A maradék

A kép forrása itt található

Igehirdetés Mk 8,1-9 alapján

Néhány hónappal korábban a mai textusunk „párja”, az 5000 ember megvendégelése volt az igehirdetési alapige. Éppen ezért ma, amikor a 4000 ember megvendégelését tűzték ki számunkra, ugyan abba azirányba természetesen nem indulunk már el. Még valamit nem fogunk tenni. Nem merülünk bele abba, hogy a 4 és az 5000 ember megvendégelése egyetlen történet két verziója-e, vagy tényleg kétszer történt meg. (Egyébként ezt Istenen kívül senki sem tudhatja. Csak álláspontok vannak.) Helyette a maradékról fogunk gondolkodni ma.

Maradék. Egy darabka, egy kevés, ami az egészből visszamarad. Maradék az ebédről, vagy éppen az ünnepi lakomáról. Maradék a tubus alján, legyen az majonéz, fogkrém vagy gyógyszertári kenőcs. Maradék folyékony mosószer, ami teljesen beborítja még a flakont, de igazából már nem látunk belőle semmit. Maradék cukor vagy liszt, amit kirázunk a zacskó sarkaiból. Maradék energia, amiből jobb híján gazdálkodnunk kell a fáradtságban. Maradék pénz, ami vajon elég-e a céljainkra? Maradék rokonok és barátok, akik az évek, évtizedek után velünk maradtak minden baj ellenére. Maradék gyülekezeti tagok, akik a többnyire kiürült templomba is bemernek ülni. Maradék hit, ami mégis él még bennünk, bármit is éltünk meg.

Maradék. Manapság egyre kevesebb értéke van.

Persze sokan megörökítik és mutogatják, hogy „Lám, csak ennyi maradt belőle!”. De olyan világot élünk, ahol direkt úgy készítik a termékek többségét, hogy minél több menjen kárba. Azt is kifizettük, de annál előbb veszünk újat. Olyan világot is élünk, ahol akkor is „egyet fizet, kettőt kap” a helyzet, ha nekem csak egyre van szükségem. Így hatalmas készleteket tárolunk otthon – több millió Forintot érő lakásrészben, méregdrága rezsivel –, és a túl sok terméktől nem vesszük észre a maradékot, így inkább újat veszünk.

Vannak persze, akik nagy becsben tartják a maradékot. Ők a társadalom maradéka, akik még emlékeznek a régi értékekre. Ők azok, akik tudják, mi van otthon. Ők vágják el a tubusokat, ők nem dobják ki a megmaradt ételt, és így tovább. A megmaradt darabban is az egész értékét látják.

Maradék. Történetünkben a több napos, Jézussal eltöltött nap után megmaradt étel. Nagy készletet vitt a 4000 fős tömeg magával. Mivel nem voltak üzletek lépten-nyomon, ők mindig tartós és elegendő ételt vittek magukkal. Most is így tettek. Viszont sokkal éhesebbek voltak a Jézustól kapható lelki kenyérre, mint hogy a készleteik állapotával foglalkozzanak. Már csak némi maradék ételük volt. Jézus szerint olyan kevés volt ez, hogy ha elbocsátotta volna őket haza – miután maguktól nem indultak el időben a készleteik alapján – kidőltek volna az éhségtől az úton.

Szánakozva a sokaságon, megkérdezi a tizenkettőt, hogy hány kenyerük van. Érdemes észrevennünk, hogy csak a tanítványok maradék kenyerét kéri el. Pedig megtehetné, hogy mindenkiét összegyűjti. Egészen biztos, hogy a 4000 embernél összességében sokkal több étel maradt meg. De Jézus csak azt kéri el, ami a leendő apostolok maradéka. Ez hét darab kenyér és némi hal. A Bibliában, amikor számot írnak, az soha nem rögzített darabszám, hanem mondanivalót hordoz. A hét a zsidó gondolatvilágban a tökéletességet jelenti. Hét maradék kenyere van a leendő apostoloknak. Hiába maradék, hiába nem jön ki egy kenyér sem a 12 főre, akkor is tökéletesen elég. Sőt! Nem csak nekik elég, hanem a 4000-nek is.

Halkan, csendben, de stabilan végighúzódó motívum a maradék a Szentírásban. Amikor Illésnek a legutolsó élelemből enni ad a sareptai özvegy, soha nem fogy ki a liszt és az olaj. Bár nem lesz terülj-terülj asztalkám, a több éves éhínség alatt a maradék tökéletesen elég az életben maradásra. Gedeon nem szállhat harcba a hatalmas sereggel. Isten többszörösen lefelé viszi a számot, végül a sereg maradéka, mindössze 300 ember száll harcba az idegen néppel. És ez tökéletesen elég. Az ifjú Mózesnek menekülnie kell Egyiptomból. Maradék élete semmit sem ígér már. Ugyan úgy, ahogyan a csaló Jákóbé, az először jogosan, aztán jogtalanul szenvedő Józsefé sem. Csak a maradékból élnek.

