk, hogy Istentől jöttél tanítóul, mert senki sem képes megtenni azokat a jeleket, amelyeket te teszel, hacsak nincs vele az Isten.” Itt elhallgat. Kifejezi Jézusnak, hogy tudja: ő Isten küldötte. Aztán csendben marad. Ahelyett, hogy valami konkrétat kérdezne tőle, arra fülel, hogy Jézus mit fog mondani neki.

Ő pedig az élet közepéről, lényegéről és értelméről kezd beszélni. Az üdvösségről és az újjászületésről. Arról, amikor mi emberek víztől és Szentlélektől új emberré leszünk. Amikor nem értjük mi sem, és a környezetünk sem, de egyszer csak megtörténik a csoda: nem azok vagyunk már, akik voltunk. A legjobb és legnemesebb értelemben.

Egy képet hoztam. Egy jól ismert kávéházi jelenetet látunk: két ismerős, valószínűleg hosszabb kihagyás után, újra találkozik. Mikor megkapták már az innivalójukat, a hernyó kimondja a pillangónak, ami benne motoszkál: „Megváltoztál.”

Ez most a jó értelemben vett változás. Nem az, amikor megtörünk, beletörünk és életbe, és törődöttségünk virít testünkről-lelkünkről. Ez nem ilyen. Hanem olyan, amikor valaki ebből az állapotból kibújik, mint a hernyó később a bábból. A fájdalmai, amiket addig teherként hordozott magán, egyszer csak áldolgozottakká válnak, és ezek dacára is boldog, újjászületett élete lesz.

Van egy gyönyörű videó az interneten, ami bemutatja a királylepke fejlődését. (Azt gondoltam, hogy undorító lesz, de megnyugtatásként mondom, hogy nem az.) Ezt írják hozzá: „A veszélyeztetett fajnak számító pompás királylepke így lesz dagi kis hernyóból gyönyörű, kifejlett pillangó”. Közeli feltételeken látszik, hogyan lesz a hernyó, hogyan változik aztán a színe, majd bábozódik be fokról-fokra. Ez a kész báb is alakul, változik. Mire hártyaszerűvé válik, látszik már, hogy az összehajtott szárnyak ott simulnak belül. Amikor ezt leküzdi magáról, nem megy még sehová. Túl kicsik ugyanis a szárnyai. Belekapaszkodik a báb szélébe, és ott függeszkedve várja, hogy megnőjenek a szárnyai, és elbírják a testsúlyát. Végül útra kel a gyönyörű, tarka színű pillangó. (Az oldalon található egyébként egy második videó is, ami csak magát a kibújás folyamatát mutatja, még részletesebb és közelebbi felvételről.)

„Megváltoztál.” – mondja az előttünk lévő képen a hernyó a pillangónak. „Megváltozhatsz!” – mondja nekünk az újjá-szülő Szentháromság. Az Atya, aki teremtett és fenntart bennünket. A Fiú, aki meghalt és feltámad értünk. És a Lélek, aki megszentel bennünket és folyamatosan jelen tud lenni bennünk.

„Megváltozhatsz.” Erről beszél Jézus Nikodémusnak. Hogy hogyan? Azt mi emberek nem értjük. Hogy miért, azt gyönyörűen mondja Jézus: „A szél arra fúj, amerre akar; hallod a zúgását, de nem tudod, honnan jön, és hova megy: így van mindenki, aki a Lélektől született.” Igen, mint a szél. Attól hogy soha nem láttam még, tudom, hogy van. Látom a nyomát a növényeken és a tárgyakon. Érzem a hajamon, a ruhámon és a bőrömön. De nem tudom, honnan jön, és hová megy. Ugyan így nem tudom, nem látom, nem értem az újjá-szülő Szentháromságot sem. Ettől viszont még látom a hatását egy ismerősömön a kávéházban, az érettségi találkozón, a boltban, az utcán vagy bárhol máshol találkozva vele.

Nikodémus ekkor megkérdezi, hogy hogyan születhet újjá az ember. Az éjszaka furcsa lelkiállapotában bevállalja az abszurd kérdést is „Hogyan születhetik az ember, amikor vén? Bemehet anyja méhébe és megszülethetik ismét?”. Mint Nikodémus, mi is egy másik testre, egy másik életre gondolunk. Jézus azonban egy ennél is nagyobb csodára: ebben a földi életben, ebben a testben válhatunk megújultakká! Nem csupán egy új frizura vagy öltözködési stílus erejéig, hanem teljes valónkban.

Jézus válasza ez: aki víztől és Lélektől születik. A víztől születés a keresztséget jelenti. De nem babonás cselekedetet, hogy „Huh, rajtam van a jel!”, hanem a belőle fakadó lelki folyamatot. Az Apostolok cselekedetei több helyen is leírja az első, történelmi pünkösd után, hogy vízzel már meg voltak keresztelve, de Szentlélekkel még nem. Vagyis elkezdődött bennük egy folyamat a víz-keresztséggel, de a Lélek-keresztség, az újjászületés „fürdője” még várt rájuk.

Újjászületés. Hallani másoktól, és érezni azt, hogy megváltoztam. Jó értelemben. Nem egy szó szerint új életben, hanem a mostani életemben. Az alap mindannyiunknak megvan: az átélt fájdalmak, sebek, tudatos vagy tudattalan kínlódások, veszteségek, kiáltó hiányok. Talán még csak kúszni tudó hernyók vagyunk ezek miatt, vagy már bebábozódtunk, és készülünk a hártya szétrepesztésére. Elvégre repülésre születtünk. Ott van még ahernyó-létünkben is ennek a készsége, ahogyan a sasnál végiggondoltuk, néhányhete. De az is lehet, hogy már kibújtunk a burokból, csak még a szélén kell csimpaszkodnunk, hogy megnőjenek a szárnyaink. Sőt, vannak már köztünk repülő pillangók…!

Bárhol vagyunk a folyamatban, az Isten ígérete, hogy ott van bennünk a pillangó. Akkor is, ha szőrös kis hernyónak érezzük magunkat, aki ide-oda kúszik csak, és akkor is, ha bebábozódva küzdünk. Isten tenyerén vagyunk. Általa tölthetjük be azt, ami lényünkbe van írva: újjászületve élni. Ámen.

  

* Megjegyzés: a szó helyesírása „újjászülő”. Itt a szójáték miatt szerepel kötőjellel (újjá-szülő).