Biztos, hogy lehetetlen a küldetés? (avagy Mission: Impossible)

A kép forrása itt található

Igehirdetés Ézs 49,1-6 alapján

Jó néhány héttel ezelőtt a filmekből ahétköznapi nyelvbe került kifejezésekről beszéltünk. Ma is innen indulunk, de csak a képet hozzuk el belőle. Egészen más vizeken fogunk evezni. A mai film a Mission: Impossibe, vagyis Lehetetlen küldetés.

Bevallom, ezeket a filmeket nem ismerem. Egyszer egy részletet láttam valamelyikből. De nekünk most amúgyis csak az alaptörténetre van szükségünk. Akik nálam is kevésbé ismerik, azoknak mondom, hogy 1996-tól jön ki időnként egy-egy része ezeknek a mozifilmeknek, amik egymáshoz kapcsolódnak. Olyasmik, mint a James Bond filmek, csak itt nem egy emberről, hanem egy csapatról van szó. (Amúgy az eredeti sorozat 1966-os.) Az alaptörténet az, hogy kapnak egy feladatot, ahol nagy főgonoszokat kell kiiktatni. Amúgy lehetetlen lenne a küldetés – innen a film címe –, de a válogatott csapat, ezernyi veszély nyomán mégis csak teljesíti a küldetést.

Mi most a film címére apellálva elhozzuk ebből a képet és azokra a bizonyos más vizekre evezünk. Ez a kérdés lesz ma a központi gondolatunk: Biztos, hogy lehetetlen a küldetés?

A más vizeken hajózás időutazást is jelent. Több ezer évet utazunk vissza, és egy egészen más műfajba csöppenünk (loccsanunk).

A Biblia, pontosabban az Ószövetség korába érkezünk, a műfaj pedig az ún. ebed-Jahve énekek világa. A Jahve sokak számára ismerős lehet már: Istent jelenti héberül. Az „ebed” szó pedig szolgát. Vagyis az ebed-Jahve énekek Isten szolgájáról szólnak. Mi, keresztyének, Jézusban látjuk ezek betöltését, ám fontos tudni, hogy nem minden történt meg még ezekből. Egy része már megadatott nekünk, de bőven van még bennük ígéret a számunkra.

Ma igénk a négy ézsaiási ebed-Jahve ének közül a második. Annyira mélységesen mély a mondanivalója, hogy csak esetlen összefoglalását tudom adni. A szépséget az igében kell keresni… Az Úr Szolgája beszél benne végig. Elmondja a világnak, hogy már édesanyja méhében elhívta őt az Úr szolgálatára. Ő azonban mégis azt tapasztalja, hogy kudarcot vallott. Lehetetlen a küldetése. Isten erre meglepő módon reagál: a megbízatás először még csak a saját népre vonatkozott. Miután ebben kudarcot vallott a szolga, ő már az egész világ szabadítójának küldi el őt. A kudarcra nem büntetéssel vagy megvonással válaszol, hanem teljesen kitágítja a megbízatás kereteit. Mintha a kudarca által még alkalmasabb lenne a lehetetlennek tűnő küldetésre…

A küldetés a világ megmentése, hogyha a filmek világából fogalmazzuk meg. Isten szókincsével élve pedig az, hogy eljusson a szabadítása mindenhová, vagyis mindenkihez. (Ebből is látszik, ami az előbb szóba került, hogy az ebed-Jahve énekek minden része még nincs betöltve.) Elég lehetetlen a küldetés? Amíg világ a világ, ezredéveken keresztül a föld minden pontjára jusson el az evangélium, az isteni örömhír a szabadításról. A dzsungelekben élő őslakosokig, az eszkimó közösségekig, az ausztrál bennszülöttekig, de még a modern nyugati emberig is, aki bár hallja, de mégsem tudja, hogy karnyújtásnyira van tőle a szabadítás.

Mintha a lehetetlenre még nagyobb lehetetlennel válaszolna Isten. „Kudarcot vallott a szolgám Izráel népe között? Akkor az egész világra küldöm el őt!” Istent ismerve pedig ez nem büntetés, hanem valami egészen pozitív töltetű döntés.

Mi lehet e mögött a kudarcra adott meglepő reakció mögött? A szöveg mély vizsgálatából kiderül, hogy a hűség. Hűség Isten részéről, és hűség a szolga részéről. Isten hűsége mind az egész világ, mind pedig a szolga felé szól. Attól, hogy nem sikerült neki Izráel szabadítása, ő még nem vonja meg tőle szeretetét. A szolga felől pedig hűség Istenhez. Attól, hogy kudarcot vallott, még nem fordul el Istentől. Inkább neki önti ki a bánatát, és vele beszéli végig azt.

Itt pedig nagy titok van elrejtve. A kudarcra többnyire befordulással és testi-lelki bezárkózással szoktunk reagálni. „Hagyjanak békén! Pláne az, aki ilyen lehetetlen küldetéssel bízott meg! Eleve kudarcra voltam ítélve!” Az ebed-Jahve, az Úr szolgája azonban e helyett hűséges marad Istenhez. Neki tárja fel csalódottságát és keserűségét. Hű marad Istenéhez. Ő pedig erre a hűségre válaszol azzal, hogy az egész világra szóló szolgálattal bízza meg. Erre ugyanis nem a képességek, hanem a hűség tesz alkalmassá! Hogy miért? Azért, mert emberi szemmel nézve, és az emberi képességekkel mérve tényleg lehetetlen a küldetés. De nem is az emberi képességeknek kell elhozniuk a világ szabadítását! Mindössze a hűség kell, ami akkor is Istennel marad, amikor minden összedőlt körülötte. Mert aki megmarad, az tud továbbra is beszélni és Isten szócsöve lenni.

Ezredévek óta léteznek az ebed-Jahve énekek. Sok mindent értünk belőlük, és sok mindent homály fed még. A homály egyik része az, hogy hol egy személyt, hol egy közösséget jelölnek meg az Úr szolgájaként. Jézuson és a missziói parancson keresztül pedig valóban azt látjuk, hogy mindannyian részei vagyunk ennek a küldetésnek: eljuttatni az evangéliumot a világ minden sarkára, még a nyugati világban élő, Istenről halló, de tőle eltávolodott emberek szívéig is. Lehetetlen küldetés.

De így szólt mára a központi gondolatunk: Biztos, hogy lehetetlen a küldetés? Nem, nem biztos. Mert csak az emberi szemnek, és az emberi képességnek lehetetlen. Ezért a kérdés úgy szól, hogy akik Jézushoz tartozunk, és az ő különböző módon elhívott szolgái vagyunk, vajon hogyan válaszolunk az állandó kudarcainkra? Hiszen nem tudtuk, nem tudjuk megtéríteni a világot. Ettől még hűségesek maradunk az Elhívóhoz? Ahogyan az ebed-Jahve, az Úr szolgája előtt, úgy előttünk is hatalmas és tágas tér nyílik meg, hogyha hűséggel válaszolunk a kudarcra. Isten iránti hűséggel. Ámen.