Mi is csak a maradékból élünk. Maradékából a szebb napoknak, amit aranykorként emlegetünk. Maradékából a szeretetnek, a tiszteletnek, a világosabb értékrendnek. A mai nyugdíjasok maradékát kapják csak annak, amit valaha befizettek járulékként. A mai fiatalokat azonban arra figyelmeztetik, hogy nekik már a maradék sem jut majd onnan. Maradéka van csak az egykor patinás gyülekezeteinknek, maradéka a hitnek, maradéka a gyakorló keresztyén életnek.

De milyen maradékok ezek? Ahogy mondani szokták, félig üres, vagy félig teli-e a pohár? Illés, Gedeon, Mózes, Jákób vagy éppen József áldott maradékot kapott. Némi háziasszonyi tapasztalattal azt mondom, hogy olyan ez, mint a természetes, házi leveskocka. Tudják, hogy kell csinálni? A maradék húslevesnek csak a levét kell beletenni egy nagy felületű lábasba. Elforralni a felét, majd jégkocka-tartóba önteni, és betenni a fagyazsóta. Készen is van a leveskocka, vagy alaplé. Mehet bele bármilyen ételbe. A lényeg az, hogy mindenféle íz bele van sűrítve egy kis 1x1 cm-es kockába. Ott van benne a hús, a csont, a sárga- és fehérrépa, a vörös- és fokhagyma, a bors és a só. Az egész eszenciája marad meg. A lényeg.

Isten ilyen eszenciának tekinti a maradékot. Nála nincs felesleg. Ő az egyetlen elveszett báránynak is utána megy. Ő a tönkrement életnek megváltást ad. Ő a semmiből is az egész világunkat megteremtette. Gondoljunk csak bele, hogy akkor a semmihez képest mi minden számára a maradék! Micsoda végtelen lehetőség…

A 4000 fős sokaság ott van Jézus körül. A magukkal hozott egész már jócskán leapadt. Már a visszafelé útra sem elég. De ők nem indultak el korábban, amíg még az étel elég lett volna az első beszerző helyig. Nem lázadoztak, nem sopánkodtak, és nem jajveszékeltek. Hallgatták a názáreti Jézust, aki betegeket gyógyít, halottat támaszt fel, akinek a gonosz lelkek engedelmeskednek, és aki még beszélni is hatalommal beszél. Olyan mélységesen tápláló lelki kenyeret, lelki eledelt kaptak Jézustól, hogy valahogy nem tudtak igazán kétségbe esni a testi táplálék hiánya miatt.

Jézus pedig egyszer csak a lelki helyett a testi táplálékkal kezd foglalkozni. Ott van a tizenkettő, akik az apostolai lesznek. Azok, akik – Júdás kivételével – lábai lesznek az evangéliumnak. Nem értenek még semmit, de ez most nem számít. Ő, a Mester, az Isten Fia, megmutatja nekik, és megmutatja a sokaságnak, hogy a 12 egyszerű embernek a maradéka is annyi, amennyiből 4000 embert tökéletesen jól lehet lakatni. Sőt! Még a maradék is hét kosárnyi lesz. Jóval több, mint amiből lett.

Istennél a pohár félig teli. Nála a maradék szent és áldott maradék. A lehetőségek végtelen tárháza. Mi persze nem vagyunk képesek mindig olyan türelmesnek lenni, mint a csendben várakozó sokaság. De Isten akkor is működik. Akkor is megáldja a maradékunkat. A maradék energiánkat, a maradék lelki békénket, a maradék szeretetünket és miegymásunkat. Nála ez nem csonka darab, hanem eszencia, amiben minden megtalálható abból, ami értékként belekerült. Semmi sem veszett el az ízéből. A víz, az üres helyet kitöltő folyadék, ami csak hordozó eszköz, az viszont megcsappant. A maradék viszont igazgyöngy lett. Pici, apró, de a teljességet hordozó eszencia. Szent maradék.

Talán mi is türelmesebbek leszünk, kiürülő készleteink felett, mint a sokaság. Talán elkezdjük keresni és figyelni, hogy mennyi-mennyi íz maradt meg a maradékunkban. Mert áldott eszencia ez. Ámen.